Első közlés – 2009. április 23.

Florina Ilis: Gyerekek háborúja

Első közlés–2009. április 23.

Első közlés

Florina Ilis: Gyerekek háborúja
Hömpölygő, romantikus nagyregény, sokszereplős, több szálon futó események, ironikus, szkeptikus elbeszélői kiszólások. Ilis egy egyszerű ötletből kelet-közép-európai társadalmi tablót bont ki, melynek kegyetlen nevetségessége elől talán tényleg csak Harry Potter láthatatlanná tevő köpenye nyújthat menedéket.

Két vonat indul Kolozsvárról, egy gyors Bukarestbe és egy vakációzó gyerekekkel a Fekete-tenger partjára. Valahol a Kárpátok hegyei között a gyerekvonatot megállítják. Ezzel nem csupán az iskolások és tanáraik élete változik meg, összekapcsolódik mindkét vonaton utazók sorsa: az igazság bajnokaként élő bukaresti újságíró, a szülővárosát Amerikára cserélő sebésznő, az újabb nemzedékhez tartozó üzletember, a jobb megélhetést Kanadában remélő lány és a 1945-ben ikertestvérét elveszítő idős asszony élete eddig nem várt fordulatot vesz. A huszonegyedik században, a román hegyek között egy forró nyári napon kitör a háború, mely összefonódik az alvilági fegyver- és gyermekkereskedelemmel, a politikával és egy programozó weblapján világméretűvé válik.
 
Florina Ilis: Gyerekek háborúja,regény,568 oldal,Jelenkor kiadó 2009,Fordította Koszta Gabriella 
 
Részlet:
 
Hol van Cazimir? már harmadszor kérdezi a gyerekektől az osztályfőnöknő, mert Cazimir a harmadik névsorolvasásra sem jelentkezik, ugyanis abban a pillanatban a Tordai útról az állomás felé kanyarodva száguldó taxi hátsó ülésén tartózkodik, a sofőr mindent elkövet, hogy átvergődjenek a többi kocsi között és kifogják a zöldet minden kereszteződésben, a forgalom többi szereplőjének méltatlankodó megjegyzéseire rá se hederít, Cazimir anyukája, aki végül is semmiről sem tehet, szótlanul rémüldözik az anyósülésen, amikor a sofőr találékonysága valóságos közlekedési kaszkadőrmutatványokban bontakozik ki, a késésben tulajdonképpen a fiú apja a hibás, mert este megígérte, hogy kiviszi az állomásra a cég bmw-jével, és Cazimir abban reménykedett, hogy az osztálytársai majd ettől pofára esnek, de az apját ott tartották egy értekezleten, ahonnan semmiképpen sem szabadulhatott, és csak az utolsó pillanatban szólt haza, hogy nem tud lelépni a cégtől, hívjanak inkább taxit, és a taxi hátsó ülésén Cazimir most duzzog, dühös az apjára, és bánatában meg van győződve arról, hogy úgysem érnek időben az állomásra, közömbösen bámul ki az ablakon, menynyit tervezgette a srácokkal a szünidőt, amely máris rosszul kezdődik, nem is bánja, ha nem éri el a vonatot, inkább otthon marad, hogy az apjának legalább bűntudata legyen, ha neki már úgyis mindegy! most szenvedélyesen gyűlöli az apját megrendült gyermeki bizalma miatt, viszont a sofőr mellett ülő anyja képtelen volna elviselni, hogy lekéssék a vonatot és a gyerek a szünidőben otthon maradjon, miután kitartó könyörgései után mégiscsak befizették a pénzt, hogy az osztálytársaival táborozzon, annak ellenére, hogy két hét múlva ők is a tengerre mennek nyaralni, tehát a gyereket egyenesen a táborból viszik majd tovább Mangaliára, ahol két másik családdal, férje cégbeli kollégáival már kibérelték a villát, Ó, istenem! sóhajt az asszony, mert már csak a fennvalóban reménykedik, hogy szerencsésen átvergődjenek a városon, és a vonat ne induljon el addig, míg Cazimir oda nem ér!
