Könyvajánló – 2014. június 7.

Csikós Attila: Díszítők

Könyvajánló–2014. június 7.

Könyvajánló

Csikós Attila: Díszítők

Be voltál baszva, mint egy germán zeneszerző, / aki ki akarna szabadulni végre a kese / kishitűségből, és szeretne boldog lenni, / bármilyen ócska öröm az érzés, mint olyan, / annak, akinek sose volt langyos a tenger. - Csikós Attila Könyvhétre a Kortárs Könyvkiadónál megjelenő drámakötetéből ajánlunk egy részletet.


Trió:
„Ide... ide kéne még valami svung! Egyikőjük sem tudja micsoda. Talán valami romantika? Nem... Valami zsorzsett kis fodor, vagy tüll? Fenét! Valami rokokó kis izé selyembevonattal és magas sarokkal? Finom púderes hogyishívják, amiben párás tavaszi alkonyok likőrillata motoz? Nem! Szenvedély! Ide szenvedély kell! Nem szenvelgés, nem is harag, erő! Cafatokra szedik a harmóniát, mert nincs bennük erő. Össze és nem szét! Az kéne ide. Össze...”
„Szép... Már nős voltál, amikor megismertelek. Egy fénymásolt papíron láttalak meg először, az Akadémia öltözőjében, a mosdó bejárata előtt. Hegedűst kerestél egy új "formációhoz"... Meghallgattál. Felvettél. Lefektettél. Beléd szerettem. Másodhegedűs vagyok. Amióta ismerlek nem hordok bugyit, hogy inspiráljalak. Mi a faszom baj van velem?”

Díszítők
„(Kovács megelőzve Zsótot, nagyon atyaian) Büdös vagy fiam, mert nem mosdol, mert iszol, mint az állat, mert berúgsz, behánysz, és nincs erőd megmosdani se, olyan részeg vagy. Csak alszol, itt alszol a színházban, ami nem szálloda, neked mégis megengedik, hogy itt aludjál és mosdjál, de te nem mosdol, csak iszol, mert akkora nagy bánatod van, hogy azt csak részegen tudod elviselni, pedig az az igazság, hogy nincsen neked semmi bajod, se a szegénység nem bánt, se az anyád nem hiányzik, csak az bánt, hogy te is pontosan tudod, hogy iszol és büdös vagy, és ezért senki se szeret melléd kerülni a színpadon. „

Androgün levél

„Színházba vittél – mennyit könyörögtem -,
valami farce volt vagy komédia, nem is
emlékszem, csak a vörös drapériára körben,
s a sok arany falikarra.

Be voltál baszva, mint egy germán zeneszerző,
aki ki akarna szabadulni végre a kese
kishitűségből, és szeretne boldog lenni,
bármilyen ócska öröm az érzés, mint olyan,
annak, akinek sose volt langyos a tenger.

Hosszan álltál a plüss foteleknél, fogtad
a mahagóni karfát, egy pillanatra úgy tűnt,
téged is csak kifaragtak. Olyan élettelen voltál,
hogy önkéntelenül arra gondoltam, az ilyenbe
nem bűn késsel beledöfni. Ötször, százszor.
Ezerszer.”

Miféle szerelmi háromszöget rejthet egy hangszeres trió? Milyen tragédiát szül egy budai villa szuterénje és emeleti úrilakása közt nemzedékről nemzedékre továbbörökített családi feszültség? Mi lehet amögött, hogy bár a díszletezőmunkások bennrekednek színházi raktárukban, az előadás mégis zavartalanul folyik tovább nélkülük? A XX. századi drámairodalom hagyományai – O’Neill-i realizmus, becketti abszurd, brooki rítus – magától értetődő könnyedséggel találkoznak Csikós jeleneteiben.
Csikós Attila (1969) író, dramaturg. Szombathelyen született, jelenleg Budapesten él. Publikált napilapokban, írásait számos rangos irodalmi folyóirat közli. Két összeillő ember című darabját Székesfehérvárott mutatták be.

A darabok rövid szinopszisai

Trió
Egy próbateremben három muzsikus gyakorol nap, mint nap összezárva. Két hegedűs és egy csellista, két nő és egy férfi. Az első hegedűs, Brúnó évek óta viszonyt folytat a csellistával, Juliette-tel, mely kapcsolatról feleségének, Annának, a trió második hegedűsének természetesen fogalma sincs. Egy este azonban a két nő számára világossá válik helyzetük, s az is, hogy nem azt az életet élik, amit elterveztek maguknak annak idején. Juliette inkább lenne békés, nyugodt életű feleség, mint kalandos szerelmi kalandokban magát égető művész, Anna pedig a legkevésbé vágyik az otthont nyújtó feleség szerepre, amikor igazi vágya, hogy valóban nagy művész legyen.

Mindjárt itt az este…
Egy a múlt század közepén épült villa tragédiákat, indulatokat, félelmeket: titkokat rejt és hordoz. Ebben a házban két generáció lakik együtt. Az idős értelmiségi házaspár a villa felső emeletén, fiuk és fiatal menyük a szuterénlakásban élnek, látszólag csöndesen, békében. Az erős, már-már elnyomó személyiségű asszony azonban nem kedveli fiának újdonsült feleségét, ahogy anyósa sem kedvelte őt annak idején, amikor ebbe a házba beköltözött. A kettejük közt meglévő feszültséget, sőt, harcot nem igazán enyhíti, hogy az Apa beleszeret szemrevaló menyébe… És a titkok is lassan napvilágra kerülnek, régi történetek, mende-mondák az ötvenes évekből, egy család magánéletéből, egy ország történetéből… (A darab érdekessége, hogy egyik szereplője – TP – a Szimpla Színházban tartott bemutató rendezője, Telihay Péter javaslatára kerül bele a szövegbe.)

Díszítők
Valamelyik nagy színházunk díszletraktárában illetve a díszítők szobájában vagyunk. Este háromnegyed hét óra van. Mindjárt elkezdődik az előadás, az ügyelő színpadra szólítja a színészeket, a műszakot. Az öt díszítő, akik még az utolsó percben is apró-cseprő gondjaikon vitáznak, elindulna a színpad felé, azonban az ajtó zárva van, s nem tudják kinyitni sehogy. Bezárva, összezárva, sérelmeiket felhánytorgatva kell együtt maradniuk, miközben odakint elkezdődött az előadás. Igen meglepő, hogy ők viszont nem hiányoznak senkinek. Mintha szokott módon végeznék feladatukat. A beszélgetések egyre fájdalmasabbak, egyre mélyebbre vágnak egymásba is. Talán csak sejtik, hogy valakinek közülük áldozatot kell hoznia…

A könyv trailere (készítette Czega – DNA Film)


A Trió című darab rádiójáték-adaptációja a MR archívumában:

Csikós Attila - Trió (hangjáték) from Yycvbnm666 on Vimeo.

Csikós Attila: Díszítők - három egyfelvonásos, Kortárs Könyvkiadó, 2014, 176 oldal, 2 500 Ft