Első közlés – 2012. január 3.

Az év verse - Pollágh Péter: Sugár

Első közlés–2012. január 3.

Első közlés

Az év verse - Pollágh Péter: Sugár
Melankolikus és slágerszerű. Pollágh jellegzetes nyelvi poénjai és motívumai itt másképp ülnek, kicsit suttogósabb, mint a Vörösróka, kevésbé füstös, mint a Cigarettás. Akár dúdolni is lehet, ha akarom. - Körkérdésünkben válaszadóinkat arról is faggattuk, mit tartanak 2011-ben az év versének. Benedek Anna Pollágh Péter versét választotta.

Mivel elsőre úgy olvastam a kérdést, hogy „Az én versem 2011-ben”, így is maradok, ebben a szándékos tévedésben. Az én versem így Pollágh Péteré, a Sugár. Tetszik nekem, mert pont annyira pollághos, amennyire nem az, cukros-mesélős, sugaras. Melankolikus és slágerszerű. Pollágh jellegzetes nyelvi poénjai és motívumai itt másképp ülnek, kicsit suttogósabb, mint a Vörösróka, kevésbé füstös, mint a Cigarettás. Akár dúdolni is lehet, ha akarom.

Na jó, a dúdolás már a címnél kezdődik, az egyik kedvenc számom pont a Sugár vagy, ef Zámbóéktól, másrészt meg ott van a gyerekkor, a Sugár áruház, persze ez is inkább a hangzás, mint a valóságos élmények felől. De ez a sugárjáték sokkal szebb a cukrosságtól, attól ragad, ragaszt igazán. Ott vagyunk együtt az erkélyen, a puha dobozokkal, a tej(út)bajusszal, de nem nosztalgiázva, hanem újraélve, újra megmutatva valamit két emelet, két pillanat között. Fölnézel és a hasadra süt, aztán vagy lángra lobbant és magával ragad, mint Pán Péter, vagy kialszik egy másodperc alatt. Harmincon túlról indulunk, de nem a nagy „harmincasversek” hangulata idéződik fel itt: bár benne van a kirakatok és áruházak múltja, ez a lapozható, meseszerű  történet, csak éppen a dolgok, tárgyak játsszák el ezt a mesét. Nincs magán(os) létösszegzés, inkább nézelődés van, s talán ezért is érzem úgy, hogy ez  a vers mintha a felhőnéző utazókkal, Weöressel, a Koboldkórus Keményével beszélne egy nyelvet, nekik szólna át a hajnali háztetők fölött. Ez a hagyományvillanás is sugárzó: felcsillan, sokszorozódik, mutatja az utat, talán magának is.
Benedek Anna

Pollágh Péter: Sugár

Elmúltam harminc,
nem tudom, mennyivel,
és a kamasz jön utánam,
mint levél-
gyufa: vékony, szálkás,
susogva beszél,
legyen mit megbánni.

Megint hanyatt, lustán lóg ki a láb,
fehér bőrben, az erkélyen, mint két
cukor, vagy, mondjuk úgy, sugár.

Ti meg indultok értünk, elveszett
fiúk, míg dúdolunk tetőitek felett,
s látjuk lent a régi világot,
Marlborót is szívunk, puha
csomagost. Hajnali háztetőkből,
tejtáblákból több mohó kockát
törünk, két pofára majszolunk,
míg a tejút bajuszt rajzol nekünk,

nagyon baba, felnőni kár,
és kár veszni látni lent
a volt boltokat: már más
a nevük, sérült rajtuk az üveg.
Nem hiszem, hogy nem hasad
tovább.

(Bárka 2011/2.)