Tudósítás – 2010. március 12.

Német könyvtár a kávézóban

Tudósítás–2010. március 12.

Tudósítás

Német könyvtár a kávézóban
Kiadók, fordítók, szerkesztők jórészt rejtőzködő világát rendezték be egy Kertész utcai kávézóban március 5-én a Goethe Intézet estjén. Céljuk a legfrissebb német regényirodalom bemutatása volt, ám a meghívott vendégek általánosabb kérdéseket feszegettek. - Szentpály Miklós beszámolója.

Számos író kifejtette már – körmönfontan vagy indulatosan – a fordítás lehetetlen. Ám Baudelaire Poe fordítására, Gara László fordítói munkásságára, Aranyra, Babitsra, Ted Hughes Pilinszkyjére gondolva; vagy valamelyik nagyváros könyvesboltjának polcain keresgélve ráébredünk, az európai kultúra - sőt az egész világirodalom - tükröződéseiben él. Nem csoda, hogy egyre több konferencia, előadássorozat, szimpózium foglalkozik ezzel a témával.

Kiadók, fordítók, szerkesztők jórészt rejtőzködő világát rendezte be Rideg Luca és Nagy Márta egy Kertész utcai kávézóban március 5-én a Goethe Intézet estjén. Eredeti céljuk a legfrissebb német regényirodalom bemutatása volt, ám a meghívott vendégek általánosabb kérdéseket feszegettek. Kajtár Mária, Falvay Dóra és Tatár Sándor fordítóként voltak jelen. Őket egészítették ki a nagyjából másfél órán át tartó esten a Cartaphilus illetve a Magvető munkatársai: Péczely Dóra illetve Takács M. József. Az estet Rideg Luca vezette.

A Kertész utcai kávézó galériájának kopott asztalán sorra könyvek: Daniel Kehlmann - Hírnév (Magvető), Julia Frank - Miért nem küldtél az angyalok közé? (Geopen Kiadó), Bernhard Schlink - A felolvasó (Ulpius-ház), Herta Müller - Atemschaukel (Cartaphilus 2010), Uwe Tellkamp - A torony (Magvető 2010), Ingo Schulze - Adam és Evelyn (Európa), Ilja Trojanow - Világok gyűjtője (Cartaphilus). A listát pedig Juli Zeh eddig csak részleteiben megjelent disztópiája a Corpus Delicti zárja. Színesnek és elevennek mutatta magát a kortárs német irodalom és Rideg Luca jól választott a beszélgetéshez partnereket.

„Fölhívtak a kiadótól, fordítsak le egy regényt, amit egy Ilija Trojanow nevű fószer írt. Először nem értettem, miért kell németből fordítanom egy orosz szerzőt. Gyorsan kiderült, valójában nem orosz, hanem bolgár, és különben is német.” Falvay Dóra még nem váltotta valóra vágyát, hogy végre oroszból is fordíthasson. Talán először csalódott is, amikor megkapta a Világok gyűjtőjét fordításra. Munka közben azonban lenyűgözte a mű pezsgése: „Igazi, Mikszáthot és Jókait idéző, története van. A hangulata kicsit spleenes, de egyáltalán nem nyavalygós. Trojanownak gusztusa van a világhoz.”

Tatár Sándort a fordítás „magnetizmusa” ejtette rabul. Másfelől, ahogy mondta: „Borzasztó jól tart kondícióban.” Ő a Corpus Delicti részleteinek fordítójaként volt jelen. Sajnos egyelőre meg kell elégednünk azzal a néhány részlettel, ami a Műútban megjelent. A Magvető letett arról, hogy a regényt megjelentesse. „Juli Zeht nem tudtuk befuttatni" – magyarázta döntésüket Péczely Dóra - „Olyan szerzőket keresünk, akik már meghódították a világot. Bár van olyan könyv, mint például Uwe Telltkamp ezer oldalas Toronya, amit akkor is ki kell adni, ha megbukik. Témája miatt a világ jelentős részén nem fogják érteni, nálunk az NDK világa ismerős. Van egy jellegzetes, Thomas Mannt idéző hangja Weltkampnak.” Kajtár Mária szerint „Kiadóink nem tanulták meg, hogy egy szerzőt fel kell építeni. Ha az olvasó számára nincs semmilyen orientációs pont, elvész a könyv.”

