Tudósítás – 2007. február 16.

Szerzői jogok

Idézés és idézettek

Tudósítás–2007. február 16.

Tudósítás

Idézés és idézettek
A visszaadás művészete címmel jelent meg Forgács Zsuzsa Bruria cikke a Magyar Narancsban, 2007. január 11-én (Magyar Narancs, 19. évfolyam, 1-2. szám, 2007. január 11., 36-37. o.) A publicisztikai írásban a szerzőnő Esterházy Péter írásművészete kapcsán fogalmaz meg különböző állításokat, elsősorban az idézettechnika és a posztmodern irodalom szempontjából.

A cikk sokféleképpen érthető és értékelhető, mindenesetre portálunk Fórumán (Ajtó Ablak nyitva van – szövegkereső társasjáték, ki mit lel a HC-ben? – címmel) január 16. óta több mint 200 hozzászólás olvasható ennek révén.
 
A figyelemre méltó esemény nyomán, mely szerzői jogi, esztétikai és etikai problémákat, kérdésköröket érint, portálunk szakemberek felkérésével szeretné árnyalni, ugyanakkor pontosítani a felmerülő kérdéseket, s sokat számára válaszokat is adni.
 
Forgács Zsuzsa Bruria cikke a Magyar Narancs  honlapján elérhető.
 
 
Az idézés és a szerzői jogok kérdésében portálunk levélben felkereste az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogászát. Tóth Péter Benjamin ügyvéd levelét az alábbiakban olvashatják. (Az ügyvéd úr hozzájárult válaszának közléséhez.)
 
Kérdéseink voltak: Kell-e jelölni szépirodalmi művekben az idézett szövegek forrását, szerzőjét? Ez kinek a feladata: kiadónak/szerzőnek? Meg van szabva, ki, mennyit idézhet jelöletlenül? jelölve? Külföldön mi a helyzet e téren? Például egy versnél, ha mindegyik sor idézet vagy idézetszerű? Prózánál van sor meghatározás, mint a zenénél? Ha például egy regény egy másik regény 10 oldalát (szinte) szó szerint idézi, de nem jelöli ezt, akkor az lopás? vagy esztétikailag értékelendő egy másik szöveg részeként, más funkcióban? Vagy erre is van jogszabály? Vagy csak morálisan elítélendő?
 
 
Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület nem állami hivatal, hanem a zeneszerzők, szövegírók és irodalmi szerzők közös jogkezelő egyesülete. Véleménye nem kötelező erejű, nem tekinthető hatósági állásfoglalásnak.
 
 
 
Tisztelt Litera!
 
Kérem, engedjék meg, hogy az Artisjus általános információs e-mail címére érkezett levelükre – az Artisjus megbízott ügyvédjeként én válaszoljak. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy véleményem szerint a kérdés sokkal kevésbé jogi természetű, mint inkább szakmai-etikai. A jog természetesen ad egy választ a kérdésre, de a jogalkotó gondosan ügyelt arra, hogy ne kösse merev korlátokhoz az idézést. Így például nincs olyan előírás, hogy egy műnek csak x %-a használható fel idézés keretében, és pl. az idézőjelek használata sem kötelező.
 
Maga a törvény (1999. évi LXXVI. törvény) az idézést a következőképpen határozza meg:
 
„34. § (1) A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az  ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.”
 
1.)    „IDÉZÉSI CÉL”, TERJEDELEM
Tehát a jogszabály az idézés jogszerűsége szempontjából nem hosszúságot (pl. verssorok számát, időtartamot) vagy arányokat (pl. 10 vagy 20%) szab meg, hanem azt mondja, hogy a jogszerű idézési célhoz szükséges terjedelmű átvétel esetén van lehetőség a mű részletének  idézésére.
 
