Tudósítás – 2006. június 3.

Nem gyors és múlandó

Interjú a Körkép antológia szerkesztőivel, Boldizsár Ildikóval és Sárközy Bencével

Tudósítás–2006. június 3.

Tudósítás

Interjú a Körkép antológia szerkesztőivel, Boldizsár Ildikóval és Sárközy Bencével
A Magvető Kiadó gondozásában megjelent, négy évtizedes múltra tekintő Körkép című antológia 2005 prózaterméséből tizenkilenc mai magyar író prózáját közli. A válogatási szempontokról és magáról az antológiáról a kötet szerkesztőivel beszélgettünk. 

Milyen szerkesztési elvek szerint történt az idei Körképbe kerülő prózai művek kiválasztása?

Szerkesztési elveink ugyanazok voltak, mint tavaly: az összes számunkra mérvadó irodalmi folyóirat előző évfolyamának prózarovatából szemezgetve mely írásokat tartjuk a legjobbaknak – ez a minőségi szempont. A válogatás a mi ízlésünket mutatja, közös döntést, amelyért ketten vállaljuk a felelősséget. A mennyiségi szempont, hogy nagyjából 20 szerző választódjék ki, és a kötet terjedelme 12 szerzői ív körül maradjon. Ez kezelhető, normális mennyiség, és jó is, ha van egy ilyen „külső” korlát.

Kiknek szántátok a kötetet, milyen típusú olvasó lebegett a szerkesztői szemek előtt?

A Körkép vásárlóköre adott. A bázis az, aki minden évben megveszi, aki sorozatként gyűjti. Ezt a nagy hagyományú válogatást még mindig sokan irányadó kalauzként vásárolják, ahhoz, hogy betekintést nyerjenek a kortárs széppróza legjavába. Persze akad olyan vásárló is, akinek egy-egy néven akad meg a szeme, és ezért veszi meg az antológiát. De az ilyen sokkal kevesebb.

A nagy múltú antológia pár évvel ezelőtti darabjain megfigyelhető volt az a szerkesztői szándék, hogy az újabb tendenciákat, a friss vagy szokatlan műveket mutassa be. Szellemi folytonosságra törekedtek, vagy az előző évek antológiáihoz képest karakteresen más elképzelésetek van?

Sem direkt megtartani, sem direkt elutasítani nem áll szándékunkban a korábbi szerkesztési elvek szellemi örökségét. Mi is igyekszünk az új hangokra felhívni a figyelmet (mint tavaly Gazdag Józsefé vagy Kis Noémié), valamint – ha az értékítéletünk ez ellen nem kiabál –, akkor azt is láttatni szeretnénk, hogy adott évben mely szerző volt művével-műveivel markánsan jelen a folyóiratokban (ilyen a mostani válogatásban Darvasi, Jenei László vagy Sándor Iván). Mindenesetre nem dekázunk a különböző hangokkal: hogy ez új, ez nagy név, ez politikailag ide vagy oda húz stb. Jó vagy nem – csak ez érdekes. A magunk részéről pedig, ha gazdagon szerteágazó a termés, akkor megpróbálunk nem elengedni a fülünk mellett értékes hangokat. Ezért is jobb, hogy ketten csináljuk.

Sok évig Körmendy Zsuzsanna szerkesztette a Körképet. Ti második éve ketten állítjátok össze. Miért született meg ez a döntés, és hogyan zajlik közös munka?

A változtatás kiadói döntés volt, hasonlóképp, mint a Szép versek esetében, melyet most Háy János válogatott. A munkánkat az olvasói élmények (vagy azok hiánya) minősítik. Mindenesetre mi szeretünk együtt dolgozni, ezért is vállaltuk el újra a szerkesztést. A metódus, hogy mindent mindketten olvasunk, aztán összedugjuk a fejünket. Nem öljük egymást, mindketten meggyőzhetőek vagyunk.

A Körkép alcímében az olvasható: Tizenkilenc mai magyar író kisprózája. Ebben a kötetben viszont nagy számmal szerepelnek regényrészletek (Bánki Éva, Darvasi László, Jenei László, Németh Gábor, Sándor Iván és Zoltán Gábor szövege nem kispróza). Mi az oka, annak, hogy figyelmen kívül hagyjátok az alcím műfajmegjelölését? Nem gondoljátok, hogy ez az olvasók becsapása?

