Interjú – 2009. május 15.

Irodalomtörténeti kisgömböc

Interjú–2009. május 15.

Interjú

Irodalomtörténeti kisgömböc
Ez év március tizenötödikétől nyitható meg a magyar irodalom történetének első, a tervek szerint folyamatosan bővülő, online-változata a VillanySpenót. A Szegedy-Maszák Mihály szerkesztette A magyar irodalom történetei című munkára támaszkodó koncepcióról a hálózati kiadás felelősével, Horváth Ivánnal és a hallgatói szerkesztőség tagjaival beszélgettünk.

Kezdjük régi szokás szerint a kályhánál: A VillanySpenót milyen körülmények között, milyen ötletek alapján szerveződött? Ami talán már köztudott, hogy Szegedy-Maszák Mihály: A magyar irodalom történetei című, megannyi társszerzővel írt munkája a kiindulási pont.

Szabó Edit: Szemináriumokon kezdődött az egész. Először A magyar irodalom történeteinek a fejezeteit dolgoztuk fel, lényegében tanulási segédlet címén; puskalapokat készítettünk az egyes részekből. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki megkapott egy-egy fejezetet és ebből kivonatolta azt a részt, amiről azt gondolta, érdemes, hogy a többiek megismerjék. Először ezek a jegyzetek és velük párhuzamosan a könyv fejezetei kezdtek felkerülni erre az oldalra.

Tarcsay Zoltán: Nyilvánvaló volt, hogy kell egy hálózati változata A magyar irodalom történeteinek, de nem pusztán online-megjelenésre szerettük volna lefordítani, hanem Horváth Iván tanár úr gondolata nyomán beindítottunk egy ötletbörzét. Mivel a számítógépes verzió még nem volt kész, ezért a tartalmon kezdtünk el dolgozni. Ennek keretében jöttek létre ezek a puskaszerű dolgok, amelyekkel a felhasználóknak is példát akartunk mutatni a későbbi bővülés lehetőségeinek irányára-jellegére nézve.

Zólyomi Kristóf: A Szegedy-Maszák-féle könyv megszületésekor már tervben volt annak online-változata is; ez fut most a www.villanyspenot-oldalon neospenot indexszel. Azért is akartunk új formát adni, mert a közismert nevén Spenótnak nevezett régi, magyar irodalomtörténetnek a feldolgozása megtörtént, a Széchenyi Könyvtár digitalizálta, de mi ezzel szemben egy kreatív, ha úgy tetszik: interaktív fórumban kezdtünk gondolkozni. Az internet sajátosságából adódóan a horizontális tagolást, a „párhuzamos történetek” lehetőségét szerettük volna kihasználni.

Pintér Bori: Az Spenót előíróbb, normatívabb volt, míg a Szegedy-Maszák-féle épp olyan lehetőségeket is implikált, amelyek kimondottan háló-kompatibilissé tették a könyvet, a szabad szerkesztés potenciálja van benne. A régi Spenóttal ezt nem is lehetne megcsinálni.

Horváth Iván: Igen, jól mondják a diákok: amikor a Szegedy-Maszák-projekt elindult, a terv vezetője megbízott, hogy én legyek az internetes kiadás felelőse. Azzal a feltétellel fogadtam el, hogy teljesen szabad kezet kapok. Egyébként van előtörténete a dolognak, korábban én akartam szerkeszteni egy irodalomtörténetet, ez néhány éve magánkezdeményezésként indult, az is maradt, mert semmiféle állami támogatást nem kapott. Számomra emlékezetes előzmény az is, amikor 1976-ban a hallgatóimmal elkezdtem összeállítani a régi magyar versek nyilvántartását, ami 1991-92-ben Párizsban meg is jelent.. Ez könyv és adatbázis egyszerre. Fontos vállalkozás volt számomra, hiszen a hetvenes évek közepén az adatbázis-építés nem volt annyira nyilvánvaló feladat. A második fázis az volt, amikor a kilencvenes évek elején a hallgatókkal internetes kritikai kiadásokat gondoztunk. 2006-ban megvolt a NeoSpenót kézirata, ami majd egy évvel később fog megjelenni. A hallgatók pedig mint bolognai alapképzésesek. 2009-re meg kellett lennie az online-irodalomtörténetnek, immáron az ő hathatós közreműködésükkel. Először ténylegesen puskákat készítettek azokból a fejezetekből, amelyekből én őket valóban levizsgáztattam. Ha már úgyis csinálnak puskát, gondoltam, miért ne legyen látható?! A szerző miért ne rúghassa őket fenékbe, ha félreértettek valamit, és fordítva?! Miért ne alakulhatna ki egy dialógus?! Most már persze kezd a VillanySpenót élesebben elválni a NeoSpenóttól, mert abban nincs egy vezérlő mese, én pedig azt gondolom, hogy az erős történeteket lehet jól tanítani. Akkor inkább legyenek erős történetek, tehát több ilyen, de mindegyiknek legyen narrációja!

