Könyvajánló – 2011. július 3.

Szabó Marcell: A szorítás alakja

Könyvajánló–2011. július 3.

Könyvajánló

"Először könyörögtem, de később / inkább imának szerettem volna hívni. // Hogy jelentse minden ugyanezt / a vasakkal megerősített látványt." - Megjelent Szabó Marcell debütáló kötete a JAK-füzetek sorozatban. A szorítás alakja című verseskönyvből részleteket olvashatnak.

SZABÓ MARCELL
A szorítás alakja
(részletek)


Először könyörögtem, de később inkább


Akkor már egy hete nem, vagy csak
kétnaponta, félig, olyan apró szorításokkal,
amelyekhez, igenis, egy felnőtt tenyérre
lett volna szükség. Még nem gyújtottam lámpát.

Folyton megálltam és újrakezdtem, de végül
tényleg megálltam. Bassza meg.
Ezt így nem lehet.

Mintha egy nagyobb fűnyírót toltam volna
magam előtt, apró léptekkel mentem ki a kertbe.
És onnan már látszott a szántóföld, messzebb
a gépiesen ismétlődő villanypóznák és
a friss sötétben a lakókocsik reflektora.

Ahogy a kerítésnek támaszkodva kis
terpeszbe álltam, éreztem combomon, hogy lehűlt
a levegő. Először könyörögtem, de később
inkább imának szerettem volna hívni.

Hogy jelentse minden ugyanezt
a vasakkal megerősített látványt.


A tulajdonságaim

Távol a régi kaszárnyáktól
és egészen közel a véghez,
mit műveltek azok az édesanyák
a termőföldön összeterelve,
hogy ilyen izgatott vagyok?

Ami a nyaraló tövében
idegen nyelven üvölt,
attól lehetek ilyen. Az aggodalmas
emberi beszéd, amíg idáig elér
arról mond le, amiről akar,
de egy egész arccal akkor sem lehet
megcsinálni, hogy mostanra
öreg is legyen, vicces is.

Nem szeretnék szabadulni innen.
Július lehet, a fatelep előtt
muszáj lesz elhaladnom.
Az erdő szélén. Először olyan,
mintha bólogatnának,
de csak körbeálltak, és a térdüket
csapkodják. A vonatablakból
is látom: egyiküknek
olyan a természete, mint az enyém.

Megjönnek és lepakolnak,
nézik a medence sötét vizét,
a betonkádat. Akkor már
szólnom kell, hogy ez nem az,
nézzék meg nyugodtan
közelebbről. Fogják meg.

Én milyen feladvány vagyok?
Kívül is, belül is megnyugtató.

Mennyire örülök, hogy félsz,
hogy leoltod a lámpát,
és a sötétben kitakarózol.
Látod, van olyan élet, ami
fölöslegesen van tartva és,
álmában akárhogyan forog,
nem tud róla az állatvilág.

A kék háttér
előtt gereblyét markoló kéz,
a kék háttér nem én vagyok.


A veteményessel nézni

Ahogy lassan körbevesznek
a vele egykorúak.

Ismerem, ami most jön,
a nedves fűbe törli a lábát,
mielőtt feltűnne a domboldalon, mögötte
a birkák, a szél vagy az aprópénzek hangja.

Hat óra,
egy palló remeg az ablak előtt,
mégis van értelme a szemnek.

A veteményessel kellene nézni,
és szégyellni, ha így is te közeledsz.

Mást akarok szóba hozni,
nem azt, hogy szavakkal élek.
Teli szájjal küszködöm valamivel,
amiből sohasem lesz felsorolás.


 Szabó Marcell: A szorítás alakja

Szabó Marcell: A szorítás alakja
JAK+PRAE.HU, 2011

Szabó Marcell A szorítás alakja című verseskötete a fiatal költő első könyve. Márton László így ír Szabó Marcell költészetéről a litera.hu-n: „Ezek a versek a garas letevéséről, a mindenkori utolsó szavakról szólnak. A költői megszólalás tárgyát felvillantják, egyszersmind monásszá is alakítják. Így lesz a bonyolult vergődésből homályos engedmény, az összetett fahasábból egynemű végszó. Amikor a versben megszólaló Én azt mondja, hogy: «Egész életemben csak üres akartam lenni», akkor ebben nemcsak a telítettség indirekt állítását vesszük észre, hanem a középkori misztikusok elgondolását is a teremtés aktusáról, vagyis, hogy a teremtő a világ létrehozásakor kiüresíti magát. Ebben a szándéknyilatkozatban nem a homo faber gőgje szólal meg, hanem annak egyszerű, de messzire vezető tudása, hogy a költői aktus egyszersmind létesítés, az pedig áldozathozatal.”