Első közlés – 2013. május 5.

Újraértelmező Szótár - A győztes művek

Első közlés–2013. május 5.

Első közlés

Újraértelmező Szótár - A győztes művek

A Litera idei, Újraértelmező Szótár című nyílt pályázatán a szakmai zsűri heves viták után úgy döntött, hogy az első díjat Hartay Csabának adja, a másodikkal Sajó László írását jutalmazza, a harmadik helyre pedig Karácsony Orsolyát jelöli. A győztes műveket olvashatják most. 


Hartay Csaba: Műveltség
I. díj 

Litera Díj 2013. - ÁtadásHartay Csaba. A képre kattintva kinyílik a díjátadó fotógalériája - Fotó: Valuska Gábor.

A művelt ember nem feltétlenül okos, de nem hátrány, ha az. A művelt ember nem feltétlenül egyedülálló, de társkeresésnél ez előny lehet. „Keresem azt a művelt, okos, diplomás, nemdohányzó férfit, aki bunkó módon már nagyon rágyújtana, és legszívesebben hülyére piálná magát.”

Egy művelt ember lehet büdös is. Attól, hogy kiművelte magát, még nem biztos, hogy meg is fürdött. Láttam én már olvasott férfit könyv nélkül. Aki művelt, az vonul a folyosón, igyekszik tovább művelni magát valami rideg, neonfényes tanterembe, ahol roskadoznak a vastag kötetek a polcokon, mind tele adattal, definícióval és képlettel. De előtte még megáll, kiműveli tekintetét az ablakon. Filozofál, tekint, kitekint, eltekint. Ő nem néz, nézni a bunkók szoktak a moziban, valami ostoba akciófilm alatt. Ő tekint, ő megtekinti a kerti kultúrát az ablaküvegen keresztül, míg a műveletlen csak kibámulna rajta.

Nem szép dolog, de a művelt ember lakásában ugyanúgy vannak használt alsóneműk. Nem túl kellemes, de akad átizzadt ing, ragacsos konyhapult és hűtőben rohadó felvágott is legtöbbjüknél. A művelt embernek nincs több ideje, mint egy tahónak. Ezért nem igazán ér rá a művelt ember, ha felhívja egy műveletlen bunkó, hogy össze kéne jönnünk. A művelt ember még nem biztos, hogy kedves. Micsoda bunkó – mondhatják joggal a művelt emberre, amikor sunnyog, nem köszön a kevésbé művelt akárkiknek, eltekint, továbbáll. Ő is joggal teszi ezt, hiszen ő magasabb rendű, mint a nem művelt. Ezt hiszi, ezt vallja. Nem éri meg neki csak úgy köszöngetni. A művelt érzi, hogy ki még a művelt rajta kívül. Oda megy, ahol hemzsegnek az ilyen alakok. Művelődünk – válaszolják, ha kérdi valaki, mit művelnek ott együtt.

De lehet olyan is, hogy a művelt ember egyszerűen hülye. Tök hülye. Azt hiszi, hogy a műveltség annyi, hogy megnézett már vagy hat vetélkedőt a héten, és még csak hétfő hajnal van. Csak ő hiszi magát műveltnek. És ez neki már elég. Mert ő művelt. És amit műveltként hisz, az úgy is van. Tudja, hogy művelt, tudja, hogy Afrikában éheznek-szomjaznak, meg azt is tudja, hogy 1526.

A művelt embert könnyű kiszúrni. A boltban általában élelmiszert vásárol magának, mert a művelt ember táplálkozik. Kell neki a szénhidrát, hogy működni tudjon. Meg a fehérje, meg a mesterséges színezék is. Beveszi azt is. Természetesen a bunkók is ott nyüzsögnek a boltban, de a művelt az más. Lassan forgatja a fejét, mint egy kamerát, ami mindent alaposan rögzít. Adatokat, rezdüléseket, termékeket. A művelt vásárló tudja, hogy pontosan melyik polcon található a Camping sajt a boltban. Egyből tudja. A pénztárosnők máris összesúgnak. „Na, megint itt a művelt!” Ilyenkor a művelt ember ezt megérzi, meghallja, de nem rendez jelenetet. Úgy tesz, mint aki nagyon művelt, de kicsit süket. Úriember módjára kézbe vesz egy üveg vörösbort, forgatja, megtekinti (nem nézi), leolvassa az adatokat, megjegyzi, hogy a bort pónilovagláshoz és teniszütő húrjainak megfeszítése mellé ajánlja a bajszos, ipszilonos, háromnevű borász. Majd visszateszi. Illetve visszahelyezi. Innentől tudja a bort. Mert a művelt ember ért a borokhoz, de nem feltétlenül gazdag, hogy két üveg négyezer forintos villányival vonuljon a pénztárhoz.

