Tudósítás – 2019. január 30.

Forrás 50

Tudósítás–2019. január 30.

Tudósítás

Forrás 50

Ötvenéves a Forrás. Ebből az alkalomból Kecskeméten a Kápolna Galériában nyílt meg 2019. január 17-én a jubileumi kiállítás kecskeméti, a Forráshoz kötődő képzőművészek munkáiból, amely február 1-ig tekinthető meg. Beszámoló a megnyitóról.


A Forrás első száma 1969 márciusában jelent meg, lényegében Bács-Kiskun megye korábbi művészeti folyóirata, a Kiskunság folytatójaként. Az irodalmi élet éppen átalakulóban lévőnek tűnt ekkoriban, míg a társadalom némileg a decentralizálódás törekvéseit mutatta. Szociográfiai vonulata miatt a lap szinte magától értetődően kérdőjelezte meg a fennálló hatalmat, ami a rendszer jellegéből fakadóan konfliktusokat eredményezett. A folyóirat nem pusztán irodalmi orgánumként, hanem a politikai progresszió kecskeméti tényezőjeként is szerepelt a korabeli nyilvánosságban.

A kiállítótér bejáratában rögtön jobbra egy hosszú szöveg olvasható a falra függesztve, egy postaláda mellett, melyből egy Forrás kandikál ki. Tarján Tamás egyetemi tanár 6001 Kecskemét, Pf. 69. című írása olvasható itt. Tarján volt a házigazdája mind a 40., mind a 45. születésnapnak, szorosan kötődött a laphoz, sajnos az ötvenedik esten már nem lehet majd jelen. „Próbarepülés, fiatalság, 1969."

Mint Tarján esszéjéből kiderül, az ő generációja számára különösen fontos volt a lap, mint szellemi közeg, műhely, és mint publikációs fórum is. Egy 1969-es tavaszi fellélegzés volt számukra a folyóirat indulása, ami az akkori politikai viszonyok között rendkívül sokat jelentett. „Háborúban alkalmatlan, békeidőben szakszolgálatra alkalmas." Még így, fél évszázad távlatából nézve is valamiféle szorongást idézhet elő az olvasóban ez a mondat. Innen indultak.

A kiállítótérben beljebb haladva, a fejek felett a Forrás számai vannak felfüggesztve, kihajtva drótszálakra. Szépirodalom, szociográfia, képzőművészet. A folyóirat meghatározó vonulatai és emblémái. Vas és gondolat, születés és halál, háború, hit és kétségek, emberi és nem emberi ütközik, szemben áll egymással vagy éppen együtt dolgozik.

Néhány munka alatt, előtt láthatók, olvashatók, forgathatók könyvek a Forráshoz kötődő szerzőktől, mint például Dobozi Eszter. Ahogy ő néz, ahogy ő lát című kötete, mely felett Orosz István Perspektíva című képe látható. Vagy Benes József Vakrepülése és a színes végtelenbe, örökkévalóságba ugró, vagy éppen abban lebegő vagy folyton zuhanó alakjai alatt ott láthatók Füzi László Maszkok, terek és Az idő keresése című kötetei. A műalkotások és a könyvek összefüggenek, kapcsolatban állnak egymással, ilyen vagy olyan, sokszor nem is olyan könnyen felfejthető módon.

Különösen megkapó egy nagy vasszerkezet, Ulrich Gábor munkája a teremben, mely egy szögesdrótkerítést idéz, ám ennél világos, hogy jóval többet jelent. A vasszigor, a rabság, az odalett emberi szabadság itatódott át némely munkákon.

A kiállításon megtekinthető az a színezett szitanyomat is, Benes József alkotása, amely a Forrás címlapján is látható, immár hosszú évek óta.

Néhány könyv nyitva van. Az egyik Buda Ferenc-kötet éppen ennél a versnél:

Kihűl

Kihűl a széttiport tüzek rakása,
bosszú vizel az elhagyott parázsra,
s lehányja részegen magát
a Rend.
Ám végül majd az inga
visszaleng.

A fiatalabb generáció munkái már más jelleget mutatnak, sok kép vagy szobor összeköthető a születés vagy éppen a forrás gondolatkörével. Lőrincz Luca egyik izgalmas alkotása épp ilyen: a fehér, kiöntött újszülött-felnőtt kiemelkedik a magzatpózban alvó alakok tengeréből. Vagy Mátravölgyi Ákos éppen átforduló FORRÁS-kockája, vagy a két egymás mellett lévő fészekben a tojások, Pálfy Gusztáv alkotásai, csak az egyik éppenséggel szögesdróttal van áttekerve, pedig még ki sem kelt...

Tíz perccel a kezdés előtt már rengeteg érdeklődő gyűlt össze a Galériában. Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét alpolgármestere mondott köszöntőt. Kosztolányi-idézettel kezdte beszédét a Hajnali részegségből. Szerinte hajlamosak vagyunk a szocializmusra valamiféle egyenarcú masszaként tekinteni, pedig ennél jóval differenciáltabb volt. A Forrás szociográfiai érdeklődése és elköteleződése óhatatlanul is folyton szembeállította a hatalommal. Mint felidézte, a '60-as, '70-es években rendkívül behatárolt volt a kultúra szerepe, és '69-ben irodalmi folyóiratot indítani igazán politikus tettnek számított. Felelevenítette, hogy a korai időkben kis híján betiltották a Forrást, majd ezek után főszerkesztőváltás is történt. Továbbá beszélt a mostani szerkesztőgárdáról és a lap szerepéről Kecskemét életében.

„Ötven év után nehéz megszólalni" – mondta Füzi László főszerkesztő, a kiállítás megnyitója. Valóban embert próbáló összefoglalni, hogy mi minden történt a folyóirattal ennyi idő alatt. Megköszönte, hogy ilyen bőséges számban reagáltak a művészek a felkérésre, s emlékeztetett, hogy a Forrás mindig is törekedett az irodalom és a képzőművészet termékeny párbeszédét elősegíteni. Rövid áttekintésében megemlítette még a 2011-es évet, mely fordulópont volt, ekkor jött létre a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek. Ahogyan az olvasók is tapasztalhatják, évek óta már minden számban színes képmelléklet található, és többek között ezzel a törekvéssel és az évfolyamokban publikált jelentékeny képzőművészeti anyaggal is élő párbeszédet folytat a jelen kiállítás.

A kiállítást Horváth Mária animációs rendező álmodta meg. A szép számú érdeklődő egy rendkívül erős összeállítással találkozhatott ezen az estén, ahogy Füzi László emlegette megnyitójában, egy igazán „nemes anyaggal".

A kiállító művészek: A. Varga Imre, Miklós Árpád, Balanyi Károly, Bahget Iskander, Csáky Lajos, Damó István, Gerle Margit, Geszler Mária, Király Gábor, Lőrincz László, Mészáros Marianna, Molnár Péter, Majoros Gyula, Ugray Zsuzsa, Lőrincz Luca, Szilágyi V. Zoltán, Schrammel Imre, Szikora Imre, Pálfy Gusztáv, Pócs Péter, Szoboszlay Péter, Szoboszlay Eszter, Szappanos István, Orosz István, Benes József, Ulrich Gábor, Mátravölgyi Ákos, Pongrácz Márta, Ragó Lóránt.

 

Fotók: Szabó Eszter

Barcsik Erzsébet