A fölépítéshez hozzátartozik a könyv formája. Sokakat talán meglep, sőt bosszant, ha a magyar kiadás borítója nem azonos az eredetivel. Nevükben is kérdezte a moderátor: Mi alapján változtatják meg a borítót? „A Cartaphilus saját arculatát szeretné megtartani ezért változtat." - magyarázta Takács M. József - „Bányász Éva zsenialítására bízzuk a könyveket.” A Magvető több szempont alapján dönt: „Van, hogy tetszik az eredeti, de nagyon drága, s van olyan is, hogy úgy érezzük, a magyar olvasók figyelmét nem keltené fel. S persze szeretnénk támogatni a fiatal tehetségeket.”

Megesik, nem követik a címet. A Mittagsfraut, Julia Franck regényét Délibábának fordították eredetileg, közbeszólt azonban a forgalmazó. Így lett a regényből kiemelt mondat a magyar változat címe: „Miért nem küldtél az angyalok közé?” Erre persze más példát is találhatunk, ugyanez lett az Iszony sorsa, Németh László művét Wie der Stein fällt címmel fordították németre. S egy lépéssel máris közelebb kerültünk a probléma lényegéhez, vagyis a fordítás lehetetlenségéhez.

A vita a szöveg helyes átültetése körül sűrűsödött. Takács M. József - ő franciából fordít - szerint: „A cél a legtisztább szöveg megalkotása. Nem szabad idegennek, a kiadó által a nyakunkra küldött ellenségként kezelnünk a szerkesztőt.” Tatár Sándor viszont úgy vélte: „Az utolsó szó csorbítatlan joga megilleti a fordítót. A szerkesztő jogosítványa arra vonatkozik, hogy javaslatokkal éljen.”- majd hozzátette: „Érzelmi alapon nem tudok különbséget tenni eredeti szövegeim, vagy fordításaim között.” A Cartaphilus szerkesztője részleteiben mutatta fel a problémát: „Előfordulhat, hogy egy szónak különös konnotációja van. Három-négy oldallal, esetleg tíz fejezettel korábban elindított motívumra utal.” „Persze sokkal nehezebb magyar szerzőkkel dolgozni”- vetette fel Péczely Dóra – „hiszen ott már az anyanyelvünkről vitatkozunk.”

A kortárs német próza a nagyobb lélegzetvételű műveket szereti. Talán a következő évszázad is a regény évszázada lesz (Zeitalter des Romans), mintha a novellisták csak a századfordulókat kedvelnék. Persze ez így nem igaz, az utóbbi évek prózai termése bővelkedik novellákban is. Mégis, igaza lehet Tatár Sándornak abban, hogy sok múlik az olvasók szokásain: „Novellánként újra felépíteni egy művilágot sokkal nehezebb, mint szakaszosan visszaköltözni egy regénybe.” Falvay Dórát az általa fordított bolgár-német szerző estleges nyelvi különlegességéről faggattuk. „Ugyan, ha jól tudom, kisgyerek korában költözött Németországba és a világ legkülönfélébb helyein élt, nyelve mégis tökéletes német nyelv. Nagyon jól bánik vele. A fordításnál valójában egy kihívás volt, s emiatt sokat harcoltam a szöveggel, hogy nagyon színes és lendületes szöveget írt, amit meg kellett csinálni magyarul.”

Kevesen vettek részt az esten, a beszélgetést kívülről hallgató Nagy Márta mégis jogos elégedettséggel gondolhat majd vissza rá, hiszen számos olyan kérdés felvetődött, ami egyben új lehetőségeket rejt magában. S egyértelművé vált: a német irodalmat érdemes jobban megismerni. „Viszonylag állandó ritmusban váltakozva megjelennek divatos témák, mint a múltfeldolgozás, a családregény vagy éppen az életrajzi elemekre alapuló művek.  Számomra azonban - fejtegette az estet követően Nagy Márta – van egy olyan vonása, amely meghatározza a németországi kortárs irodalmat: ez az interkulturális sokféleség. Jó hatással vannak a kortárs németnyelvű irodalomra azok a szerzők, akik egyfajta nyelv- és kultúraváltás révén váltak alkotó részeseivé. Aki már legalább egyszer kezébe vett egy jobb kortárs német szerzőt, viszonylag könnyen meggyőzhető. A legnehezebb ez az első lépés. Ebben például sokat segített Daniel Kehlmann regénye, A világ felmérése. Szeretnénk minél több fiatalt elérni – egyebek között szokatlan rendezvényhelyszínek választásával. Ez a Mozgókönyvtár lényege is. A kritikusok számára pedig ősszel tervezünk egy irodalomkritikusi workshopot.”

Szentpály Miklós