A művelt ember nagyon szép. Legalábbis ezt érzi, ha belenéz a tükörbe. Süt a tekintetéből az intelligencia és a felsőbbrendűségi életundor. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a művelt ember elég ronda amúgy. Arcbőre ráncos, orrán piros hajszálerek pattannak naponta. Hiányzik néhány foga, ezáltal a lehelete sem egy babazsúr eperillatú klímáját idézi. A művelt ember zugivó, napi több deci vodka kell neki. Mert ő olyan okos, hogy szét kell zavarni az agyában a sok tudományt, ha le akar alacsonyodni a prolikhoz. De ő nem iszik. Inni a bunkók szoktak. Ő elfogyaszt egy italt.

A művelt ember olyan, mint egy megművelt kert. Lassan krumpli nő az agya helyén, annyit tömte a fejét tananyaggal, évszámokkal és adatokkal. Megdöbbentő tény, de a művelt ember lehet hajléktalan vagy ülhet akár traktor méretű BMW-ben is. Az ájfonkompatibilis szőke nőt nem az eszéért szeretjük, így a művelt embert sem azért, amit tud, mert a művelt ember mára át lett verve, ki lett játszva, be lett forgatva, fel lett ültetve. Amióta bejött a Google, sajnos már nem olyan nagy szám a hús-vér művelt ember.

Sajó László: Hajrá, magyarok!
II. díj 

Litera Díj 2013. - ÁtadásSajó László.

Kedves Nézők, Hallgatók és Olvasók, köszöntöm Önöket a Népstadiromból, ahol sorsdöntő mérkőzést játszanak a Pirosak és a Fehérek. Ismertetem a Pirosak összeállítását. A kapuban Demokrácia, előtte Morál söpröget, Felelősség a beállós, a két szélsőhátvéd Lelkiismeret és Hűség. A középpályán Ízlés, Műveltség és Intelligencia – a karmesteri pálca Műveltség kezében, illetve lábában, vagy inkább fejében, vagy hogy is… A két szélvészgyors csatár Változás és Szabadság. Ez eddig tíz – és nem is lesznek többen, eggyel kevesebben kezdik a mérkőzést! Váratlan taktikai húzás – a Pirosak szakvezetője, A Magyarok Istene nagy stratéga, mindig kitalál valamit. Pedig van játékos, bőven – a kispadon ott kucorog egy csapatra való kiválóság: Hajdan Erős, Régi Dicsőségünk, Szent Akarat, Jó Kedv, Bőség, Víg Esztendő, Édes Hazám, Szép Új Világ, Mégis Győztes, Új és Magyar, de A Magyarok Istene nem állítja be egyiket sem. Inkább tíz emberrel, megfogyva bár, de törve nem!, küldi pályára övéit. A Fehérek összeállítása: a kapuban Diktatúra. A centerhalf Immorál, hátvédtársai Felelőtlen, Nemtörődöm és Hűtlen. A középpályán Ízléstelen, Műveletlen és Bunkó, a csatársor Maradi, Függő és Rab. Szakvezető: Bal Sors, aki nem taktikázik, a legerősebb tizenegyet küldi pályára. Ha jól megnézzük, a Fehérek kispadja is hosszabb, bevetésre vár Halálhörgés, Siralom, Ezredévi Szenvedés, Népbetegség, Szapora Csecsemőhalál, Árvaság, Korai Öregség, Elmebaj, Öngyilkosság, Lelki Restség, Fortélyos Félelem, Német Gyarmat, Cicázó Szép Csendőrtollak, Bú s Kétség, Vérözön, Lángtenger – végül, de nem utolsósorban, A Nagyszerű Halál. Egyértelműen a Fehérek az esélyesek. Most elhallgatok, mert a himnuszok következnek, mindkét oldalon a magyar himnusz. … A Nép, az istenadta Nép elénekelte a himnuszt, és zúg a „Ria-ria, Hungária!”, „Ki a jobb? Magyarok!” Ebből aztán nem derül ki, kinek szurkolnak. A játékvezető (külföldi, Nagy Világ, segítői magyarok, Haza és Haladás) sípjába fúj – Pirosak és Fehérek, zöld a fű és kék az ég, kezdődhet a mérkőzés! Ahogy várható volt, támadnak a Fehérek, a Pirosak védekeznek. Maradi elmegy a szélen, bead, de Bunkó elől Morál szögletre tisztáz. Felhördül a Nép, mert jön föl Diktatúra, fejelni. A labda mindenki fölött elszáll, Diktatúra bólint, Demokrácia azonban véd! Most lehet ellentámadást indítani, üres a kapu! Változás megiramodik, Felelőtlen rángatja a mezét, de így is Szabadsághoz továbbít, aki már csak az üres kapuval áll szemben, amikor a visszaérkező Diktatúra buktatja! Tizenegyes! Mondom én, de Nagy Világ nagyvonalúan továbbot int. A Magyarok Istene káromkodik, a Nép – fele? harmada? annyi se? nem tudom megállapítani – őrjöng. Iszonyatos nyomás nehezedik a Pirosak kapujára, de kihúzzák az első félidőt. A játékosok már az öltőzőben – Önök ne menjenek sehova, mindjárt visszajövünk.