Az Úristenben van minden reményünk! mondja a moineşti Irina anyja is, amikor tizenhat éves AIDS-beteg lánya azt kéri szüleitől, hogy vigyék el arra a helyre, amely még a legrészletesebb országtérképeken sincs feltüntetve, mert álmában egyenesen a Szűzanya parancsolta neki, nos, éppen erről az isteni és asszonyi parancsolatról olvas a Paranormális jelenségek című magazinban a bukaresti gyors ötös kocsijának hetvenkettes  ülésén Brediceanuné, az újságot az állomás standján vásárolta, mielőtt felszállt, mert nagyon érdeklik a paranormális jelenségek, soha nem mulasztaná el megvenni a kiadvány egyetlen példányát sem, és most az izgalmas írás többi olvasójához hasonlóan ő is a moineşti Irinán elmélkedik, a cikket kétszer is átolvasta, és arra volna kíváncsi, vajon hol lehet az a hely a hegyek között, amit ártatlanok vére fog áztatni, a Szűzanya jelképes kifejezése szerint, csakhogy a térképek nem jelképes kinyilatkoztatások vagy isteni parancsolatok szerint készülnek, hanem a műholdak műszereinek pontos mérései alapján, így az a helység, amely nyugalmat és gyógyulást jelentene Irinának, nincs rajta az ország egyetlen autós, turisztikai, földrajzi, katonai vagy másmilyen térképén sem, mert az olyan helyeknek, amelyeket ártatlan vér áztat, nincs is térképük, nem készült még ilyen, pedig egy ilyen térképészeti kiadványon számtalan olyan helyet lehetne feltüntetni, ahol ártatlan vér folyt az idők során, hiszen maga a történelem sem más, mint vérrel áztatott térkép, kegyetlenül kiontott ártatlan vér hullott az oltárokra is, szerencsére a történészek nem az ártatlansággal törődnek, a múlt feltárása nem jelenti egyúttal a tettek és történelmi események morális megítélését is, ezért a különleges térképek nem is tartoznak a precíz, de nem az emberi lélek feltérképezésére alkotott műholdak hatáskörébe!
Viszont az elektronikus levelezés elképzelhetetlen közvetítő műholdak nélkül, és amikor Ilarie, vezető programozóként a brassói szoftvercég irodájában reggel kinyitja e-mailjeit, a számítógépe, amit beidomított, hogy minél barátságosabb és közlékenyebb legyen, élénken figyelmezteti, You’ve got mail, New message! viszont Ilarie meglepetésére az a mező, amelyben meg szokott jelenni az üzenet küldőjének neve, most üres, és amikor el akarja olvasni az üzenetet, látja, a szavak előtte íródnak, mintha valaki csak a jöttére várva leste volna, hogy mikor érkezik, hogy négyszemközt közölje vele a fontos üzenetet, a megírás pillanatában, angolul, aztán a szeme láttára ki is törölje, mielőtt Ilarie elmenthetné, már elmúlt két óra, és még mindig nem ocsúdik reggeli ámulatából, képtelen megérteni, hogy technikailag ez hogy lehetséges, Megbeszélte cégbeli kollégáival is, de senki sem hallott még a számítógép biztonsági rendszerének ilyen különös feltöréséről, és ez a tény több mint meggyőzően bizonyítja, hogy a közvetítő műholdaknak vannak még olyan rejtélyeik, amelyek megfejthetetlenek a különlegesen képzett, műholdas kapcsolatokban jártas programozók előtt is,
A ieudi Vasile bá nem kéri a vele együtt kaszáló fiai tanácsát kaszálás közben a Vâlceaua Haiducului oldalban, amikor eldobja a kaszát, és így szól a két férfihoz, egyszersmind saját fiaihoz, Megyek, hogy lássam Cazimir unokámat! Az öreg fiai is legalább negyvenvalahány évesek, de nem emlékeznek, hogy az apjuk valaha félbehagyta volna a kaszálást, tán még legénykorában sem, amikor megkapta behívóját a háborúba, még akkor is megállás nélkül kaszált estig, és másnap reggel indult az orosz frontra, elképedve néznek hát egymásra, aztán az öregre, aki hanyagul a magas fűbe dobja kaszáját, mintha égi üzenetet kapott volna, ami csak neki szól, hátracsapja kalapját és ráérősen, anélkül hogy a két kaszás megállítaná, a nap állása szerint két órakor elindul hazafelé,
