Publicisztika – 2011. április 4.

Második nekifutás

Publicisztika–2011. április 4.

Publicisztika

Második nekifutás
A Litera – melynek mától másodszor is a főszerkesztője vagyok - a józan észé, lehetne első megközelítésben mondani. - Keresztury Tibor a Litera új főszerkesztője.

November hetedikén születni és április negyedikén egy új periódus kezdetét bejelenteni – az milyen. Lesütöm szemem. Ennél kevesebbért is ítélnek meg, sorolnak be, könyvelnek el nálunk embereket. Szégyenemben nem is hirdetek itt programot, van belőle elég úgyis -- akármerre néz a magyar, mást sem lát, mint tervet és programot. Az meg, hogy hová tartozik, hogy kinek és minek a híve is ebben az országban momentán az ember, fölöttébb bonyolult dolog.  

A Litera – melynek mától másodszor is a főszerkesztője vagyok - a józan észé, lehetne első megközelítésben mondani. Azé, amelyből külföldi távollétem alatt – nagyjából az öszödi beszédtől a médiatörvényig terjedő érdekes időszakban – komoly hiány mutatkozott. Mert milyen már, a korról mit árul el, amikor Rákóczi és Kossuth hazájában Debil és Satu vezeti a forradalmi hadakat. Amikor az izzó gyűlölet, az egymás iránti mély megvetés, a másik vesztét kívánó rosszakarat, a lenyúlás, a kinyírás, a korrupt habzsolás, a bárdolatlan pökhendiség, a politikai infantilizmus diktálja hol balalajkán, hol tárogatón az ütemet.

Köszönjük, de nem táncolunk, kicsihuszár, zokon ne vegye.

Egy ország a mélyben: a hévízi gyógyvízben fogadó nokiás kegyúrtól az ostorral járőröző betyárseregig. Csókolom, keresztapa, a tagdíjat hoztam. Alakzatba rendeződj. A dagadt békávés nőtől a filozófusperekig. Lézerblokkoló és darutoll. Egy ország, ahol felveri a falvak csendjét a bakancscsattogás. Ahol néha cigányvadászatokat tartanak. És bunkók, bunkók, bunkók – földön, vizen, levegőben, mindenütt. Övék a világ.

Ha a Litera ebben a térben létezik is, közvetlen módon nincs evvel dolga -- a korrupt disznók, az uborkafára felkapaszkodott kisstílű pojácák, s a kultúráról semmit sem gondoló, a műveletlenségükkel kérkedő alpári tahók társaságát elkerüli, legyen akár ötkilós fuksz az illető nyakában, akár Boss-öltöny a testén. Biccentünk, megyünk. De hova, de hova – ahogy Szörényi Levente kérdezte önmagától, amikor ment ugyan, de nem tudta, hogy hova. Kérdése ma is aktuális. Hogy akkor mi, a Litera, mire gyúrunk, kihez szólunk, merre megyünk, mit is akarunk.  

Őrizni mindazt, ami elveszni látszik párás, reménytelen hajnalokon. Amire nem jut pénz sosem. Ami látszólag ebben az országban nem érdekel senkit – legalábbis a példányszámok szerint. Ami mégis meghatóan sokak napi szükséglete, legmélyebb igénye, személyes ügye. Nem hátrálni, kitartani akkor is, amikor épp összeomlani látszik annak, amit őrzünk, az intézményrendszere. Amikor recseg-ropog a tartószerkezet. A sok baljós jelbe nem törődni bele. Túllépni e mai kocsmán – és sokakat elérő, vonzó, karakteres módon szabad és hiteles beszéddé oldani a vállalkozás pátoszát. A jövőre 10 éves Litera ugyanaz szeretne a néhanapján dermesztőnek látszó körülmények közt is lenni, mint 2002-es indulásakor: a magyar irodalmi élet, az irodalmi hír- és tartalomszolgáltatás internetes központja, a könyves szakma és az olvasói közösségek platformja, rendszeres nyilvános rendezvényei révén pedig a kortárs magyar irodalom produkciós műhelye. A kortárs írók legjobbjainak bizalmát és támogatását bíró irodalmi portál, mely az Önöké, a Tietek, ezerszer is áldott Olvasók.  

Szerzőink és olvasóink mellett a Litera stábjának, Németh Gábornak és Kőrösi Zoltánnak, valamint az őszintének látszó, nem lankadó kapacitálóimnak köszönöm meg szívből, hogy itt én most öregebb változatban, rozzantabb, de valahogy dacosabban lelkes – lelkesebben dacos? – kiadásban másodszor is beköszönhetek, eleven példámmal cáfolva meg egyúttal a bölcset, aki szerint kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet. Tévedsz, banyek.

Jó napot kívánok, legyen akkor bejelentve a Litera életében egy új fejezet kezdete.
 

Keresztury Tibor


Címkék