Könyvajánló – 2012. november 7.

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Könyvajánló–2012. november 7.

Könyvajánló

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. - Szvoren Edina legújabb elbeszéléskötete Nincs, és ne is legyen címmel jelenik meg hamarosan; a kötetben szereplő Hundeschule című novellából olvashatnak most nálunk egy hosszabb részletet.


Szvoren Edina

Hundeschule – részlet


Hamar berendezkedtek. Övék lett a tapétaajtó mögötti hajópadlós szoba, kilátással a vöröses Yesayan Teppiche feliratra. Az ágyuk között nem maradt több hely, mint Ádám és a Teremtő ujja közt a távközlési cég óriásplakátján. Anya négy hónapot kapott Anton bácsitól, hogy munkát találjon, elindítsa az életét, gyökeret eresszen – ahogy a bácsi fogalmazott hetente hatszor. Vasárnap szünetet tartott. Tévé is volt a szobában, hogy gyakorolhassák a nyelvet. Anya bajban volt a számokkal, hetvennyolc helyett néha azt mondta, hogy nyolcvanhét. De a délutáni vetélkedőket szerette. Esténként a lába átkúszott a másik paplan alá, és Szerelemgyerek lábszárát simogatta. Megcsináltuk. Minden rendben lesz. Apáról nem beszéltek. Apa a Holló utcai két szobás lakásban maradt a falhoz lapuló, vaklizó bútorokkal, az éjjelente fölfúvódó, zöld hasú boros üvegekkel, és Szerelemgyerek sánta, gennyedző szemű születésnapi macskájával. Az állatot nem hozhatták magukkal, különben apa gyanút fogott volna. Szerelemgyerek megpróbálta elképzelni, hogy apa elfelejtia macskát megetetni. Az erkélyajtó és a redőny közé zárja. Rátapos részegen. Jólesett meg nem történt dolgokért haragudni apára.

Anya a hivatalokban és a nyelviskolában töltötte a délelőttjeit, vagy valamelyik Münster téri padon. Néha ölébe ejtette a hirdetési újságot, és fölnézett a Beethoven-szoborra. A megereszkedett archús, az összeszorított fogsor Szerelemgyerek nagymamájára emlékeztette. Ő ajánlotta be őket Anton bácsinál. Fogyott az idő. Anya összegyűrt zsebkendőket hagyott maga után a Münster téri padokon. Senkinek nem kellett olyan munkavállaló, aki a vetélkedők minden kérdésére tudja a választ, a számjegyeket azonban fölcseréli.

Délutánonként a rabingassei mosodába jártak. Útközben fennhangon olvasták a cégéreket: Hundeschule, Jaenicke Hörgeräte. A szállásért cserébe Anton bácsi azt kérte anyától, hogy mosson, főzzön, takarítson, és gépelje le a kéziratait. Anton bácsi a hatvanas években még Magyarországon élt, Antalnak hívták és a kéziratai miatt ezer wattos égővel világítottak a szemébe. Szerelemgyerek nem értette, mi abban az elviselhetetlen. A fürdőszobai lámpával két órán át bírt farkasszemet nézni, az olvasólámpával pedig, aminek a fényénél anya a bajszát csipkedte, még tovább. A kéziratot és az erdélyi térképeket elkobozták a magyar hatóságok, de Anton bácsi Németországban újraírta a szöveget, újrarajzolta a térképeket. Titok volt, hol őrzi a cseresznyeszínű Lingel-szekrény kulcsát. Szerelemgyerek hullámcsatjai elgörbültek és kicsorbultak.

Mosodázás után ebédelni kellett, és Beethovenről beszélgetni Anton bácsival. Néha közösen meghallgattak egy szimfóniát. Szerelemgyerek a második tételt unta, anya a harmadikat. Egy ormányszerű, faragott falikar mélyen az ovális asztal fölé hajolt, mintha bele akart volna kóstolni az ebédbe. A bácsi azt mondta, hogy mindenki úgy főz, amilyen az élete: anya túl sok borsot, de kevés sót használ. Régi fényképeket nézegettek üzemvezetőkről és iskolaigazgatókról, közös erdélyi rokonokról. Ha Anton bácsinak jó kedve kerekedett, úgy szólította anyát, hogy tubakata.

Anya elmosogatott, Szerelemgyerek eltörölgette a tányérokat, a bácsi pedig ledőlt egy órácskára a nappaliban. A Beethoven-társaság közlönyei fölött nyomta el az álom. Négy órakor kinyitotta a Lingel-szekrényt, és a kártyaasztalt a tapétaajtó mögötti szobában állította föl. Kicsomagolta a mechanikus írógépet. Anya két órán át gépelt, és megpróbálta lerövidíteni Anton bácsi végtelen mondatait. Kiirtotta a szóismétléseket, a vesszőket pedig pontokkal helyettesítette. Anya szeretett volna átköltözködni a bácsi szobájába, mert a kecskelábú kártyaasztal ingatag volt – sorváltáskor néha összecsuklott –, de Anton bácsi nem engedte, hogy átlépje a dolgozószoba küszöbét.