Pontosabban tizennégy óra huszonegy perckor, legalábbis ennyit mutat a második és harmadik vágányok között a peron fölötti óra, amelyre a kis sárga zászlót lengető vasutas néz, mert közeledik az idő, hogy jelt adjon a hatszázharminckettes bukaresti gyors indulására, Calmannak nem kell az órára néznie, mert a vasutas mozdulataiból is jól látja, hogy a gyors indulásra kész, és már majdnem sikerül meggyőznie Csonkát, hogy menjenek mindketten Bukarestbe a gyorssal, az ötös kocsi ajtaja még nyitva, előbb felsegítené sánta barátját, aztán felugrana ő is, még ezt tervezi, amíg ráérősen bámulja a második vágányon a gyerekek gyorsvonatát, kíváncsian figyeli a tiszta, ápolt, jól táplált, vidám gyerekeket, csak Octavian és Bogdan tűnik közömbösnek a többiek örvendezéséhez képest, izgulnak barátjuk, Cazimir miatt, mert még mindig nem ért ide, Octavian anélkül, hogy ebbe Bogdant is beavatná, a hátizsákból kifelejtett búvárszemüveg miatt is dühöng, Hogy felejthetett el az anyja egy ilyen fontos dolgot?! Octavian anyja azért feledkezett meg fia búvárszemüvegéről, mert a frizurájával volt elfoglalva, nem volt ideje megfésülködni, és most, akár egy iskoláslány, zavartan mosolyog Alina apjának hűvös, kék pillantására, akinek legfőbb gondja, hogy megszólítsa az osztályfőnöknőt és gondjaira bízza Alinát, megkérve, ne engedje egyedül a vízbe! Ki tud valamit Cazimirról? az osztályfőnöknő hangja legyőzi a szülők és gyerekek ricsaját, Az apja hozza a bmw-vel! válaszol élénken egy gyerekhang, Tanárnő, a hetedikesek már felszálltak! jelenti a harry potter külsejű fiú, amikor Ileana kisasszony észreveszi, hogy Andrei atya, aki az osztályfőnökükkel együtt a hetedikeseket a táborba kíséri, épp felszáll a diákokkal, mosolyognia kell, mert elképzeli a vallásnak elkötelezett hittantanárt rövid nadrágban és pólóban, siralmasan nézhet ki a mindig ugyanezt a fekete ruhát viselő hittantanár úr, vagyis az atya, ahogy a gyerekek hívják, Vajon a tengerparton is ezt fogja hordani?!
Cazimir fehér sortot és fehér-fekete csíkos pólót visel, david beckham, az eszményképe foci szerkóját, pólóján a huszonhármas, az angol focista száma, aki átigazolt a spanyolokhoz, a mezt az apja hozta neki Spanyolországból, de Cazimir szomorkodik a taxi hátsó ülésén, hiába bizonygatja az anyja, hogy mindjárt az állomásnál vannak, nem kési le a vonatot, szomorú, mert elszalasztotta az alkalmat, hogy hencegjen a haverok előtt a legújabb típusú metál bmw-ből kiszállva, david beckham-szerelésében, még akkor sem szenvedett ennyire, amikor a suliban ellopták az adi mutu poszterét, de nincs idő sem sopánkodásra, sem szomorkodásra! a taxi csikorgó kerékkel megáll az állomás előtt, Igyekezz! biztatja a mamája,
Vasile bá Ieudból hazafelé igyekezve összeroppantja fogai között a lekaszált fűszálat, príma kaszáláshoz való idő van, ezt jelzi nyelvén a megrágott kesernyés pép, ő sohasem téved a kaszálással kapcsolatban, az egész vidéken híre van, hogy milyen serény kaszás, és főleg azért népszerű a környéken, mert pontosan megmondja, mikor van kaszáláshoz való idő, mindenkit megelőz, ha beáll a rendbe, ő ad jelt a kaszásoknak a kezdésre, csak egyetlenegy esztendőben nem volt szerencséje a szénával, amikor sokat esett tavasszal, azután szárazság volt, a fű fokhagymaszagú lett, de ő akkor is kaszált, viszont alig végzett, megint esni kezdett, abban az esztendőben egy szál szénát sem sikerült begyűjtenie a mezőiről, éppen akkor született az utolsó unokája, mégis a legelső, mert a többi fia csak leánykákkal ajándékozta meg, igaz, az egyetlen leányának, Saftának is fia van, de hát Tudor az anyjával együtt már rég egy másik családhoz tartozik, a gyermek apjához, Cazimir az utolsó, de a legkedvesebb unokája Vasile bának Ieudból, mert férfiágon ő a Vlădeanuk utolsó leszármazottja, Azonnal meg kell látogatnia!