Az „idézési célt” azonban nem részletezi a törvény. A gyakorlat alapján ez elsősorban kritikai vagy ismertető célt jelent, valamint saját álláspont alátámasztására, illetve azzal való vita bemutatására szolgálhat. De a gyakorlat szerint idézési célként elfogadható például a mottóként történő felhasználás, tiszteletadás, önálló variáció kiindulópontja vagy más művészeti cél is. A lényeg, hogy az idézetnek mindig csak kiegészítő, soha nem lényegi szerepe lehet.
 
2.)    „EREDETIHEZ HÍVEN”
A jogszabály még azt sem írja elő mereven, hogy az idézetnek betű szerint azonosnak kell lennie az eredetivel. Az „eredetihez híven” kifejezés az esetek nagy részében természetesen a teljes azonosságot igényli, de különleges esetekben (pl. egy természettudományos  kutatás > > leírása során) a lényegi azonosság is elegendő lehet.
 
3.)    „FORRÁS ÉS SZERZŐ MEGNEVEZÉSE”
A magyar törvény „a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezését” írja elő kötelezően az idézés során. A vonatkozó európai irányelv ehhez hozzáteszi, hogy „amennyiben ez nem lehetetlen”. Tehát a törvény betűje nem lehetőségként, hanem kötelezettségként írja elő a megnevezést. (Olyan ügyről sem Magyarországon, sem külföldön nincs tudomásunk, ahol valaki arra hivatkozott volna, hogy egy idézet olyannyira közismert, hogy annál a forrás megjelölése nem szükséges, mivel azt mindenki enélkül is pontosan ismeri.)
 
4.)    EGYÉB SZEMPONTOK
A gyakorlat kiemeli még, hogy idézésről csak akkor beszélhetünk, ha – a műnek csak kisebb részlete kerül átvételre; – a saját anyagtól világosan elkülöníthetően; – csak önálló, saját alkotói munka hozzáadásával létrejött műben lehet idézni.
Az utolsó feltételt azért érdemes határozottan kiemelni, mert talán ez a legkevésbé közismert eleme az idézés fogalmának. Idézni csak saját műben lehet, az átvett részletnek valamilyen saját alkotást kell szolgálnia. Nem feltétel, hogy csak azonos műfajú műben lehet szabadon idézetet alkalmazni, így pl. irodalmi mű rövid részlete részét képezheti egy filmalkotásnak, zeneműnek vagy grafikai alkotásnak is.
 
És végül, egy fontos kérdés: elképzelhető-e olyan átvétel, ahol a szerzői jog szabályait teljesen figyelmen kívül lehet hagyni?
 
A szerzői jog az irodalom, a tudomány és a művészet egyéni-eredeti alkotásait védi. Ez a védelmi forma soha nem véd elképzeléseket, ötleteket, tényeket, hanem mindig csak ezek kifejtését. (Angol kifejezéssel úgy hívják ezt, hogy „idea – expression dichotomy”, azaz „ötlet – kifejezés kettősség”: a szerzői jog sohasem az előbbit, mindig az utóbbit védi.)
 
Tehát, ha valaki egy forrásból kiemeli a tényeket, ötleteket, elképzeléseket, de a forrásnak a kifejtési módját nem veszi át (pl. egy újságcikk tényeiből új cikket ír), akkor NEM SÉRT szerzői jogot. [Az már a szakmai etika kérdése, hogy pl. nem illendő dolog, ha egy fizikus egy másik fizikus kutatási számait felhasználja, anélkül, hogy megemlítené, hogy ez nem saját kutatási eredménye! Ezt adott esetben akár egyetemi szabályok tilthatják is.]
 
Ha viszont a kifejtést (illetve annak egy azonosítható részét) is átveszik, akkor ott a szerzői jog szabályai megjelennek, és így csak az idézés fenti szabályainak megtartása mellett tekinthető jogszerűnek az idézés.
 
Üdvözlettel:
 
Dr. Tóth Péter Benjamin
ügyvéd
ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogi képv.

Dr. Tóth Péter Benjamin