Kispróza az, ami az adott formájában – ahogy a szerző és a folyóirat leközölte – kisprózaként megállja a helyét. Élvezhető vagy sem a továbbiak nélkül? Értéket képvisel vagy sem a továbbiak hiányában? Csak ezek lényeges kérdések. Szerintünk innen nézvést is védhető a válogatásunk. Vagy akkor már miért ne tennénk különbséget elbeszélés, novella, tárcanovella stb. közt is; vagy esetleg ha egy novella egy ciklus szerves része, akkor is érezzünk hiányt vagy bűntudatot? Ráadásul a folyóiratok sem „jelölik meg” mindig a műfajt, és az is ritka, hogy ha már egy rész elfogadtak, akkor az egészet lehozzák folytatásokban a teljesség érdekében. A kispróza, az kis terjedelmű próza – vagy saját érdemből, vagy önhibáján kívül. A „becsapásról” pedig annyit, hogy mivel zömmel adott az olvasóbázis, így ez nem kérdés. (Észrevétel: Bánki valójában kispróza-ciklus: „Dekameron”)

Mit gondoltok a mai magyar kispróza-termésről? Miért nem került több novella a kötetbe?

Ezt a kérdést továbbíthatnánk a folyóiratok prózaszerkesztőinek, de leginkább az íróknak. Az mondjuk nem titok, hogy a novella is a nehezen eladható műfajok közé sorakozott, vagyis aki csak teheti, regénnyel próbálkozik. Ezért is láthatunk nagyon sok olyan, novellányi történetet vagy novellaciklusra hajazó szerkezetet, amit a szerzője regényszerűséggé tupíroz. Ez van, mi pedig hozott anyagból dolgozunk. Inkább egy részlet, ami a fentebb elmondottaknak megfelel, mint egy, a műfaj-definíciónak igen, de a minőségi elvárásoknak egyáltalában nem megfelelő darab.
 
A Körkép a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg immár kb. negyven éve, az egyetlen, a magyar prózairodalom aktuális termésének legjavát bemutató, reprezentatív antológiaként (pár éve lát csak napvilágot Az év legjobb novellája című Magyar Napló-válogatás, amely enyhén szólva nem konkurencia). Ehhez képest igen jelentős az antológiában a Magvető-szerzők száma.. Nem éreztek ebben visszásságot?

Mi vagyunk jelenleg a legnagyobb szerzőbázissal rendelkező, kifejezetten kortárs hazai szépirodalmi profilú kiadó. Ha megnézzük az elmúlt évek szépirodalmi díjakkal kitüntetett szerzőinek listáját, azok is zömmel magvetősek, márpedig ezeket a kitüntetéseket nem mi osztjuk. Büszkék vagyunk a szerzőinkre, hogy sokan vannak és jók. A Körképben megjelentetni őket nem összeférhetetlenség, ráadásul, ha nem képviseltetnék magukat, és mondjuk, nem képviselnék arányosan a kiadót, vagy „nehezítenénk a bekerülésüket”, az is hamis képet mutatna az egészről. Nincs protekció, sem pozitív diszkrimináció. Ez nem visszásság, hanem így tiszta a kép (és a lelkiismeret).
J ónás Tamás Holmiban publikált A jó fiú című munkája az antológiában Sejtekig szerelmes címen jelent meg. A folyóiratokban közölt írásokhoz képest mennyiben és milyen megfontolásból változtak a szövegek?

Természetesen a szövegeket szerkesztjük, ahogy a folyóiratok is. A javasolt változtatásokat egyeztetjük a szerzővel, aki vagy hozzájárul, vagy sem. Amennyiben a szöveg a közlés óta sokat változott, és közeli a könyvmegjelenés, az újabb verziót kérjük el, hogy aki esetleg ez alapján vásárolná meg később, az ne csalódjon. Jónás egyébként speciális eset. Sejtekig szerelmes volt az eredeti cím, és szerintünk jobb is, mint a holmis változat. A szerző is jobban kedveli, és mi örülünk, ha mindenki örül.

Sok írás az antológia megjelenésével egy időben vagy közel egy időben kötet formában is megjelenik, jelent-e nagyobb reklámot vagy nagyobb eladott példányszámot a szerzők köteteinek a Körképben való szereplés?

Nem hiszem, hogy ezt tudnánk mérni, mindenesetre a körkép (valamilyen) kánon. Egy fiatalnak, ismeretlenebb névnek talán segít, ha bejáratott nevek társaságában látják. Mi csak örülünk, ha valakire innen figyelnek fel, de nem vagyunk teljesen talajvesztettek: kis piacra hozunk ki finom dolgokat.

Az idei év fele eltelt, vannak már kiválasztott szövegek a következő évi antológiához?

A folyóiratokat megjelenésükkor is olvassuk, és aztán a válogatáskor újra. Természetesen vannak tippjeink, de semmiképp nem lőnénk le poénokat. Mindenesetre az összesítés, az januárban esedékes, nem kell kapkodni, elvégre amivel dolgozunk, az nem gyors és múlandó, hanem szépirodalom.
 

Körkép 2006, Szerk. Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence, Magvető Kiadó, 2490 Ft

 

Nagy Gabriella