Nem láthatják a haverok, amikor Cazimir elszontyolodva kiszáll a szolgálatkész taxis poros, fehér daciájából, amellyel minden akadályt legyőzve az állomásra röpítette a kis david beckhamet, de a fiú mamája természetesen nem marad hálátlan, Amint az állomás előtt eszébe jut a szüleitől távoli, tengerparti nyaralás, Cazimir arca mégis visszanyeri gyermeki derűjét, meg különben sem viselkedhet úgy a haverok előtt, mint a nyafogós csajok!
Pavel belép a bukaresti gyors ötös kocsijának hetes számú fülkéjébe, felölti a mogorva pasas ábrázatát, ahogy helyét elfoglalja, és csak a szája sarkából köszön, Iszonyú a hőség, annak ellenére, hogy a folyosón nyitva vannak az ablakok, a fülkében ezt a kérdést alaposan meg is vitatják, mert ha a folyosón és a fülkében is nyitva hagyják az ablakokat, amikor elindul a vonat, huzat lesz, különösen Brediceanuné, a hetvenkettes ülésen, szenved nagyon a huzattól, azonnal érzi, ha kissé nyitva marad az ajtó, az éles fájdalom a feje búbjától rögtön elindul, és az idős hölgy kimerítően részletezi a huzat okozta hasító érzés teljes útvonalát, Alexandru Aldeman óvatosan foglalja el helyét, vigyáz, nehogy összegyűrődjön szépen vasalt nadrágja, és előadásba kezd a légkondicionáló előnyeiről a közlekedési eszközökön, elsősorban a vonatokon, Alexandru Aldeman természetesen nem Brediceanunét akarja lehengerelni a magasabb életszínvonalon szerzett személyes tapasztalatai fitogtatásával, de hiába igyekszik mást is bevonni a beszélgetésbe, nem sikerül a fülkében érdeklődést keltenie olyan témák iránt, mint a vonat vagy a légkondicionáló, amelyek nem jelentenek valódi szellemi kihívást, Pavel óvatosan felteszi táskáját a csomagtartóra, észreveszi a peronon szomorúan és titokzatosan mosolygó hölgy bőröndjét, ott van Sabina hátizsákja is, benne az iratokkal, amelyekkel meg kell győznie a kanadai hatóságokat, hogy törvényesen óhajt belépni egy olyan országba, amely sok román álma, ahol a bátyjának sikerült kiváló körülményeket teremtenie, a fejlett ország minden előnyét élvezi, az ő sikerén felbuzdulva döntötte el, hogy ő is osztozik sok román kanadai álmában, így most Torontóról ábrándozik, Sabina nem figyel oda a balján ülő, vasalt nadrágos férfi kiselőadására, amelyben a nyugati életszínvonalat összeveti a nyomorúságos romániai állapotokkal, Pavelt is lehangolják az ilyen beszélgetések, mert mindenkinek csak a szája jár, de a füle botját sem mozdítja, hogy a dolgokat kilendítse a tűrhetetlen renyheségből, mogorván kilép a folyosóra, ahol az ablaknál megpillantja gondolataiba merülve azt a nőt, aki a bőröndjét már felrakta a fülke csomagtartójába, de Pavelnak sejtelme sincs az asszony szomorú arckifejezésének okáról, arról, hogy most szívta el utolsó cigarettáját Kolozsváron, mert néhány nap múlva, pontosabban vasárnap, végleg elhagyja ezt az országot a british airways társaság repülőgépének fedélzetén, figyeli, ahogy a nő tekintete szórakozottan végigfut az aluljáró előtt lármázó gyerekcsapaton, és egy másodperctöredék alatt, a végső döntés pillanatában lévő ember éleslátásával, emlékfoszlányokból gondolatban összerakja az egész életét, és mint egy festett frízen még egyszer végignéz rajta,