Úgy látom, a szünetben csak Bal Sors szánta el magát kettős cserére, Nemtörődöm helyett Lelki Restség, Hűtlen helyett Öngyilkosság jött be. Bal Sors kockáztat… A Magyarok Istene kitart a kezdőcsapat mellett, pedig már fáradtak lehetnek. Egy – minden bizonnyal a Pirosaknak – szurkoló be is kiabál: „Magyarok Istene! Hát nem látod, hogy Változás ólomlábakon jár? Hogy Ízlés már lépni se bír, és Műveltség is a seggén veszi a levegőt! És akkor Intelligenciáról már nem is beszélek! Felelősség meg mintha a pályán se lenne!” De A Magyarok Istene meg se hallja, nem cserél. Jó Kedv szomorúan ül a kispadon, Bőséggel, és Víg Esztendő, valamint Szép Új Világ debütálása is várat magára. Régi Dicsőségünk csak most bukkan fel a játékoskijáróban. Új és Magyar összehajolnak a kispadon, Édes Hazám csak úgy maga elé bámul. Mégis Győztesnek nem szólt senki, mégis melegíteni indul.

A mérkőzés ott folytatódik, ahol abbamaradt. A Fehérek (nem csak létszám-)fölényben játszanak. Kapusuk, Diktatúra is az ellenfél térfelén! Ki lehet ezt húzni? És meddig? Diktatúra a megszerzett labdával előretör, és nem adja le senkinek, dehogy adja! Diktatúra nagyon jól cselez, és amikor már mindenki verve, még mindig ott van Demokrácia, aki mindent véd! De most lent marad – úgy látszik, Demokrácia megsérült, ápolni kell. Lehet, hogy le kell cserélni? Nem, Demokrácia marad, sérülten is vállalja a játékot. Bal Sors utolsó cseréjét is beküldi – nagy csend lesz a nézőtéren, mert beáll A Nagyszerű Halál, karján gyászszalag. Mi lesz itt? Gólnélküli döntetlen! Legalábbis a rendes játékidőben, mert következik a hosszabbítás, mely az első gólig, a hirtelen halálig tart.

De ezt a Nép már nem várja meg, egy emberként hazaindul, hogy otthon, Barátok közt, kikkel Jóban Rosszban együtt van, hörpintsen Való Világot, habzó sörrel a tetején. Amikor már a tévé sem világít, a Nép megborzong a sötétben, hangtalan vacog. Pedig nyár van, fülledt, különös, különös nyáréjszaka. Dőljön be a meleg, kinyitja az ablakot. De tovább reszket, mint a fű, és mint a csillagok.

A Népstadiromban a két csapat végig játszik.

Karácsony Orsolya: Lelkiismeret
III. díj 

Litera Díj 2013. - ÁtadásKarácsony Orsolya nem tudott jelen lenni a díjátadón. A képen a zsűri két tagja, Jánossy Lajos és Vári György.

Lelkiismeret. Főnév. Elvont, és talán ezért sokak számára teljesen ismeretlen fogalom. Lelkiismerete elvileg mindenkinek van, de egyre kevesebben tudnak a létezéséről. Nincs színe, szaga, viszont van hangja, amit meghallani nem egyszerű feladat. Ám ha egyszer megszólal, nagyon nehéz elhallgattatni. Mindig kísérti a tulajdonosát.

