Tudósítás – 2008. június 30.

Gyurgyalagok az éjszakában

M. Nagy Miklós

Tudósítás–2008. június 30.

Tudósítás

M. Nagy Miklós
Lehet, hogy tényleg ennyi kellett? A mackónadrágos mester zsenialitása és a kese spanyol, a Törő-arcú Torres fölpiszkált dühe: hogy két centivel túlugorja Mertesackert (vagy Metzeldert?), és a kapufára fejeljen, aztán lefussa Lahmot, és beemelje Lehmann mellett? Mert persze jobbak voltak, de a németek ellen – fociban – nem elég egyszerűen csak jobbnak lenni (lásd pl. a törökök).

Defetisták vagyunk, na! Én például annyira, hogy a 2000-es olimpia előtt fogadtam Andris barátommal, hogy csak három aranyat nyerünk. Minden plusz aranyért egy láda sört kellett fizetnem – és boldogan fizettem. Csak hogy valamivel hozzájáruljak a magyar sikerekhez: az Andris nyelőcsövén keresztül – s ha csak utólag is.
Most meg azt mondja nekem a Laci: – Á, így a németek nyernek. Az Ivánok, ők esetleg megverték volna őket. De hogy a spanyolok…
– Ja, asszem, bljagy („bazmeg” oroszul). De így megin’ megszívjuk. A hollandok, a portugálok, a törökök, a horvátok, az oroszok, a spanyolok fociznak, a németek meg győznek. Ahogy a kurva Lineker… (sic: frázis kihúzva: örökre?).
A beszélgetés kronotoposza: sok sör után, a Váli-völgyben, miután elmentünk gyurgyalagnézőbe a löszfalhoz, de nem láttunk gyurgyalagot, mert még aludtak az odúik mélyén a döglesztő melegben. De nem is számítottam rá, hogy látni fogok (Laci szerint gyönyörűek); mondom, hogy defetista vagyok.
Kronotoposzváltás: cigizőkamra a kiadóban.
– Azért a spanyolok lenyomják őket – mondja Andris.
– Á, nem hiszem. A németeket? Megint lesz valami rohadt mákjuk.
– De ez az Aragonés baromi jó edző. Figyeled, hogy mindig lekapja a pályáról a Torrest, akármilyen jól játszik? Hé, Kölyök, ez még nem elég. Szép vagy, de még mindig nem elég jó. Több kell, fiacskám. Úgy földühíti a végére, a legfontosabb meccsre, hogy most berámol hármat a németeknek. Na jó, legalább egyet. De azzal nyernek.
– Jó, fogadjunk egy láda sörben, hogy Torres nem rúg gólt, és kikapnak a spanyolok!
Lehet, hogy tényleg ennyi kellett? A mackónadrágos mester zsenialitása és a kese spanyol, a Törő-arcú Torres fölpiszkált dühe: hogy két centivel túlugorja Mertesackert (vagy Metzeldert?), és a kapufára fejeljen, aztán lefussa Lahmot, és beemelje Lehmann mellett? Mert persze jobbak voltak, de a németek ellen – fociban – nem elég egyszerűen csak jobbnak lenni (lásd pl. a törökök).
De ez mind lényegtelen: pótlék, szurkolásszimulakrum – ötpercnyi öröm a spanyolok győzelme után, röppenő gyurgyalagok…
Gyurgyalagos Laci azt is mondta: – Bízok ebben az Erwin gyerekben. Meg ott vannak azok a fiatalok: Németh Krisztán, Filkor… Hátha lesz végre valami.
Hátha. Elvégre a mesetának is megvoltak a maga kunfajta, nagyszemű legényei. Elvégre nincs eleve elrendelés. Elvégre mi is tud(hat)unk focizni.
Addig meg csak kibírjuk: káromkodva, fütyörészve, megdögölve.
Bár nem tudom: túlélném-e az örömöt – ahogy Németh Krisztán gólt rúg egy EB-döntőben. És tíz láda söröm bármikor lenne rá: hogy mi megint kikapnánk, mint ’54-ben.
Csak hogy győzzünk, győzzünk, győzzünk végre!

M. Nagy Miklós


Címkék