Netnapló – 2009. január 2.

Képek

2009. január 2. – Burger Barna

Netnapló–2009. január 2.

Netnapló

2009. január 2. – Burger Barna

És nem azt kaptam, amire számítottam. Több szempontból sem. Én nem ismertem ezelőtt sem Rédner Márta, sem Nádor Ilona nevét. Ma megtanultam egy életre.


Már olyan érzés, mintha mindig is lett volna hosszú ó betűm, pedig még csak két napja.

Ma szinte az egész napomat a számítógépem előtt töltöttem. A tavaly fotózott anyagaimat rendszereztem és archiváltam dvd-re. Nagyon unalmas, különösen a várakozás része amikor a gép a dvd-t írja. Ilyenkor próbálok magamnak valami elfoglaltságot találni. Ez úgy néz ki, hogy beteszem a gépbe a lemezt és kiadom a parancsot, majd várok kb. 5 percet amíg elkészül, akkor kiveszem ráírom, hogy mi van rajta és elteszem a megfelelő helyre.

Két elfoglaltságot találtam az unalmas várakozás enyhítésére. Muffin recepteket kerestem az interneten, majd elkészítettem egyet közülük. Csokis muffint sütöttem. Ez viszonylag gyorsan ment.

A másik dolog, ami lényegesen hosszabban lefoglalt és oldotta a monoton munkábol adódó stresszt, egy album volt. Pontosabban 3 album. A Nők Lapja magazin bekötött évfoyamai 1961-től 1963-ig.

Ezeket az albumokat még karácsony előtt kaptam és nagyon örültem neki, mert fantasztikus kincseket rejtett számomra. Igazából már régóta vágytam rá és most egy csoda folytán egy ismerősöm ,amikor meséltem neki, hogy valahogy meg szeretném nézni az említett évszámokat, azt mondta, hogy az ő anyukájának megvan bekötve pont ez a 3 évszám, a pincében tartja és nekem ajándékozza, ha akarom. Akartam nagyon is, és azt is elárulom, hogy miért.

Nádas Péter éppen ebben az időszakban volt a Nők Lapja fotóriportere.

Én eddig csak azokat a képeit ismertem Nádasnak amik az utóbbi években megjelentek. Ezeket természetesen ő válogatta és nagyította, vagy nagyíttatta, amely képek egy életmű képei, tulajdonképpen egy összegzés és azt látni belőle, hogy egy érzékeny művész finom stílusérzékkel, Magyarországon egyedülálló tartalmi és formai minőségű albumot hozott létre.

Amikor én ezeket a képeket láttam, akkor rögtön kíváncsi lettem a többi képére is, de ilyen képeket fellelni (és ezt Nádastól tudom) ma már nem lehet. Kivéve az akkori megjelenéseket. 2008 közepén egy beszélgetés alkalmával tudtam meg a szerzőtől, hogy pontosan mikor is dolgozott ő ennél a lapnál. Akkor tudtam meg, hogy feleségével is itt ismerkedett meg és ennek tudatában közös anyagaikat nézegetni egy másik rétege a történetnek.

Most meg itt van nekem ez a hat kilónyi karácsonyi ajándék, amit ma alaposan végignéztem.

És nem azt kaptam, amire számítottam. Több szempontból sem. Én nem ismertem ezelőtt sem Rédner Márta, sem Nádor Ilona nevét. Ma megtanultam egy életre.

Pontosabban a nevüket ismertem, hiszen Nádas Péter mesélt nekem róluk, a személyiségükről, hogy hogyan dolgoztak, milyen emberek voltak, de a munkáikat nem ismertem. Ma szembesültem vele, hogy fantasztikusan jó fotósok voltak.

Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen képek készültek abban az időben, de amit itt láttam, az lenyűgözött. Elsősorban Nádas-képekre voltam kíváncsi, és ezt a várakozásomat maximálisan kielégítettem. Első évben csak kis szóló portrék, majd fél év elteltével többképes riportok. 1962-ben pedig kétoldalas fotóriport, amihez a szöveget is ő írja. Majd az első címlap. Sok jó portré és pesze néhány unalmas termelési riport. Vannak kiemelkedőek. Egy zeneakadémiai anyag, ahol láhatóan elemében volt, élvezte a fotózást. Valamint van néhány olyan kép, amit már ismertem az említett albumból. Itt az az érdekes számomra, hogy látom az eredeti képkivágást és össze tudom hasonlítani a ma ismert kivágással. Tényleg nagyon érdekes utazás ez a 60-as évekbe, tele meglepetéssel. Már itt látom a képeken az előzményét annak az elmélyült koncentrációnak, annak a fajta odafigyelésnek, amit a ma ismert képeinek is a sajátja. Nem tudom, hogy vajon hogyan raktak össze mondjuk egy kétoldalas képriportot, hogy vajon ki válogatta a képeket? A szerző vagy a szerkesztő, esetleg közösen? De azt látom, hogy volt kitől tanulni, volt kire felnézni. Ezek a képek ma 48 évvel később is magukért beszélnek. Nem kell magyarázni őket.

Le vagyok nyűgözve.

Burger Barna