A Ferentari negyed cigány asszonya, Angelica elborzadva mered a festett ábrára, Angelica anyó hivatásos kuruzsló, leveszem és ráteszem a rontást, ez áll az apróhirdetésében, szerencsét, szerelmet, sorsot jósolok kártyából, kiolvasom és előre látom a jövőt! a cigány asszony a tök filkót nézi elmélyülten, rossz előérzet gyötri, a tök filkó a kártyában az unokája, Calman jár a fejében, a zöld szemű, aranyhajú kölyök, egész sötét bőrű nemzetsége szeme fénye, fogalma sincs, ki csinálhatta a nyomorék leányának, Stelának, aki már nem is él! Isten bocsásson meg neki! Csak kártyából ismerhette a férfit, aki a magját Stela ölébe szórta, szín szerint a tök ász lehetett, a kártya is kimutatta, hogy nagy emberek veszik körül, de egy álnok nő is mellette állt a piros felső képében, Az önkívületi állapot oka, amelybe az öreg cigány asszony elmerül ebben a pillanatban, Calman, az unoka, akit hónapok óta nem látott, azért vet kártyát, hogy megtudja, merre csavarog az a széltoló, és a Ferentari negyed cigány aszszonyát borzasztóan feldúlja mindaz, amit a kártya mutat, látja Calmant, kétszer is kijött, a három alsó, amint körülveszik, mögötte is állnak, csak nem lesz a gyereknek valami baja a rendőrséggel?! ki tudja?! szörnyülködve nézi a zöld hetest és a felfordított makk ászt, a cigány asszony látja a halált, nem első alkalommal találkozik kártyájában a halál lapjával, de sohasem rémült meg még ennyire, újra megemeli a zsíros lapokat, megkeveri őket, ráolvas mind a huszonnégy lapra, a huszonnégy kishúgára,
Tizennégy óra huszonnégy percet mutat a peron órája a második és harmadik vágány között a kolozsvári állomáson, még három perc van a bukaresti gyors indulásáig, és Calman, anélkül hogy tudna Angelica anyó három alsójáról vagy a tök filkóról, szeme sarkából egyfolytában az aluljáró előtt csoportosuló gyerekeket figyeli, ellenállhatatlanul vonzza a jelenlétük, legyűrhetetlen vágy űzi annak a másik világnak a határán túlra, ahová mindig fájdalmasan epekedik, és amely meggyőződése szerint őt is megilletné, ha nem bűnben született volna, ami a sors igazságtalan következményeként visszavonhatatlanul az anyja családjába taszította, figyelembe véve azt a nyilvánvaló tényt, hogy bőre fehér és haja világosszőke, Calman kitalált magának egy román apát, gazdagot és erőset, akit nemes és fontos feladat tart távol ismeretlen fiától és apai jogainak gyakorlásától, Ebben a pillanatban a gyors kocsijának ajtajából int neki Csonka,  hívja, Gyere már, te, mer’ indul a vonat! Pavel is kidugja fejét a gyors ablakán, a gyerekeket nézi kíváncsian, hogy közben megjött-e Cazimir, és Cazimir haverjai ujjongása közben épp akkor szalad felfelé az aluljáró lépcsőjén, A hatodikosok fogadtatásától végtelenül boldogan Cazimir büszkén kihúzza magát a világmindenség legklaszszabb, kamasz méretére igazított mezében, a póló fehér csíkjai felragyognak a bukaresti gyors fölött tűző, az egész peront fürdető nap fényében,