Tudósítás – 2006. január 16.

Egy feminista bányász

Borgos Anna Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonáról

Tudósítás–2006. január 16.

Tudósítás

Borgos Anna Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonáról
Borgos Anna pszichológussal, Kosztolányiné életművének kutatójával Kőrössi P. József, a Noran vezetője beszélgetett a kiadónál megjelent kötetek kapcsán az Alexandra Könyvesházban január 12-én, csütörtökön este 7 órától.

Ki vagy, hol születtél, mivel foglalkozol és miért. Így hangzik a felvezető kérdés, és máris megtudja a Panoráma teremben ülő mintegy negyven fő - illetve, ha szokás szerint ki vagyunk hangosítva, az áruházban bóklászó másik száz-, hogy Borgos Anna 32 éves, fővárosi születésű nő. Eredetileg pszichológus, de elkalandozott az irodalom felé, mert szeret bányászni, kutatni, matatni, gyűjtögetni. Ez máris szimpatikus. Mindig irigyeltem azokat, akiknek van türelmük, kitartásuk és idejük kéziratokban és levéltárakban kutakodni (az én életemből fájón hiányzik mindhárom tényező).


Nagyon személyesnek érzi Anna a következő kérdést (Miért lettél pszichológus?), de nem tér ki előle: szakmabeli édesapja inspirálta a döntést, de az egyetem csalódás volt számára, vélhetően mert homályos elképzelései voltak a pszichológiáról. Talán ezért is mozdult el más irányba. Elsősorban az irodalmi mellékszereplők érdeklik: a peremfigurák vannak olyan érdekesek, mint a „nagy emberek”. Úgy véli, a kreativitás és az alkotás nem magányos tevékenység, hanem egy nagyon is megfogható társadalmi közegben zajlik, ezen belül is kitüntetett szerepe van a társnak. Külön izgalmas, ha ő is alkot. Még izgalmasabb, ha ez egy olyan sűrű korszakban történik, mint a XX. század eleje, amikor még erősen működtek a konzervatív nőiszerep-elvárások, közben (ki)alakultak a szabadabb életpályák és felfogások. A hagyományos és a modern kettősége, illetve a köztük való átjárás sok konfliktussal járt az önállóbb szerepekre vágyó nők számára. (Gondolom, egy író írófeleség pedig azért lehet jó alanya egy ilyen vizsgálódásnak, merthogy le is írta mindezt.) 


Kőrössi P. úgy emlékszik egy régebbi beszélgetésükből, hogy akkoriban a művészházaspárok érdekelték Annát, kiemelten azok, ahol az egyik (jellemzően a nő, teszem hozzá) visszalépett a másik javára. Való igaz, a kutató Török Sophie-n keresztül jutott el Harmos Ilonához, azaz Kosztolányinéhoz. Babitsnéból írt szakdolgozata disszertációvá duzzadt, így vonódott bele Harmos Ilona (Kosztolányiné) és Böhm Aranka (Karinthyné).


Borgos Annát teljes meglepetésként érte, amikor rábukkant Harmos Ilona 169 oldalas kéziratára a Kosztolányi életműben. (A fiatalkori önéletírást, a Nyugatban közölt, illetve kéziratban maradt novelláit, továbbá írókról, színészekről, írófeleségekről készült portréit tartalmazza a Noran kiadónál 2004-ben megjelent, Burokban születtem* című kötet.)
„Hogyhogy nem kezdett ezzel senki semmit?” – kerekíti el a szemét még most, annyi év után is a kutató (teljes joggal), és életszerű válasza is van. Nyilván Kosztolányi- kutatók kezébe került, akik ügyet sem vetettek rá, pláne, hogy az önéletrajzi írás Harmos Ilona koragyerekkorától 16 éves koráig, a színi felvételiig tartó időszakot öleli fel, tehát mielőtt Kosztolányival megismerkedett volna. Aprólékossága miatt Borgos Anna úgy véli, egykorú naplón alapul, de felnőttként írta készre. Nem tudta kinyomozni pontosan mikor, valószínűleg férje halála után (talán ekkor jutott rá ideje). Őszinte, merész, szókimondó, különösen a testiségben, gyakran gonoszkodó, ugyanakkor pontos szociográfia és korrajz – ezek a leggyakrabban leírt szavak róla, Kőrössi P. is ilyeneket mond. A kutató hozzáteszi, hogy Harmos Ilona tervezte egy portrékötet kiadását - még nem került elő - és „a portrék ennek jegyében íródtak”. (Most jöhetne egy kis ízelítő, addig a kérdezett is szusszanhatna egyet, de nem.)


