Tudósítás – 2006. március 15.

Alternatív alkotói életutak

Átadták a Balassa Péter díjat

Tudósítás–2006. március 15.

Tudósítás

Átadták a Balassa Péter díjat
Az új elismerést az esszéírói-kritikusi tevékenység díjazására hozták létre – a díj létrehozatalának miértjéről Bozóki András beszélt, az első díjazottat Ferencz Győző, az ELTE tanára, költő, irodalomtudós laudálta, Takács Ferenc beszédében a díj névadójára emlékezett.

Takács Ferenc kapta az idén első ízben átadott Balassa Péter díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett bensőséges ünnepségen, az állami díjátadó ünnepségtől elkülönítve tartott rendezvényen. Takács Ferenc kritikus, műfordító, irodalomtörténész, az ELTE Anglisztikai Tanszékének docense, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke. Bozóki András a díj alapításáról elmondta, szükségesnek érezte, hogy az a hagyomány, mely áthágva a megszokott műfaji határokat az esszéisztikus írással a szépirodalom és a kritika határterületeit térképezi fel, s az a tanítási mód, ahogyan Balassa Péter a tanítványait, közöttük őt magát is, kezelte, megőrződhessen. Ezért gondolta azt, hogy egy új alkotói elismerést teremt ezen a területen, amelyet az eddigi állalmi elismerések szinte figyelmen kívül hagytak. A díj értékét kívánta hangsúlyozni avval a gesztussal, hogy a díjat nem az Iparművészeti Múzeumban tartott állami díjátadó ünnepségen adta át, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz termében rendezett ünnepség keretében. A Balassa Péter-díj művészeti - irodalmi, zenei, képzőművészeti és filmes - területen elért esszé- és tanulmányírói teljesítményért adományozható, a díjat, mely 200 000 Forint jutalommal jár, évente egy-egy embernek ítélik majd oda - véleménye szerint evvel is a díj értékét emelik.
 
A díjazottat Ferencz Győző, a kuratórium tagja laudálta, aki elmondta, a kuratórium talán éppen annyira szokatlan döntés hozott, mint amilyen szokatlan maga a díj is, s amilyen szokatlan alkotói életművet hagyott maga után a díj nevét adó Balassa Péter. (A kuratórium többi tagja: Almási Miklós, az ELTE esztétika szakának professzora; B. Gáspár Judit pszichológus, Balassa Péter özvegye; Nádas Péter író és Poszler György, az ELTE esztétika szak professzora).
 
Ferencz Győző beszdében utalt arra, hogy Balassa Péter életműve sem volt egységes: egyszerre volt tanár, kritikus, irodalmár, a Péterek nemzedékének felfedezője és kritikai úttörője. Takács Ferenc esetében szintén ilyen különös életútról van szó: a díjazott már egyetemi évei alatt megírta első tanulmánykötetét, majd kisdoktori értekezését angol nyelven és magyarul is megjelentették, ám végül nem a hagyományos tudományos karrier mellett tette le voksát. Nem a tanulmánykötetek egymás utáni megjelentetésével hívta fel magára a figyelmet – bár publikációiból igen vaskos, s több területre is kiterjedő alkotói életmű volna összeállítható -, hanem azzal a hatalmas tájékoztatási igénnyel, beszéd-ösztönnel, mellyel valamennyi, általa fontosnak tartott érdeklődési körébe tartozó tematikáról nyilatkozott – nyilatkozik. Az ír irodalomról a jelen pillanatban is szabadegyetemi előadásokat tart a Nyitott Műhelyben, de az oktatás ilyen szabadabb formáiban már jóval korábban is részt vállalt. A díjazott esszéiben, kritikáiban, megnyilatkozásaiban ha nem is közvetlenül Balassa útját követi, de hasonló vonalon jár. Míg azonban bármilyen témáról hosszan képes szabadon beszélni, saját magáról való megnyilatkozásai mérhetetlenül kis számban hallhatók, barátai körében sem jellemzőek: talán ezért, laudációja zárlataként Ferenc Győző a díjazott kérésére felolvasta egy közös beszélgetésük emlékét őrző versét is.
 
A díjátadás után Takács Ferenc köszönetet mondott, majd felidézte emlékeit Balassa Péterről, akivel pályája során több alkalommal is találkozhatott, s figyelemmel kísérhették egymás életútját, ha közvetlen közeli barátok nem voltak is; végül pedig a megadott keretekhez igazítva mondandóját felolvasta egy, Balassa Péter egyik kritika-kötete kapcsán írott régebbi cikkét is.

Györe Gabriella