Az utóbbiakkal kapcsolatban nyilván felvetődik Vári György cikke az Élet és irodalomból, amelyben elég éles kritikai hangon közelít a te, szintén ebben az orgánumban megjelent VillanySpenót-előszavadhoz. Vári a fejlődéselvű irodalomértés önkényességét veti a szemedre, konkrét példaként a népi irodalom méltatlan háttérbeszorítását, amely hiánnyal egyébként a Szegedy-Maszák-kötetet is szembesítették. Volna tehát utóbbi mű, mint alap- és kiindulási pont, illetve ettől elmutatóan egy haladásszempontú koncepció.


Horváth Iván: Ebben teljesen igazad van, Vári Gyuri nagyon letol engem. Én a VillanySpenótban a gyerekeknek javasoltam néhány mesét, amit az évek alatt leszűrtem magamban, a gyerekek hajlandóak voltak ebben a keretben dolgozni. Ez senkit semmire nem kötelez, bárki elkezdheti és folytathatja a sajátját, ahonnan akarja. Legfeljebb öt év múlva a hajukat tépik, és egy másik mesével előállnak. Az én felfogásom és a Szegedy-Maszáké között annyiban nincs eltérés, hogy ő is alternatív történetekben gondolkozik, de abban igen, hogy ő egyáltalán nem szereti a fejlődéselvű elbeszélést, én pedig nagyon is szeretem. Nekem az evidens, hogy a Halotti beszédtől kezdődően történt valami.

Vári szövegének az érintett konkrét-tartalmi eleme az, hogy a népi mozgalommal, azon belül Illyéssel kapcsolatban olyan inkább ideológiakritikai felvetések jelennek meg, amelyek nyomán ezeknek a szerzőknek szűrtebb szerep jut. Vári példának hozza fel Petőfit és Csoórit; előbbi azt íjra, hogy akasszátok fel a királyokat, utóbbi Che Gevaráról versel. Az utóbbi elmarasztaltatik, előbbi méltatásra lel, holott nincs olyan alap, amely szerint az úgynevezett igazságigény megosztható volna.

Horváth Iván: Abszolút igaza van. Majd Vári beküldi a hozzászólását a VillanySpenótba, ott válaszolni fogok neki. Valóban Csoórinak is jár a fikció lehetősége. A probléma csupán annyi volt, hogy Csoórit nagyon rossz, míg Petőfit remek költőnek tartom, ez a magam számára evidens esztétikai ítéletem elragadtatottá tett. Ezt javítani fogom. Más dolog az, hogy Vári tőlem akarja védelmezni a népi írókat, amit viszont méltánytalannak tartok. Én csak azokat bántottam, akik egy külhatalom javára a nemzeti függetlenséget elárulták. Idesorolom például Illyés Gyulát, Németh Lászlót és Veres Pétert. A kollaboránsokat.

Pintér Bori: Vári cikke nem az egész koncepciót kritizálja, hanem egy-két passzusba köt bele. A VillanySpenót attól az előszótól függetlenül is létező fórum. Én, mint felhasználó-olvasó kihagyhatom azt az előszót, olvashatom a népi oldal felől is. Ebben az egészben az a leginkább inspiráló, hogy elvileg végtelen sokfelől olvasható az irodalomtörténet. Magyartanár vagyok, és az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül Homérosszal kell kezdeni az irodalom megszerettetését, a VillanySpenót erre módot nyújt.