„Tóth Árpádnét és Márai feleségét leszámítva mindenkiről tüskésen, néhol pikírten írt” – kanyarodik vissza a kiadó a már meglévő szövegekre - „Mi a pszichológus véleménye, mi lehet ennek az oka”? Ezek nem tárgyilagos írások, a szerző erősen rájuk nyomja bélyegét. A feleségek hálózata, annak minden feszültségével, az íróférjek egymáshoz való bonyolult viszonyai, az irigységek, ez mind-mind bennük van. (Nagyon érik már egy illusztráció, hahó.) Kőrössi P. szerint gyakran tűpontos portrék ezek. A szerző írói kvalitásait jelzik a mindig nagyon találó felütések. (Hékás, tessen már felolvasni.) Borgos Anna megerősíti, hogy kiváló emberismeret, jó megfigyelőképesség jellemzi Harmos Ilonát. „Az olvasó a hatása alá kerül, és együtt kuncog vele.” Kőrössi P. kontráz, hogy főleg azok az első mondatok ragyogóak. (Héló!) Török Sophie-ról írt portréja a legkegyetlenebb, rajong tovább, és Anna nem vitatja.
Csönd.
Kőrössi P. végre észbe kap, kikeresi a mondott részt, és Anna előadásában meghallgathatjuk, ahogyan Harmos Ilona egy használt vécépapírhoz hasonlítja Babits feleségét.
És, mi tagadás, valóban kuncogunk.


Kőrössi P. a továbbiakban arról kérdezi a kutakodó- matató- bányászó Annát, mi történt, amikor felfedezte a kéziratot. „Megmoccant benned az irodalomtörténész?” Saly Noémival szólva megrezdült az orrcimpám a zsákmányt érezve, vallja be inkább szerényen, mint büszkén a kutató. Ezt hallván a közönség több tagja kiegyenesedik ültében (állítom, ennél kényelmetlenebb székek az egész városban nincsenek), és nosztalgiázva vagy irigyen mélyet szimmant, egy „ajj, be’ jó érzés is lehetett”–féle szimmantással. Aztán figyelünk tovább a párbeszédre.


„Törökről tudjuk, hogy Babits terelgette a karrierjét, finoman szólva” – térünk vissza Kőrössivel a realitásokhoz – „de mi a helyzet Kosztolányiékkal?” A feleség néhol úgy említi, hogy a házassága miatt adta fel a színpadot. Férje nem nézte jó szemmel törekvéseit. „Féltékenységre nem volt oka, de nem örült, hogy kilépett a háttérszerepéből.” – összegzi Borgos. Együtt fordítottak ugyan, de nagy kérdés, mennyiben tekintette Kosztolányi intellektuális partnernek a feleségét.