Funkcióját tekintve a lelkiismeret olyan, mint egy vészcsengő. Figyelmezteti az embert, hogy valami rosszat tett, hogy megbántotta egy embertársát. A lelkiismeret tulajdonképpen esélyt ad arra, hogy kijavítsuk a hibáinkat, mert addig nem lesz csendben, amíg nem teljesítjük a kívánságát.

A lelkiismeretnek ugyan nincs halmazállapota, de néhányan azt hiszik, bizonyos anyagokban könnyen oldódik. Ilyen például az alkohol. Ezek az emberek tévednek. A lelkiismeret néha elhalkul ezen anyagok hatására, de soha nem szűnik meg létezni. Ha egyszer észrevettük a puszta tényt, hogy nekünk is van, mindig tudomást kell vennünk róla. Ez persze nem akadályozza meg a legelszántabbakat abban, hogy folyamatosan próbálkozzanak az elpusztításával.

A lelkiismeret jó barátságban van az Erkölccsel és a Morállal, de különbözik tőlük abban, hogy míg az előbbiek taníthatók, addig a lelkiismeret belülről fakad. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lehetne manipulálni akár jó, akár rossz irányba. Sőt! A lelkiismeret manipulációja ősi hagyomány. Van egy mondásunk: „felébresztjük valakinek a lelkiismeretét”. Ez arra utal, hogy a lelkiismeret tulajdonképpen egy szunnyadó lény, egy önálló akarattal rendelkező entitás, aki olyan, mint a mesebeli sárkány, amelyik a barlangjában alszik, míg egy vállalkozó szellemű kalandor botor módon fel nem ébreszti. Onnantól aztán nincs nyugovása.

A sárkányt általában úgy lehet megállítani, hogy levágjuk a fejét. Nos, a lelkiismeretnél ez a módszer nem működik. Mivel a lelkiismeret együtt él és lélegzik azzal, akiben lakik, „megölni” csak úgy lehetséges, ha maga a tulajdonos is vele hal.

Sokan hiszik, hogy a lelkiismeret kegyetlen, és csak szenvedést okoz a tulajdonosának, épp a fent említett tulajdonságai miatt. Tény, hogy a megbocsátás nem az erőssége. Viszont azt is túlzás lenne állítani, hogy nem képes idomulni ahhoz, akinek minden nap el kell viselnie a jelenlétét. Lehet kérlelni, lehet vele alkudozni, sőt, még meg is lehet fenyegetni. Ezek a módszerek akár még hatásosak is lehetnek. Természetesen csak ideig-óráig. A végén úgyis a lelkiismeret győz. Nem észérvekkel, hanem érzéssel. Ez a legerősebb fegyvere, és hosszútávon verhetetlen.

A lelkiismeret tehát nagyon kitartó, és ezért tiszteletet érdemel. És megbecsülést, mint ahogy az az ember is, aki az akaratának megfelelően cselekszik. Aki betartja, amit a lelkiismerete diktál, az ugyan nem tévedhetetlen, de nem is gyenge. Épp ellenkezőleg, olyan erőről és tartásról tesz tanúbizonyságot, amelyre csak kevesen képesek.

A lelkiismeretet néhányan a személyes szabadság ellenségének tartják, mert aki lelkiismeretes, az tudatában van a saját felelősségének mások irányában. Ezen elmélet szerint az igazán szabad ember csak az lehet, aki kizárólag magáért felelős, és más emberek sorsára és életére egyáltalán nincs hatással. Mert ha hatással van, akár negatív, akár pozitív, akkor felelős is érte. Ez a szabadság egy olyan ideális állapot, amelyre a legjobban a magányos farkasok vágynak, de csak nagyon ritka esetben valósul meg, mert a lelkiismeret folyamatosan tudatosítja bennünk a felelősséget másokért.

Ahogy a fenti felsorolásból is láthatjuk, a lelkiismeret igen változatos formát ölthet, valahogy mégis azonnal felismerhető. Ennek az az oka, hogy nem is akar rejtőzködni. Inkább a hordozója örülne sokszor, ha megpróbálna elbújni. Pedig a lelkiismerettel békében élni közel sem lehetetlen, mindössze felfogás és erő kérdése.

A további pályaművek a Litera pályázati blogoldalán olvashatóak.

Nézzék meg videónkat is. A győztessel, Hartay Csabával Jánossy Lajos beszélgetett: