Hírek – 2012. október 8.

Elhunyt Pauer Gyula

Hírek–2012. október 8.

Hírek

Elhunyt Pauer Gyula

Elhunyt Pauer Gyula szobrász, konceptuális és performanszművész, látványtervező, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő egyénisége - értesült a hírről 2012. október 8-án a Litera.


Pauer Gyula, Kossuth-díjas képzőművész, 1941-ben született Budapesten.

A budapesti Díszítőszobrászati Szakközépiskolában érettségizett az 1950-es évek második felében. Mestere De Battista Alajos volt. Az 1960-as évek elején a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójában, majd 1966-tól a Magyar Filmgyárban kapott munkát.

Az 1970-es évektől számos vidéki és budapesti színháznál vállalt díszlettervezői feladatokat. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipszformázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től szellemi szabadfoglalkozású lett, s csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt. 1990-ben bekerült a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékére, majd 1994-től a Film- és Színházművészeti Főiskolán tanított. 1996-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába.

A XX. század második felének jeles magyar neoavantgárd nemzedékéhez tartozik, amelyet Fajó János, az "öreg" Korniss Dezső, Attalai Gábor, Bak Imre, Bocz Gyula, Csiky Tibor, Harasztÿ István, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Lantos Ferenc, Nádler István neve fémjelez. Hatott rájuk a konceptuális művészet, a minimal art, a pop-art, a legkülönbözőbb vegyes technikákat alkalmazták, például kollázs, térplasztika.

Pauer Gyula azokat a termékeket, amelyeket a díszítő és kivitelező művészet terén alkotott, például fémszobornak ható festett gipszplasztikáit, kiállításokon is szerepeltette, mintegy átemelte a színházi és filmes látványt, illúziót, varázslatot a képzőművészetbe. Mindig a Pszeudóból indul ki, s mindig oda tér vissza. „A Pszeudo "...ál, hamis, nem valódi, való­di­nak látszó. A Pszeudo szobor nem annak látszik, ami valódi formája... nem a szobrászatról beszél, hanem a szobrászat helyzetéről... és a követ­ke­ző szob­rászati témákat tartalmazza: 1 A plasztika meglétét. 2. A plasztika hiá­nyát. 3. A Pszeudo jellegű attitűdöt, a tárgy manipulÁLtságát... tehát nem csak tagadja a manipulált egzisztenciát, hanem igenli is... " (Részlet a Pszeu­do kiált­ványból, 1970).” 2000-es alkotásait így jellemzi a szerző: „pszeudoreál, pszeudononreál és pszeudonaturál”.

1966 óta kiállító művész. Kirakatok, színházi előadások, filmek látványtervezője, köztéri művek alkotója, aki maga is provokálta az alkalmat, hogy akár színházi  előadáshoz vagy egy-egy film felvételeinek helyszíneihez kapcsolódva közszemlére tehesse alkotásait. Számos külföldi galériában (Musée d'Art Moderne, Párizs; The Art Gallery of New South Wales, Sydney; Olimpiai Park, Szöul; Ausztria, USA több múzeuma) láthatóak voltak művei.

Munkáit jeles hazai és külföldi múzeumok őrzik, köztük: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Xántus János Múzeum, Győr; MMK/Stiftung Ludwig Bécs; Szczecin, Lengyelország.

Legismertebb és legfőbb műveiközé tartozik a Biomobil (1969), az Első Pszeudo Manifesztum (1970), a Marx-Lenin (1971), a Villányi pszeudorelief (1971), a Halál-projekt (1972), a Tüntetőtábla-erdő (1978), A Fa emlékműve (Pszeudo fa), a Maya című szobor (1978), az  Egy láda szobor (1985), a Szépségakció (héjplasztikák sorozata, 1985-90), a Péry Puci alakja és életműve (Érmezei Zoltánnal és Rauschenberger Jánossal, 1986-87), a Torinói lepel c. szobor (a Vatikánnak ajándékozta a művész, 1990-91) és a Gólyavári Panno (ELTE BTK Gólyavár).
Legfontosabb köztéri alkotásai: Szöuli torzó (1988, Szöul, Olimpiai park), A mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem 1956-os diákáldozatainak emlékműve (bronz, 1990, Mosonmagyaróvár, Pannon Agrártudományi Egyetem udvara), A második világháborúban hősi halált halt honvédek emlékműve (bronz, 1991, Mosonmagyaróvár, Pannon Agrártudományi Egyetem udvara), A Magyarországról elhurcolt zsidó és antifasiszta áldozatok emlékére 1944-1945 (bronz, 1992, Ebensee), 1848-1849-es szabadságharcos emlékmű (gránit, bronz, 1998, Pestlőrinc), Könyves oszlop: Cserépfalvi Imre emlékműve (bronz, zöld gránit, 2000, Cserépfalu, Cserépfalvi Emlékmúzeum kertje), Sakkolimpiai emlékmű (fehér gránit, 2000, Paks), A cipők: emlékhely Budapesten a Széchenyi rakparton (társszerző: Can Togay; 2005).

Műveit és munkásságát Munkácsy Mihály-díjjal (1993), Koszorús Szobrász-díjjal (1999) és Kossuth-díjjal jutalmazták (2005).

Pauer Gyula honlapja.

Forrás: Wikipédia