Szerepel Kosztolányi életművében Ilona? (Tipikus pasikérdés, húzom el a szám: bár ma este kivételesen a feleség a főszereplő, még véletlenül sem fordítva hangzik el.) Prózában nem, versekben nyomokban. Borgos Anna szerint nincs köztük oda-visszahatás. Harmos Ilona stílusa amúgy Csáthéra hajaz inkább, mint Kosztolányiéra.
Mennyit változott Harmos Ilona a férje halála (1936) után? A kutató által vizsgált írófeleségek közös jellemzője az egzisztenciális megrendülés, a pszichés magukra maradás, és egyéb, itt nem részletezett szörnyűségek. Török Sophie beleroppant férje halálába, teljesen szétzuhant, özv. Kosztolányiné viszont éppen ekkor kezdett el írni. Nem tudni, hogy a felszabadult lelke, energiája vagy ideje – esetleg mindez együtt lendítette az alkotás felé. Talán a nem teljesen egészséges, önmagát ellátni képtelen gyerek (Ádám) elesettsége is segíthetett összetartani az asszonyt? Ki tudja. Erről Borgosnak a kiadás előtt álló, Nyugat-feleségeket elemző könyvéből tudhatunk majd meg többet.


Ha már Nyugat-feleségek: a három közül melyik nő áll a kutatóhoz legközelebb? Munkája során objektivitásra törekedett, de nyilván mindegyikükkel kialakult egy – a töredékes és másodlagos források miatt talán torz – viszony. Mindhárman hasonló háttérrel rendelkeztek, mindnek voltak alkotói ambíciói, hasonló közegben éltek, hasonló életutat jártak be, mégis nagyon különböző egyéniségek. Anna nem hiszi, hogy az oly’ nehezen megragadható, titokzatos Böhm Arankáról sokkal többet megtudhatna, ha személyesen találkoznának, így ha muszáj választania, legszívesebben Kosztolányinéval beszélgetne.


Mennyire voltak ezek a nők koruk jellemző asszonyai? Aranka volt a legtipikusabb a maga végzet-asszonya stílusával, amire bőven rá is játszott. Török Sophie ki akart törni a kispolgári miliőből, ennyiben modern volt. Harmos Ilona intelligens, nyitott és bátorító családból jött, erős szereplési vággyal, lásd színház, aztán mégis férjhez ment. (A magam számára levonom a tanulságot, hogy egyáltalán nem tipikus nők, vagy végletesen igen.)


Most kényes kérdést járnak körbe: van-e erkölcsi, etikai, jogi fékje a publikálásnak? Meddig lehet elmenni az intimitásban, vájkálás vagy sem, mennyiben indiszkréció naplókat és leveleket megjelentetni és ehhez hasonlók. Ez Annának is dilemma, de a kérdés mindannyiunk számára nyilvánvalóan sokrétűbb, mintsem beleférjen a hátralévő 10 percbe. Tudjuk, milyen végeláthatatlan vita kerekedett a Szabad ötletek jegyzéke körül. 
Mondaná el azért röviden, volt-e olyan szöveg, amit inkább nem hozott/hozna nyilvánosságra? Hogyne. De nem a személyesség miatt, hanem mert a laikus olvasó kommentárok és magyarázó jegyzetek nélkül valószínűleg nem tudna vele mit kezdeni, anélkül pedig nem célszerű kiadni. Az álomleírások és a szabad asszociációs cetlik ilyenek Harmosnál. Az is előfordulhat, hogy gyenge a szöveg és csak azért nem érdemes publikálni, mert úgyis megveszik, ha kurrens szerző(feleség)ről van szó. Természetesen Harmos Ilonának is akadnak gyengébb szövegei. Vagy ott van Gyömrői Edit Ár ellen címmel német nyelven írt (angolra igen, magyarra soha le nem fordított, nyomdát nem látott) önéletrajzi regénye, ami problematikus. Legfeljebb attól lehet izgalmas, hogy ő írta.


Harmos Ilonának van egy kifejezetten pornográf, álnéven írt műve, amit Kelecsényi tanár úr fedezett föl – veti közbe Kőrössi P., de Anna cáfol. Nincs meggyőződve arról, hogy valóban Harmos lenne a szerző. Lektűrös egyen-szöveg, tele a kor sablonjaival, Harmosnak nincs nyoma benne. Egyébként inkább erotikus, mint pornográf.  