Mire anya végzett a gépeléssel, a műveltségi vetélkedők többnyire befejeződtek. Bankjegyek vitorláztak a stúdiókban – annál sápadtabbak, minél többet értek. Amikor az írógép a lábára esett, a lakosságcsere-tervezet kézirata pedig széthullott háromszáz különálló lapra, anya jó ideig nem járhatott sem a hivatalokba, sem a nyelviskolába, sem pedig a Münster téri padokhoz. Beborogatta és fölpolcolta a lábát, közben vetélkedőket nézett. A bácsi napokig nem állt szóba anyával, mert az írógépen kicsorbult a magyar ékezetes betűk kalapácsa. Anya paradicsomszagút verítékezett. Amikor fölkutatta, hol lehet magyar betűket vésetni a kalapácsra, a bácsi kiengesztelődött, és megajándékozta Szerelemgyereket hat kanárisárga hullámcsattal, anyát pedig egy operajeggyel.

Anya a harántcsíkos gyapjúszoknyát vette föl, amiben állásinterjúkra szokott járni, de Anton bácsi visszaküldte az ajtóból, és nyirokrákban elhunyt német felesége ruhái közül választott neki estélyit meg alkalmi cipőt. Éppen ilyen tűsarok döfte le anya lábát a pályaudvari tülekedésben. Szerelemgyerek és a bácsi lopva nézegette anyát. Szerelemgyereket bezárták a lakásba, a bácsi pedig taxit hívott, és anyába karolt. Szerelemgyerek fölkapcsolta az olvasólámpát, és az arcába fordította a tányérját. Még sosem bírta ilyen sokáig.

Anya kedvenc operája az Aida.

Az operaház büféjében bonni magyarokkal futottak össze. Sajnálkoztak anya szerencsétlenül sikerült házassága miatt. Alapítványuk volt, jachtjuk a mondorfi kikötőben, akcentusuk, részvényeik. A jacht összkomfortos, fűthető, a neve Kiss Manyi. Anya csodálkozott, honnan tudnak apáról. De a nevét most sem mondta ki senki. Mivel a házaspár házvezetőnője kórházba került, Anton bácsi beajánlotta anyát: majd ő helyettesíti, amíg felépül.

Anya két héten át járt a Bad Godesberg-i villanegyedbe. A biedermeier sakkasztalt, a tölgyből faragott sakktáblát minden nap át kellett törölnie bútorviasszal. A sakkfigurákat – barantacsizmás, íjászinges honfoglalókat – elég volt csak portalanítani, és meglehelgetni kicsit. Amikor anya megkapta a fizetését, ötven márkát csúsztatott az éjjeliszekrény fiókjába, a többit pedig Anton bácsinak adta. Azt mondta Szerelemgyereknek, ez természetes. Így illik. A bácsi másnap föltárcsázta a godesbergi házaspár számát, és anya tudta nélkül kivette a fiókból az ötvenest. Anya mindent fölforgatott, órákon át kereste a pénzt. Szerelemgyerek minden gyanú fölött állt. Anya elgondolkodva mondta: talán nem is a fiókba dugta. Talán minden pénzt eleve odaadott a bácsinak.

A kanárisárga hullámcsatoknak meg kellett volna pendülniük, amikor lámpaoltás előtt Szerelemgyerek kihúzgálta őket a hajából – de nem adtak ki semmiféle hangot. Az éjjeliszekrény fiókjai némák voltak: valami lefékezte őket, mielőtt becsapódtak volna. A lift is némán öklendezte ki az embereket a másodikon, pedig a tapétaajtós szoba túloldalán járt le-föl, mint apa gigája. És anya talpa: ha átkúszott Szerelemgyerek paplana alá, nesztelenül motozott, mint a vakond. Amikor anya a hónaljszőrét nyesegette, az olló hangtalanul tátogott. Ha meg Anton bácsi felkapaszkodott a kamrapolc első emeletére, és az ablak kilincsébe fogódzva tartotta magát, amíg az erejéből tellett, a polc fém eresztékei csöppet sem recsegtek. A jóléti államokban élők ízületei pipiskedés közben sem ropognak.

Anya pénzt kért Anton bácsitól, hogy Szerelemgyereket fülorvoshoz vigye. Nem keverte össze a számjegyek sorrendjét. Anton bácsi a családi fotóalbumot csapkodta, benne a vezérkari tiszteket, a magyarországi lelkészeket, a felvidéki üzemvezetőket, és nem engedte, hogy anya letérdeljen. Azt kiabálta, nem ad pénzt, mert anya szanaszét hagyja a lakásban a használt zsebkendőit – pedig azok a zsebkendők különösek és ritkák voltak, mint a fehér pártájú virágok. Betelt a pohár. Ki engedte meg anyának, hogy pontokra cserélje a vesszőit, kigyomlálja a szóismétléseket? Anya mit képzel magáról? Paraziták, kiabálta a bácsi, és bevágta maga mögött a dolgozószoba ajtaját. Fogytak a hetek.



Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.


Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen. Palatinus Kiadó, 2012, 162 oldal, 2800 Ft.

Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789632741291