Egyed Péter 1954-ben született Kolozsváron, ugyanitt érettségizett, majd a kolozsvári egyetem filozófia szakán diplomázott. Tanított Temesváron, majd később a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőjeként tevékenykedett. Számos folyóirat közölte verseit, prózáit, kritikáit, Bretter György Itt és mást című kötetének előszavát is ő jegyzi. A harmadik Forrás-nemzedék képviselője.
Kötetei:
Szépirodalom: A parton lovashajnal (1977), A szenvedés kritikája (1980), Búcsúkoncert (1981), Előzés hajtűkanyarban (1984), A vadlúd őszi útja (1989), Leopárdok éjszakája (1997), Hattyúsörét (1999), Madonnák, porban (2004), 23 buborék. A Kurszk balladája (2007).
Tanulmányok: Az ész hieroglifái (1993), A jelen-létről (1997), A szabadság a filozófiában (2003), Szabadság és szubjektivitás (2003), Látlelet. Tanulmányok, esszék Románia tizenöt évéről (2005), Szellem és környezet (2010), Irodalmi rosta. Kritikák, esszék, tanulmányok, 1976-2014 (2014).
Díjai: Arany János-jutalom (1997), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2015), Méhes György-díj (2015).
Átmenet című versét – a Káosz-töredékkel – 2017-ben közöltük:
Átmenet
Ellibbenni
akár az angyalok
vagy eldöcögni a végtelenbe
gyalog
elesni névtelen
halottként
kin nem akad fenn
a halottkém
szürke ládák
árnyékában
utolsót szusszanni
vad magányban
elszántan mint ki
mindenre kész
kinek öröm
a szívbe sikló kés
fehér kínban repedni
kórházi ágyakon
részvétlenségben szikkadó
embergyom
szívre kapott kézzel
félig odaát
tisztelni
a másvilág himnuszát
elmenni istentelenül
végcsalódással
ott legbelül
és mindig, mindig egyedül
odaát is néma volt
az Ige
és hallgatott a tó
a halak is hallgattak benne
és elhallgatott – végképp –
Isten is
lett ismét magánakvaló.
Kolozsvár, 2017. augusztus