Könyvajánló – 2014. június 17.

Fehér Renátó: Garázsmenet

Könyvajánló–2014. június 17.

Könyvajánló

Fehér Renátó: Garázsmenet

A Garázsmenet üdítően friss, igazán élénk líra. Egy némiképp koraérett fiatalember mutatkozik be a világnak és mutatja be saját világát.  - A Könyvhétre jelent meg Fehér Renátó Garázsmenet című verseskötete a Magvető Kiadónál, ebből ajánlunk most néhány verset.


Maradéktej

Mindig hajnalban indulok el,
hogy előkészülhessek fesztelennek látszani.
Ő a koránkelésemben lát önigazolást,
büszkén lekísér. Indokként szemetet cipel.
A maradéktej végigcsöpög a lépcsőházon.

Bemelegítésnek biztosan feltörli,
aztán siet ki Ausztriába:
kismamák és klimaxos asszonyok helyett
nyalja a fürdőt, tereget, pucolja az ablakot.

Egyetemre nem ment.
Az apja mellé állt, aki épp megözvegyült.
Nyírta a szőrt a füléből és elviselte a csoszogását.
Majd a férje helyett is inkább – két kölykük volt már.
Aztán az apja meghalt és helyére persze
már odafért volna a férje.

Nem mondom, hogyha másképp alakul, akkor
rendben lennének az ízületei és nem járna ki feketén,
mert hát első a család,
de a tejet egy ideje nem törli fel.
Pedig épp látni kezdem, ami maradék.

 

Csak szilveszter
ÁK-nek

„Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük..."
(József Attila levele Flórához – '37. december)

Ha mást nem is, egy fotót megért volna,
ahogy a múzeumnál forralt borba
mormogtalak, míg vártam: ...csak egy régi
hátlapszöveggé lennék. Majd nem érti
az unokád. De hát nem készült képünk,
s almát se küldtél. Csak a büszkeségünk
maradt, bár az enyém nem is, mert téged
babusgattalak magamban, hogy véget
ez egyszer érjünk nevetéseken túl,
fenyőtüskét a szembe, bár ez nem túl
ünnepszerű, de ajándékom az van,
egy új nevet kapsz ebben a hónapban:
a 'Miss December'-en is gondolkodtam,
de az 'Aranylövés' illik rád jobban.

(Nem baj neked, ha én nagyon szeretlek?
Bár önzés ez, de így kapaszkodom meg
az életben – na, ezt már mondták másnak,
magázva, míg tehervonatra vártak.
Én más módszerrel, mindig sértegetlek,
mert Hollywoodban a szerelmeseknek
ez elég ok, hogy az ágyban majd másnap
narancs juicezal bókoljanak egymásnak.)

S itt állok készen és határozottan.
A két ünnep közt persze lejátszottam
az összes párbeszédet, mint a verkli:
a nagynéném neked sütötte, bejgli,
a könyveim maradjanak ám nálad,
a felső szekrényből vigyél pár tálat,
a hóba írtam neked kinn a kertben.
Abból a filmből, amit mindaketten
kívülről tudtunk, lett a búcsúmondat.
Vacsoránkra már a vészharang kongat.
Eszünk lencsét fasírttal, mellé töltök
pezsgőt, mert engem Isten, de az ördög
téged jövőre is majd tovább tesztel,
s nincs fogadalmam, csak ez a szilveszter.

 

Fuga

A városban minden, ahogy legutóbb hagytuk:
a Duna-part, a hidak, a körút,
az éjjeli villamos; kapaszkodók.
Egy bel- vagy külvárosi, szűk vagy tágas erkély
kellett volna még: kilépni a hideg kőre,
szeretkezés utáni szóközökben,
és ott rágyújtani újra, hónapok után.

Csak te közben eltűntél. És hagytad
elcsúszni egymás mellől
a város hozzám hűséges képeit.
Én meg azóta folyton eltévedek.
A járdán a repedéseket figyelem,
amiket gyerekkoromban átugráltam,
most meg botladozom bennük józanul is.

Eltűntél még tavasz előtt,
mint évekkel korábban az a férfi,
akit apámnak nevezhettem volna.
Mindkettőtök után menni gyáva vagyok.
Őrá gondolni mégis könnyebb –
neked valahol megvan a tested
forrón és megérinthetőn.

És tényleg nem tudom, hogy elmenekültél,
költöztél, vagy talán soha nem is voltál
itt, de így nincs is tovább a városhoz közöm.
Kezdhetek egyre gyakrabban maradni a lakásban.
Régi-régi tervem verseket írni. Fölkapargatok
magamban anyagot, ihletet, belső rímeket.
Van itt dolog elég: a fuga kirepedt a járólapok közül.

 

„családdá minket a történetek tettek”

A Garázsmenet üdítően friss, igazán élénk líra. Egy némiképp koraérett fiatalember mutatkozik be a világnak és mutatja be saját világát. Fehér Renátó koraérett fiatalember, de mint minden igazi koraérett egyben infantilis is. Olvashatunk itt magánmitológiát, amelynek a családtagok, felmenők ugyanúgy szereplői, figurái, mint az 1988-ban Szöulban csodálatos természetességgel, 14 esztendősen élete első olimpiáját nyerő Egerszegi Krisztina. Fehér verseiben az én, a lírai alany általában egy közösséghez képest próbálja megtalálni saját identitását, lett légyen az a család, a nemzedék vagy a nemzet. Ezért költészetének alanyi és közéleti regisztere nem is annyira egy tőről fakad, mint sem inkább közös kontextusba olvad össze. És ez a közös többszörös, amellett hogy poétikaként is nagyszerű, és visszafogottan elegáns versenyelvében pompásan bont ki metaforákat, nagyon sokat elmond arról is hogyan látja napjaink magyar valóságát és közelmúltját ez a fiatalember. Fehér Renátó 1989 októberében született és számot is vet 1989 cezúrájával és határvonalával, az évszám lehetséges és lehetetlen olvasataival, valamint ennek tükrében saját, a rendszerváltás forrásvidékén született generációjának felelősségével és nemzedéki szerkezetével. Azonban a köz ügyei mellett van itt természetesen kiemelten privátszál is: szerelemről, magányról; húsbavágóan pontos részletekkel és ragyogó megfigyelésekkel. A Garázsmenet címével ellentétben igazi kezdés, a járat csak most indul és ki tudja hol lesz még a végállomás. (Szegő János)

 

Fehér Renátó: Garázsmenet, 2014., Magvető, 64 oldal, 1990 Ft.