Tudósítás – 2019. február 12.

Meg akar írni egy Moby Dicket és közben Bovarynénak mondja magát

Tudósítás–2019. február 12.

Tudósítás

Meg akar írni egy Moby Dicket és közben Bovarynénak mondja magát

Nem érzékelhető jobb- vagy balodali megosztottság a norvég írói körökben, teljesen elmosódnak ezek a határok, mindenfajta kategorizálás ellen is tiltakoznak, de talán a valóságirodalmat mégis norvég trendnek nevezhetjük. – Helyszíni beszámolónkat olvashatják az Írók és fordítók a kortárs norvég irodalomban című rendezvényről


Február 9-én, pénteken öt órakor még az Astoria és a Dohány utca sarkán futottam, nyitott táskával, a sálamat húztam magam után, késésben voltam, természetesen. Az Írók és jelenségek a kortárs norvég irodalomban című beszélgetés pechemre pontosan kezdődött. Amikor óra ötkor odaértem a Magvető Café bejáratához, alig mertem benyitni, az ajtótól pár méterre ültek a meghívott vendégek Dobos Éva, Szölőssi Adrienne és az est moderátora Teplán Ágnes. Beslisszoltam a legközelebbi asztalhoz, halkan tettem le a kabátot, táskát, ilyenkor az ember a levegőt is visszafojtja kicsit, nehogy még a zihálása is megtörje a figyelem csendjét. Elővettem a noteszem, kitettem az asztalra a diktafont, és próbáltam minél gyorsabban integrálódni. Ez egészen odáig simának tűnt, míg ki nem mondták az első szerző nevét. Próbáltam fonetikusan leírni, de annyira borzasztóan nézett ki, hogy átfickáltam és már hajoltam volna az asztalszomszédomhoz, amikor végre észrevettem, hogy egy hatalmas kivetítővászon lóg a kisszínpad felett, amelyen szerzői portrék, könyvborítók és norvég tájképek váltakoznak. Megnyugodtam és puskáztam, miközben Szöllősi Adrienne már azt mesélte, hogyan vezetett az útja a norvég nyelvtanuláshoz.

Teplán Ágnes egyszerű, alapvető kérdéseket intézett beszélgetőpartnereihez: kiket tartanak klasszikus norvég szerzőknek, milyen trendek uralják most a kortárs norvég irodalmat. Dobos Éva az est folyamán többször is hangsúlyozta, tapasztalatai szerint nem érzékelhető jobb- vagy balodali megosztottság a norvég írói körökben, teljesen elmosódnak ezek a határok, mindenfajta kategorizálás ellen is tiltakoznak, habár a valóságirodalmat mégis egy norvég trendnek nevezhetjük. Ennek kezdetét Dobos Éva Karl Ove Knausgård első kötetének megjelenéséhez kapcsolta, de korábbi, klasszikus példákat is hozott a műfajra. Elsőként Thomas Mann fiának Klaus Mannak Kindernovelle, majd Milne Micimackó című művét. Knausgård kitárulkozó, dokumentarista mégis a szépirodalomba sorolható stílusáról Szöllősi Adrienne beszélt bővebben. A Harcom című regénysorozatból számára az derül ki, hogy Knausgård egy privilegizált kispolgár, és ő ezt szinte ki is mondja magáról. „Igen, egy privilegizált helyzetben van, azért mert író, azért mert norvég író, azért mert őt ennyire támogatja az országa. És igen, problémákkal küzd, miért is tagadná ezt. És ez a nagy ellentmondás a frusztrációjának a lényege, hiszen ő nagy műveket akar alkotni, meg akar írni egy Moby Dicket és közben Bovarynénak mondja magát.” (Karl Ove Knausgård Harcom című regénysorozatából az alábbi linkeken olvashatnak részletet a Literán: Halál, Szerelem, Játék.)

Fotók: Élő Csenge Enikő

A téma a magyar és a norvég műfordítói élet közti különbségekre terelődött. Dobos Éva elmondta, hogy a szerkesztésre, mint tevékenységre a norvég nyelv a vaske (mosás) szót használja. Borbély Szilárd Nincstelenek című művét Dobos Éva tavaly fordította le norvégra. E mű fordítása kapcsán hozta szóba a „szövegmosást”, ugyanis, amikor elkészült a fordítás, szerkesztőtársa azt mondta, ezt a könyvet nem harminc, hanem hatvan fokon kell átmosniuk. A norvég állam minden évben megvásárol ezer példányt az abban az évben megjelent legjobb norvég kortárs könyvekből és műfordításokból. A felvásárolt műveket szétküldik az ország könyvtárainak. A tavalyi év során Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye is bekerült ebbe a toplistába. (A regényből ITT olvashatnak részletet a Literán)

A norvég műfordítószervezet kábé 350 tagú, szemináriumokat és évente több konferenciát szerveznek, valamint számos ösztöndíj segíti a fordítókat. Szöllősi Adrienne, aki elsősorban nyelvtanítással foglalkozik, megjegyezte, bár nincs elég ideje elmélyülni a szövegekben annyira, amennyire igazán szeretne, egyik könyvből csúszik át a másikba, a norvég ösztöndíjak nagyban segítik munkáját.

Karl Ove Knausgård mellett Jon Fosséről, esett a legtöbb szó. Dobos Éva néhány szóban bemutatta Fosse munkásságát és egy rövid prezentáció keretein belül nyújtott betekintést fordítói munkájába. Kitért a két norvég nyelv problematikájára, hogy miként sikerült fordításaiban megőriznie Fosse sajátos nyelvi stílusát.

Az est felolvasásokkal zárult. Dobos Éva Fosse Reggel és este című művéből, Szöllősi Adrienne legújabb fordításából Morten A. Strøksnes Tengerkönyvéből olvasott. (A Reggel és este című könyvből ITT olvashatnak részletet a Literán.)

Szöllősi Adrienne, Teplán Ágnes és Dobos Éva műfordítók

Annak ellenére, hogy a beszélgetés folyamán a fordítók a lehető legtöbbet spoilereztek a könyvekről, a felolvasások után, hazafelé már három kötet volt a Libris kosaramban. Izgatottan várom, hogy a felolvasások közben érzett döbbenet, feszültség kitart-e a könyvek végéig, és legalább annyira maradandó élményt nyújtanak majd, mint az a felejthetetlen magyar regény, amely Dobos Évának hála ott csücsül minden norvég könyvtár polcán is.

Élő Csenge Enikő