Publicisztika – 2019. január 28.

Wilhelm Droste: Ady 100

Publicisztika–2019. január 28.

Publicisztika

Wilhelm Droste: Ady 100

1973 óta, amikor beleszerettem Ady fényképeibe, a költő a legjobb magyar barátom. Hálás vagyok a tanácsaiért, de nem kevésbé a nyelvben kifejezett tanácstalanságért. - Wilhelm Droste beszéde a 100 éve meghalt Ady Endre tiszteletére a Három Hollóban rendezett Ady ma című est elé.


A világ nem tud róla, Magyarország, a mai állapotban pláne nem: itt köztünk nyelvbe öntve és örökítve van egy kincs, ami a világirodalomnak – ha ilyesmi egyáltalán létezik – egy megbízható alapköve: Ady Endre.

Világirodalom akkor keletkezik, ha egy szöveg nyelvi szépségbe bezár egy titkot, ami egyszerre végtelenül személyes, egyéni, igaz és egy időben univerzális, közügy és világos. Kemény, mint a gránit. Csodálatos, mint a drágakő. Mozgékony, mint a víz. Szükséges, mint a kenyér.

Most nem a legjobb pillanat, a magyarokat egyedül hagyni Adyval sem. Képesek őt is széttépni (mindenféle foszlányba): csonka töredék marad akkor, ami csak organikusan és egységben szép és igaz: az istenkereső és a pogány, a forradalmár és az ős magyar, Párizs és Érdmindszent, az Ér és az Óceán, Dévény és Verecke, a harc és a béke. Az egyik nem érvényes a másik nélkül. Adynak volt egy pontos víziója arról, hogyan nézhet ki egy modern boldog haza: azért vált a temetése száz évvel ezelőtt nemzeti feltámadássá: a nép keresett egy méltó jövőt és jó címen kopogtatott. Ma is keresi azt, és a cím jó maradt.

Boldog vagyok, hogy a nevünk nem maradt papírtigris, hogy ma a sok Ady-barát betért hozzánk és élettel tölti meg a Három Hollót. Amikor elvesztettem évekkel ezelőtt ennek a legendás vendéglőnek az igazi helyét az Andrássy úton, amit éveken keresztül Eckermann kávéházként működtettem, akkor nem mertem hinni benne, hogy lesz még majd máshol feltámadásunk. Adyt is át szeretnénk nevelni egy kicsit a mi helyünkkel, mert ő mindenütt kávéházi törzsvendég volt, Párizsban és Nagyváradon, csak Pesten nem annyira. Más akart lenni, mint Kosztolányi vagy Karinthy. Azért kellett neki inkább a pálinka- és zsírszagú vendéglő. A mi célunk viszont az, hogy egy igazi kávéház alakuljon itt Pesten a Szabad sajtó útján. Ez nagy munka, mi is tudjuk. A kávéház műfaj Pesten kihalt, a kávéházi vendég, mint műfaj is. Mi csak akkor leszünk nyugodtabbak, ha Ady maga beül nálunk és aránylag jól érzi magát. Két hónappal ezelőtt felvilágosított itt minket Jelenits István, a piarista szerzetes és lenyűgöző irodalomtanár, hogy volt egy pillanat, amikor a fiatal Ady Nagykárolyban piarista akart lenni. Azt legalább már elértük, hogy a kedvenc helye, a Három Holló, piarista tető alá került.

1973 óta, amikor beleszerettem Ady fényképeibe, a költő a legjobb magyar barátom. Hálás vagyok a tanácsaiért, de nem kevésbé a nyelvben kifejezett tanácstalanságért. Ő az életemnek döntő iránytűje, Rainer Maria Rilke és Friedrich Hölderlin társaságban.

Sok sikert kívánok ennek az estének, de a többi Ady rendezvénynek is a Három Hollóban és más helyszíneken. Kilenckor vetítünk egy alig ismert filmet Jeles Andrástól: Margita élni akar. Holnap Bősze Ádám beszél Adyról és Reinitz Béláról, csütörtökön Király István, aki ebben az épületben tanított és élt, a frissen megjelent naplója és az ő viszonya Ady Endréhez lesz a vitatéma.

Ez legyen a kezdet. Tehát lesz munkánk, nem is kevés.


Elhangzott Ady Endre halálának 100. évfordulóján, 2019. január 27-én, a Három Hollóban, az Ady él emlékmenet után.

Wilhelm Droste