Interjú – 2014. december 19.

Fehér Renátó: Újabb múzsákról

Interjú–2014. december 19.

Interjú

Fehér Renátó: Újabb múzsákról

Az első díjazott Borbély Szilárd volt. Nekem, idei kitüntetettként, a névadó mellett ő is mindig eszembe fog jutni, ha ezt a hosszú napot és ezt a megtiszteltetést felidézem. Borbély Szilárdra gondolok. - Fehér Renátó lett az idei Zelk Zoltán-díj kitüntetettje. A Zelk Zoltán születésnapjára eső megemlékezésen és díjátadón a díjazottal beszélgettünk.


Fehér Renátónak ítélték a 2014. évi Zelk Zoltán-díjat, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban adtak át, Zelk Zoltán születésnapi megemlékezésével egybekötve. A díjat 2000-ben alapította a költő özvegye, Sinka Erzsébet, aki azonban betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen, mondta el Ágh István, a díj kuratóriumának tagja. Kiemelte, hogy a Zelk Zoltán-díj rendszerint más díjak, akára Déry-, vagy a József Attila-díj megelőzője vagy követője, amelyre példaként említette az eddigi díjazottak közül, Kemény Istvánt és Szabó T. Annát. A kuratórium, Ágh István, Kántor Péter és Forgó Zsuzsanna, nem a kötetek számát, vagy a szerző életkorát vették figyelembe, hanem a lírai teljesítményt, ilyen tekintetben a Garázsmenet  egyértelműen kiemelkedő mű volt számukra.

Az est háziasszonya, Havas Judit, és Vitai Ildikó előadóművészek versfelolvasással és megzenésített versekkel színesítették az estet. A díj átadása előtt Zelk Zoltánra Kalász Márton, Kossuth-díjas költő emlékezett, aki példaképként idézte fel őt. A megemlékezést követően Ágh István adta át a díjat Fehér Renátónak, majd Kántor Péter olvasta fel laudációját. Fehér Renátó versfelolvasását és köszönő szavait követően az est megzenésített Zelk Zoltán versekkel zárult, majd a díjazottal koccinthattak a vendégek.

 

Te vagy eddig a legfiatalabb költő és az egyetlen első kötetes, akinek odaítélték a Zelk Zoltán-díjat. Számítottál-e rá, hogy elnyered ezt a díjat? Hogy érint ez az elismerés?

Fehér Renátó: Teljesen tanácstalan voltam és vagyok, hogy miként kell kezelni egy ilyen helyzetet a nyilvánosság előtt. Számítani arra számítottam, hogy lassan elfogynak, megjelennek a kritikák, aki akart írni és íratni a könyvről, az már megtette, így is bőségesen túl a várakozásaimon. Mikor megnéztem az eddigi díjazottak névsorát, az vált világossá, hogy nem elsőkötetesekre van szabva ez az egész. Azt hittem, hogy félreértés van, aztán hosszú napokig komolyan azt, hogy ez valami átverés. De lassan elmúlt a paranoia, és helyébe az öröm lépett. Köszönettel tartozom a díj kuratóriumának, a kiadómnak, a szerkesztőmnek, azoknak, akik végigrágták velem a kéziratot, és mindazoknak, akik bármiben segítettek az évek során, akik – még ha netán maguk nem is tudnak róla – de befolyással voltak arra, hogy milyen könyv lesz a verseimből. És köszönöm a családomnak, hogy türelemmel viselték, hogy nem mindig vagyok és voltam kíméletes.

Ezt a díjat 2000-ben alapították. Az első díjazott Borbély Szilárd volt. Nekem, idei kitüntetettként, a névadó mellett ő is mindig eszembe fog jutni, ha ezt a hosszú napot és ezt a megtiszteltetést felidézem. Borbély Szilárdra gondolok.

Hogyan viszonyulsz Zelk Zoltán(hoz és) költészetéhez?

Az Este jó, este jó az nagyon-nagyon korai emlék. Hogy bogárkarika forog a lámpa körül, hogy nem félek, de azért sírni akarok. (A bogárkarika-kép köré próbáltam is egy verset írni néhány évvel ezelőtt.) Viszonylag hamar megtanultam olvasni, és kiskoromban volt egy könyvem, amiben benne volt ez a vers, nagyon szép volt hozzá az illusztráció is: egy szegényes szoba-konyha rajza a szöveg minden részletével, az oldal alján pedig, mintha elfolyt volna a vízfesték, nem volt lezárt a kép; mintha a helyiség egy feneketlen mély szakadékban hömpölyögne – így képzeltem, hogy elolvad a világ.

Meg A három nyúl. A húgom ezzel a verssel turnézta végig az óvodai szavalóversenyeket, és az örök dicsőség mellett egyszer még egy vacsorát is nyert négy személyre. Az asztal körül persze mind betéve, szóról szóra tudtuk már az egészet.

Aztán hosszú szünet után, már az egyetemen, Kenyeres Zoltán egyik szemináriumán került az említésen túl bővebben is elém a Zelk-életmű. Közhely, de a Sirály és az Asszony a hófuvásban mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Jó ajánlólevelek az örökkévalósághoz.

Verseid sokszor kapcsolódnak a rendszerváltáshoz. Miért fontos számodra ez a korszak?

A rendszerváltás a Garázsmenetben nem feltétlenül a történelmi esemény önértéke miatt fontos. Nincs a kötetben az iskolai ünnepélyek egyértelműségéhez illő darab, mint amilyen a Piros a vér a pesti utcán vagy az 1956, te csillag.

A szöuli aranyérem vagy az Újratemetési Beszéd trailerbe illő vágóképek, de ők nem maguk a film. A történelmi konkrétumok nem feltétlenül konkrétságukban érdekesek. A rendszerváltás talán inkább metafora, a kitüntetett pillanat az ország életében, ahogy egy család életében kitüntetett pillanat a vasárnapi ebéd, ez is gyakran kerül elő a kötetben. Örökvasárnap. Annak az illúziója, hogy valami lezárul és beállhat a nyugalom. Hogy olyan mondatokon szoktam a beszédhez, amiket lánykéréseken mondani kell. Mintha másnapra úgyis mind meghalnánk. Csak ahogy a buszok is újraindulnak másnap reggel, úgy – most már tudjuk – a történelem mégsem ért véget ’89-ben. Hogy élni nem lehet egy elmúlt vagy elkövetkező pillanat igézetében. „A gyakorlat kérdése vigasztalanul nyitott marad:/ sajnos van szabadság, van szabad akarat.”

Mik a további irodalmi terveid?

Most olyan, mintha elveszíthettem volna az emlékezetemet, és néhány elmosódott fotó alapján kéne rekonstruálnom az eddigieket. Kitölteni az üres helyeket a pár kapaszkodó körül. Így vagyok most a versírással. Ez elképesztően felszabadító, kísérletezésre való időszak. Lassan araszolva végigmegyek majd Horváth Viktor A vers ellenforradalma című könyvén, hogy szembesüljek vele, mennyire nem beszélem ezt a nyelvet. Az alapoktól, az ábécétől tanulnám újra, amit már talán második anyanyelvnek hittem. 

A másnap izgat, az állandósulás, a konszolidáció, a folytonos átmenetiség, a mókuskerék mechanikája, az elszivárgó idő – ezek a kérdések talán kispadosok maradtak a Garázsmenetben. Hogy lesznek-e majd unokáik Estragonnak és Vladimirnek, és mit mesélnek ők nagypapaként. Megvannak az új múzsák Egerszegi helyett.  

Urbán Anikó