(Na de akkor) mi motiválja a kutatót? Az elején még korántsem volt részéről tudatos, menet közben jött rá, mennyire izgalmasak a feltáratlan női sorsok. És hogy mi változik a feltárással? Nagyon is sok. Árnyaltabban gondolkodhatunk az irodalmi kánonról, irodalomtörténetről, hogy mi alakítja, és mi befolyásolja. Másként olvassuk az adott szerzőt feleségeik (egyben kortársaik) műveit ismerve. Kiegészíti ismereteinket egy mozgalmas és fajsúlyos korról, amikor hirtelen téma lett a nők politikai szerepvállalása, szavazati joga (tanuláshoz, önálló élethez és oly’ sok, máig nem megvalósult dologhoz való joga, mint például a gazdasági függetlenség vagy a reprodukció).  


Mivel foglalkozik Borgos Anna mostanában? Lezárta az írófeleségek fejezetét és autonóm nőkkel kezdett el foglalkozni, azon belül a korai magyar analitikusok, még beljebb Gyömrői Edit „szerteágazó és jobbára ismeretlen életművét” kutatja. Anna itt szemelvényt ad a valóban lenyűgöző életútból, de nem lövöm le a poént. Poénokat! Mi fogta meg Gyömrői Editben, akit a széles közönség csak úgy ismer, mint József Attila egyik analitikusát? Nos, Gyömrői Edit 1896-ban született, és 1987-ban halt meg, a József Attilával való kapcsolata csupán egy röpke epizód az életében. Annyi mindent csinált, annyi sokfelé utazott, lakott, tanult, szervezkedett, és akkor a szőnyegszövést még nem is említettem, vagy a buddhizmust. „Kivételes és öntörvényű nő, mindig megújult, soha nem kudarcként fogta fel a változásokat” - ez mind nagyon tetszik benne Annának.


„Mindig csak a nők. Nem vagy te feminista?” – teszi fel az elkerülhetetlennek tűnő kérdést Kőrössi P. József, pedig nem az. Anna sóhajt egyet és elmondja, hogy a feminizmusról rengeteg sztereotípia él a köztudatban (tanúsíthatom). Legyen itt elég annyi, hogy nem kezeli biológiailag adottnak a társadalmi nemi szerepeket. Kétségkívül szükség van egyfajta feminista szemléletre a kutatásaihoz, sőt, az is egy feminista gesztus, hogy kibányássza a homályból az elfeledett nők műveit.
Ó, hát vannak még a fentieken kívül is érdekes nők? Hajjaj de még mennyien. Csak győzzük olvasni, ha végre kiadják őket.


 

* A kötet alapján  Borombovits Ágnes (link) önálló estet állított össze. A darab, melynek rendezője Varsányi Anikó, díszlet- és jelmeztervezője Kelemen Katalin, legközelebb január 23-án látható a debreceni Csokonai Színházban (link).


Kapcsolódó linkek:

Borgos Anna: Meleg burokból tüzes cipőbe (link)
Bächer Iván: Húga a búnak – nol.hu, 2004. május 29. (link)

Tüzes cipőben
Perczel Zsófia: A "numerus nullus" regénye - Árgus, 2004/9 (link)
Károlyi Csaba: Nemzeti "soványítókúra" – ÉS, 48. évfolyam, 28. szám (link)

Burokban születtem
Szilágyi Zsófia: Özvegy, burokban – Üzenet 2004/2. (link)
Vallasek Júlia: A burok és a kinyújtott karmok – Korunk, 2004/9 (link)
Perczel Zsófia: Egy mániákus megfigyelő - Árgus, 2004/10 (link)

Karinthyról
Ungvári Tamás: (c) Kópéright 48. évfolyam, 27. szám (link)
Borgos Anna: Miért ne? (Válasz Ungvári Tamásnak) 48. évfolyam, 29. szám (link)

Interjú Borgos Annával a kontextus.hu-n (link)

A galéria képeit Kardos Zsuzsa készítette.

Pál Kata