Első közlés – 2007. április 10.

Arno Geiger: Jól vagyunk

Az Európa Kiadó ajánlata

Első közlés–2007. április 10.

Első közlés

Az Európa Kiadó ajánlata
Arno Geiger
Jól vagyunk
(Es geht uns gut)
Európa Kiadó, 2007.
Fordította: Neményi Róza
424 oldal, 2.600 Ft

Arno Geiger negyedik könyve sajátságos családregény, (anti)fejlődésregény, melyből az ősök boldogtalan párkapcsolataira ugyanúgy fény derül, mint a 20. századi Ausztria történelmére. Philipp Erlach, a jelenkor hőse Bécs egyik előkelő kerületében örökli meg elhunyt nagyanyja házát, a fiút azonban cseppet sem izgatják a múlt árnyai, az emlékek, az előtte járó nemzedék öröksége – a megsárgult leveleket ugyanúgy kidobálja, mint a régi fényképeket. Ősei szemünk előtt kibontakozó történetéből hamarosan az is kiderül, hogy miért.
 
A nagyszülők meséje 1900-ban veszi kezdetét: Alma és Richard a lelke mélyén még mindig a Monarchia korszakába vágyik, úri villáról és konszolidált öregkorról álmodoznak. Nem csoda, hogy feszült a viszonyuk lányukkal, a lázadó Ingriddel, aki a kötöttségek elől úgy próbál menekülni, hogy a házasság igájába hajtja a fejét, feleségül megy a hozzá sem szellemileg, sem szexuálisan nem illő Peterhez.
 
Arno Geiger (1968) osztrák író. Német irodalmat és összehasonlító irodalomtörténetet tanult Bécsben és Innsbruckban, 1993-ban végzett. 1993-tól szabadúszó író, illetve 1986 és 2002 között videótechnikusként is dolgozott. 1996-ban és 2004-ben részt vett a klagenfurti Ingeborg Bachmann Versenyen, amely a német nyelvű írók egyik legfontosabb seregszemléje. Geiger pályáján az igazi áttörést negyedik regénye, a Jól vagyunk jelentette, amellyel a 2005-ös Frankfurti Könyvvásáron elnyerte az év legkiemelkedőbb németnyelvű regényének járó Német Könyvdíjat. A huszadik századi osztrák történelem keresztmetszetét adó családregény a sikerlistákon is sokáig igen előkelő helyet őrzött.
 
 
Részlet a könyvből:
 
2001. május 7. hétfő
 
A konténert, amelyet már pénteken délután kicseréltek, újra pótolják, de amikor az új konténer, amely látványra is új konténer, ott áll a lépcső mellett, Philipp végre érzi, hogy elkezdheti a tulajdonképpeni munkát. Nagyvonalúan kidobálja, amit a nagyanyja hátrahagyott neki. Az újonnan hozott, tiszta konténerek láttán ez az eljárás kevésbé tűnik tisztességtelennek, mint az előbb, bár ahhoz azért továbbra is elég tisztességtelennek tűnik, hogy meg kelljen nyugtatnia magát: Ne gondolj arra, hogy ezt vagy azt még felhasználhatod, ereszd el a füled mellett Johanna rossz lelkiismeretre felhívó szózatait, ne végy tudomást azokról a sugalmazásokról, amelyek el akarják veled hitetni, hogy túlzásba eshetsz, és hogy az, aki úgy viselkedik, ahogy te viselkedsz, egy életen át kitaszított és magányos marad. Tartsd szem előtt, hogy az önvédelem egészséges reflex, és hogy jogodban áll egyedül eldönteni, hogy mi jó neked és mi nem. Jusson eszedbe, hogy a családi emlékezet olyan szokás, amit azok találtak ki, akik nem bírják elviselni, hogy meghalnak és elfelejtik őket. Gondolj az indián törzsekre, ahol az vívja ki a legnagyobb tekintélyt, aki a legalaposabban semmisíti meg a tulajdonát, és folytasd a munkádat, mert az szükséges és jó.
 
A kidobált holmi közt, meg kell hagyni, sok a kifogástalan, ép és használható, legalább is a tiszta célszerűség szempontjából tekintve. Ezért Philipp nem csodálkozik, hogy Steinwald a közös uzsonnánál megkérdezi, hogy a konténerben landoló holmik újabb vizsgálat után sem kellenének-e.
 
– Eltalálta – feleli Philipp.
 
Hozzáteszi, hogy neki mindegy, mi történik a holmival, azzal, hogy bedobta a konténerbe, minden birtokigényéről lemond. Így hát Steinwald és Atamanov telerakja a Mercedes csomagterét. Még a halálfejcímkés üvegeket is megkaparintják, amelyeket Philipp félretett a különleges szeméthez.
 
Amikor Philipp aggályait nyilvánítja ki, hogy mégis túlzás a különleges szemetet is eladni, ezt mondja Steinwald:
 
– Miért ne? Az idő mindent értékessé tesz.
 
Philippnek az efféle nézetekhez határozottan nincs érzéke. Tiltakozik, támad, hárít:
 
– A példát akár meg is lehet fordítani. Az idő mindent tarthatatlanná, rosszá, fölöslegessé, haszontalanná tesz.