Tudósítás – 2008. április 4.

A legnagyobb ponyvaíró méltó ünneplése

Rejtő Jenő mint meteorológus és hidrológus - Konferencia az MTA-n, 2008. április 1.

Tudósítás–2008. április 4.

Tudósítás

Rejtő Jenő mint meteorológus és hidrológus - Konferencia az MTA-n, 2008. április 1.

Akarja tudni, hogyan ünneplik a tudósok április elsejét? Hát konferencia-paródiával. Megtudtuk az igazi tudós az, aki egy évig kutat viccből, hogy azt április elsején megossza egy saját magának rendezett áltudományos konferencián. Ez az igazi tisztelgés Rejtő Jenő előtt.


Kinek jut eszébe Rejtő Jenőről tudományos konferenciát szervezni? Méghozzá természettudományos konferenciát, amely Rejtő és a meteorológia, valamint a hidrológia kapcsolatát járja körül. Ha valakiben az a kép élne, hogy a természettudósok sótlan, humortalan emberek, azonnal vesse ezt el. Hiszen kevés viccesebb dolog van annál, mint amikor a Magyar Tudományos Akadémia  Díszterme tömve van április elsején egy olyan konferencián, amelyet Rejtő Jenő tudományos munkásságának szenteltek, viccből.
 

 

 

 (Részletek Korcsmáros Pál képregényéből)
 


Az egybegyűlt tudósok és érdeklődők halálos komolysággal, mintha csak a globális felmelegedésről szóló nemzetközi értekezésre jöttek volna, várják az előadókat, akik szintén komolyan veszik szerepüket. Elsőként Veres András irodalomtörténész előadását hallgatjuk meg, aki a Rejtő Jenő, a ponyva klasszikusa című előadásában rövid betekintést ad Rejtő Jenő munkásságába. Sajnálattal jegyzi meg, hogy a gazdag életművel még nem nézett szembe a magyar tudomány, főleg az irodalomtudomány. Remélhetőleg az irodalomtudósok is fognak egyszer Rejtőnek egy olyan konferenciát szentelni, mint ez a mai.

Rejtőt közönségesnek ítélte az irodalmi kánon, ezért nem foglalkozott vele. A magyar magas irodalom diktálói mindig is csak a folyamatos vigyázállást fogadták el, amelynek viszont Rejtő nem akart eleget tenni. A kabaré és a légiósregény műfajait használva és kitágítva olyan életfilozófiát teremtett, amely a háború után és később a hatvanas években állandó igazodási pontként szolgált olvasók millióinak. A hatvanas években több Rejtő-mondat már-már közhelyként, állandó idézetként élt a magyar nyelvben, máig használatos például, hogy "nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani" vagy Piszkos Fred elhíresült mondata, hogy "azért nem dolgozik, mert elvesztette a meggyőződését."

Rejtő azért választotta  a légiósregény és a kabaré műfaját, mert azok megújításával végtelen írói lehetőségek voltak a kezében. Ám nem azonnal alakult ki a megszokott Rejtő-stílus, az első légiósregények még nélkülözték a humort, csak a fordulatos cselekmény volt a fontos. A megtalált hang és újítás után Rejtő kiadója nem repdesett az örömtől, azt gondolta eleve bukásra vannak ítélve a könyvek,  de a kedvező fogadtatás, sőt sosem látott siker után Rejtő szabad kezet kapott. Sajátos stílusa, amely könnyen átlátható és tetszetős figurákat használ, nem bonyolítja a történetet, de végig lebilincseli az olvasót egyetlen frappáns mondatban összefoglalható: egy Rejtő-regénynek mindig lehet tudni a végét, de egy Rejtő-mondatnak soha.

Az irodalmi előadás után a konferencia kiötlője, Láng István akadémikus előadásából megtudtuk, mivégre is Rejtő és a tudomány furcsa párosítása. Láng nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy pihenés- és szórakozásképpen összegyűjti és rendszerezi Rejtő Jenő összes művében található meteorológiai és hidrológiai eseményeket. Tavaly amikor lezárult a Vahava névre hallgató ötéves tudományos project, amelynek célja több száz tudós részvételével a magyarországi klímaváltozás hatásaira való tudományos felkészülés, az idős de még mindig rendkívül aktív tudós kijelentette, egy évig semmit sem fog kutatni, csak és kizárólag Rejtő-regényeket olvas, méghozzá az összeset. Ám tudós mivoltát nem sikerült levetkőznie, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Rejtő olvasása közben is tudósként működött. Jegyzetelt, számolt, és kutatási eredményeinek közlésére konferenciát is szervezett. Sosem gondoltam volna, hogy lehet viccből tudományos ülést szervezni, de a profi power-point prezentációnál elállt minden szavam, és csak felszabadultam nevettem és csodáltam a tudóst: A pontosan 4364 oldalnyi Rejtő-szövegben humor szerinti osztályozással a regények 44%-ában van sok humor, 22%-ban kevés humor és 34%-ukban nincsen semmi humor. Megtudtuk, hogy földrajzi térségenként Rejtő kedvelt helyszínei Európa (30%) és Észak-Afrika (30%), és hogy nem meglepő módon a megszámolt 680 meteorológiai eseményből a jó idő és a hőség az uralkodó, mindezeket Rejtő-idézetekkel illusztrálták.  
 
 

 

A konferencia utolsó előadója Korcsmáros Gábor a Képes Kiadó vezetője, nagyapja, Korcsmáros Pál híres Rejtő-képregényeinek újrakiadója volt. Korcsmáros Pál egyedülálló képessége, hogy sikerült neki, ami keveseknek: vizuálisan tökéletesen megjelentetni Rejtő verbális humorérzékét. A korszerű technika segítségével az újrakiadás során a negyven évvel ezelőtti rajzok megelevenedtek, kiteljesedtek. Majd egyéves munka leporolni egy ilyen régi képregényt, hiszen az olyan apróbbnak tűnő változtatások mellett, hogy utánszínezték, mélységet adtak, árnyékolták, a rajzokat, többször szinte újrarajzolták a régi rajzokat. Korcsmáros Pálnak a saját kora, a hatvanas évek autóit kellett például használnia az eredeti képregényekben, ezeket is kicserélték Rejtő korának, a harmincas-negyvenes évek autóira. A sok munka megérte a fáradságot, hiszen az újjászületett képregények méltó emléket állítanak Korcsmáros Pálnak.

Az előadások után meghallgattunk még néhány légiós katonadalt, megnéztük a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai által létrehozott kisebb kiállítást Rejtő életéről, és megfogadtuk, április elsején jövőre is az Akadémián a helyünk.

 

(A képekért köszönet Korcsmáros Gábornak.)


Szekeres Dóra


Címkék