Dinnyés Attila: Lehetőség nyílik arra, hogy az adott felhasználó a saját irodalomtörténetét létrehozhassa, ír egy előszót hozzá, amelyben az ő szemléletét megjeleníti, érvel mellette, felépít egy linkekből álló tartalomjegyzéket és kész egy párhuzamos történet. A maga felületét ezen az oldalon kialakítja. Egy idő után megannyi szerzőnek a gondolatmenetét végig tudjuk követni, a cikkek pedig állandóan bővülnek. A szerkesztőség figyeli a vitákat és a bejövő szövegeket.

A beérkező cikkeknél a nyilván referenciális pontokon túl: filológusi alaposság, stílus, stb., milyen szempontok alapján méritek meg az írásokat? Vannak-e megrendelések?


Szabó Edit: Egyelőre most ismerkedünk a működéssel. Formálódóban van a véleményrendszer. Látszik is, mert még nem kerültek be új fejezetek. Nem tartunk ennél a lépésnél. A diákszerkesztőség a tanári szerkesztőséghez (tagjai: Jankovits László, Szegedy-Maszák Mihály, Veres András) juttatja el a beérkezett írásokat, akik szintén átnézik a saját elképzeléseik alapján.

Nyerges Gábor: Itt érvényesül valamelyest a Szegedy-Maszák-féle felfogás. A szerkesztésnél nem célelvűségről van szó. Az, hogy egy narratívába szerveződik egy irodalomelmélet, nem jelenti, hogy volna bármely felső ideológiai előírás, ami alapján elkezdenénk megírni ezt a történetet. Amúgy ezt sem zárja ki a VillanySpenót. A szerkesztőség sem homogén ebben a tekintetben. Számunkra a leglényegesebb maga a vita, az irodalomról szóló diskurzus. Sehol nincs előírva, hogy a mi véleményük érvényesebb volna, mint másé.

Zólyomi Kristóf: A vitalapokat nem szerkesztjük, hanem maximum moderáljuk. Azokra bárki bármit beírhat.

Tarcsay Zoltán: Olyan szövegek is bekerülhetnek, amelyek a NeoSpenótból valamilyen okból kimaradtak, de itt helyet kaphatnak.

Horváth Iván: Azért nem forszírozom, hogy gyorsan kerüljenek fel az újabb fejezetek, mert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek egy felsőoktatási tankönyvpályázata van, tananyagokat lehet fejleszteni kimondottan internetre, amit a mesterképzésre kell majd használni. Ez egyetemi tankönyv volna, amihez pénz is dukál. A cél az, hogyha valaki egy új narratívát hoz, amihez azért nagyon sokat kell olvasni-kutatni, azt ki lehessen fizetni.

Ebben a kezdeti fázisban milyen tendenciákat láttok? Inkább olyan cikkek jönnek, amelyek a Szegedy-Maszák-könyvből kimaradt szerzőket célozzák, inkább huszadik századiakat, mint korábbiakat…?


Szabó Edit: Már szó volt róla, hogy az abba elkészült, de onnan kimaradt fejezeteket szeretnénk hozni. Amiket március tizenötig küldtek be, azok teljesen különbözőek. Van olyan fejezet, amiről nem volt szó, és vannak már olyanok, amelyek már meglévő fejezetekhez kapcsolódnak. Van, ami vitatkozik, van, ami újat tárgyal és van, ami más szemszögből közelít.

Horváth Iván: Persze később majd kell rendelni, főleg, ha az előbb említett pályázat sikeres lesz. Reményeink szerint egy grafikai program is fel tud állni, amelyen látható lesz, hogy egy-egy narratíva mennyire konzisztens, mennyire fedi le a választott anyagot. És persze hosszú távon a hivatkozott szakirodalmakat is elérhetővé tenni.

Nyerges Gábor: Egy irodalomtörténeti kisgömböckén képzelhető el az egészet, ami mindent megpróbál magába foglalni, ami értékes valamilyen szempontból.

Zólyomi Kristóf: Világméretű szakmai fórumként gondolható el. Aki magyar irodalommal foglalkozik Timbuktuban, az is láthatja ezt. Nagyon gyors adatközlés lehetséges.

Horváth Iván: Közben pedig Szegedy-Maszák is pályázik a NeoSpenót angolra történő lefordításnak ügyében, és ha ez sikerülne, az a munka visszaforgatható volna a VillanySpenótba is. Így válhatna igazán nemzetközivé.

Jánossy Lajos