Netnapló – 2015. november 22.

Az első szárnycsapások ideje lejárt

Köménymag - 2015. november 22.

Netnapló–2015. november 22.

Netnapló

Köménymag - 2015. november 22.

A műhelynek azonban kellett egy ütős név. Valami betyáros nevet akartunk neki adni, így esett választásunk a Köményre. Kezdettől fogva tudtuk, hogy mit is akarunk csinálni: műhelymunka, szöveggondozás, ködszurkálás. − A héten a FISZ-tábor líraműhelyéből alakult Köménymag csoport naplóját olvashatják. A vasárnapit Bajtai András és Sirokai Mátyás írják.


Amikor 2012. december 3-án – András 29. születésnapján – a szegedi Rongy Kocsmában léptünk fel hármasban Tolvaj Zolival, még nem sejtettük, hogy ez a jól sikerült est az elkövetkezendő három évre lefoglalja majd a szerda estéinket. A beszélgetéssel egybekötött felolvasás után a forgatókönyv második felvonásaként műhelymunkát kellett vezetnünk, ahol az érdeklődők verseit beszéltük meg – az eredeti felállás szerint hármasban, de Zoli a születésnapi koccintással végül nem várt meg bennünket.

Barátságunk és különféle közös irodalmi projektjeink (a Lelkigyakorlatok) világirodalmi versblog szerkesztése és a VS.hu portál Beat Hotel című dossziéjának közösen jegyzett cikkei miatt hatásosan el tudjuk játszani a jó zsaru – rossz zsaru párost, ami biztosította a megfelelő lendületet és a szakmailag precíz, de könyörtelen légkört. “Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával”, mondja Ézsaiás. Minden bizonnyal ezt érezte meg Kollár Árpád is, aki az est után rögtön felvetette nekünk az ötletét: nem lenne-e kedvünk jövőre a Fiatal Írók Szövetségének líraműhelyét vezetnünk. Mi igent mondtunk rá, 2013 óta pedig már hat féléven vagyunk túl.

A műhelynek azonban kellett egy ütős név. Valami betyáros nevet akartunk neki adni, így esett választásunk a Köményre. Kezdettől fogva tudtuk, hogy mit is akarunk csinálni: műhelymunka, szöveggondozás, ködszurkálás. A verseket közösen boncoljuk fel, de a zsigerek eltakarításáról mindenkinek magának kell gondoskodnia. Nem ritka, hogy egy-egy verset háromszor is visszahoz valaki, a végeredmény pedig nem egyszer menő publikációhoz vezetett. Ott akarunk lenni az egyre jobb versek megszületésénél, és nem egyszer előfordul, hogy mi is csak leesett állal nézünk, egy vers mekkora fejlődésen mehet keresztül.

Külön öröm a műhelymunkában a legjobb költészeti flessek megosztása, gyakran válogatunk a Lelkigyakorlatokról és a Piros delfinekről, ahonnan az elmúlt évek során rengeteg verset előráncigáltunk már, hogy még izgalmasabbá tegyék a közös kalandozásokat. A Köménymagban a legjobb mégis az, hogy tőlünk függetlenül, számunkra is meglepetésként jött létre. Ha valami biztosan kell a költészethez és a pörgős irodalmi élethez, az éppen ez, ami a csoportot is létrehozta: önálló érdeklődés és kezdeményező készség. A Köménymag tagjai a legfontosabbra már ráéreztek - készek mindent megtenni azért, hogy egyre jobb verseket írjanak. A mi dolgunk itt tulajdonképp véget ér, innentől már mi is csak az olvasóik vagyunk. Az első szárnycsapások ideje lejárt, jó szárnyalást, kömények!

Köménymag