Tudósítás – 2003. augusztus 5.

Köszönöm az üdítőt a többiről nem beszélünk

A litera estje a Szigeten a Szabadiskola sátorban, 2003. augusztus 3-án vasárnap délután 18.30-tól

Tudósítás–2003. augusztus 5.

Tudósítás

(ad notam: Ha pula lapul a...)
     

No igen. Úgy érzem magam, mint Pistike a gyerekzsúr végén éppen hazamenőben anyukája tanácsaira emlékezve, aki még elindulás előtt a lelkére kötötte, mindent dicsérjen meg, ami finom volt, de szót se ejtsen arról, ha valami nem ízlett, vagy nem tetszett neki, így az ajtóban, elköszönéskor, egyik lábáról másikra helyezve a testsúlyt zavarában, folyamatos billegés közepette azt találja mondani, köszönöm a ropit, a többiről nem beszélek.
     De ha ennyiben marad, még semmi nincsen megmagyarázva. Ki fogja akkor elmagyarázni a zsúrt szervező Józsika-mamának, hogy a gyümölcsrizshez a gyorsrizst ki kéne szedni a zacskóból, tejben kellene megfőzni, bizony, bizony, s nem ártana, ha volna hozzá gyümölcs is, ha már belekerült az étek nevébe. Vagy akkor legyen vajas-lekváros kenyér, mindegy, de ahhoz is kell legalább kenyér, vaj, meg lekvár, ilyen az élet. Szegény anyuka sosem fogja tudni, hol ronthatta el. (Jóhiszeműen tételezzük fel, hogy érdekli, hol.)
     Egy irodalmi estet szervezni nem lehet könnyű. Elintézni mit, mikor, hol, ki fog felolvasni/ előadni/ eljátszani, mindenkivel minden részletet egyezetni, technikai háttér biztosítását megoldani, egyebek, s akkor még mindig bizonytalan, vajon a meghívottak veszik-e egyáltalán a fáradtságot, hogy teljesítsék, amit elvállaltak.
     Jelen esetben a Balázs Béla Stúdió rövidfilmjeiből készített válogatásból kellett volna kiválasztania kinek-kinek egy részletet, s arra alámondást, szöveget készíteni, sajátot. Ami valahogyan kapcsolódik. De lehetőség szerint újat. (Lehet, hogy ezekre külön fel kellett volna hívni mindenki figyelmét?)
     Jelen esetben Harcos Bálint és Karafiáth Orsolya egy Tímár Péter által jegyzett kisfilmet választottak, a Freskó címűt. Harcos Bálint elkészítette a hangalámondást, ügyelt a ritmusra, figyelt rá, hogy a szöveg passzoljon a képekhez, de kissé leíró lett az alkotás. Annál a részletnél például, amikor egy, az 1920-as években készült amatőr filmet látunk angol feliratozással, a részlet első néhány másodpercében szöveghű fordítást kaptunk a feliratozásról. (Tételezzük fel, előzékenység? A nézősereg angol nyelvben kevésbé járatos tagjainak tett nagyvonalú gesztus, amolyan nos, barátom, értsd azért te is, miről szól a történet, vagy hogy?)
     Mégis. Legalább elkészült valami, ahogyan annak a feladat vállalásából következnie kellett (volna).
     Karafiáth Orsolya egy, a szocializmus építésének sikereitől mámorban úszó gyűjteményes könyvecske részleteit hozta, egy Szügyi-verssel megtámogatva a kiválogatott idézeteket. A képekhez lehetett kötni az elkészült anyagot, azonban itt inkább a válogatás számíthatott erénynek, nem készült saját szöveg. A Bódy Gábor: Euronyme című kisfilmjét választó Peer Krisztián és Erdős Virág viszont saját korábbi szövegeiket vették elő. Peer Krisztián az elhozott vers korával kapcsolatos aggodalmunkat egy viccel vélte enyhíthetni, olyan szöveget akar felolvasni, mondta, melyben nem szerepelnek a kígyó és a tojás szavak. A filmben egy nő táncol, különféle hátterek előtt, s a nőn túl egy kígyóval, illetve egy tojással lehet leginkább látványelemként találkozni, így az indítás remekül leválasztotta az elhangzott verset a filmről, melynek valóban nem is volt túl sok köze hozzá. Erdős Virág esetében viszont a hangulati korreláció okán ült a korábbi köteteinek egyikéből felolvasott előszó a szorongásról, ritmusa egybehangzón sodorta tovább a képekkel a szöveget, bár kissé túl is futott azokon, hiszen nem rájuk íródott, másképpen kapcsolódott a filmhez. Még így is az ő teljesítménye volt az egyedüli, amelyik, Harcos Bálinté mellett, valamiképpen megküzdött a feladattal.
     S hogy következik-e ebből, hogy maga a kísérlet tárgya alkalmatlan újabb próbálkozásokra, hogy nem lehetne videotechnikával felvett rövidfilmre irodalmi alkotást létrehozni? Nem gondolom. Inkább csupán az volna fontos, hogy akik fel- illetve elvállalják, hogy ezt megteszik, vegyék a fáradságot, s tegyék is meg.
     A felolvasásokat Toepler Zoltán az újságkihordó című filmje követte, melynek egyik szereplője Garaczi László volt Mr. Galaxy szerepében. A film után pedig bolyonghatott az ember a máskor olyan csendes sziget hangzavaros, sáros, rossz szagú útvesztőiben. (Ad notam: Ha Pula lapul a lélekbe', elszigetelődhetsz évekre.) Korai volt még ez a vasárnapi szigetelés.
     De az üdítő jólesett. Igaz, még a Szigeten kívül, a Filatorigátnál vettem.
     

Györe Gabriella