Hírek – 2011. június 2.

Átadták a Szépírók Díját

Hírek–2011. június 2.

Hírek

Átadták a Szépírók Díját

Idén tizenegyedszer adták át a Szépírók Díját vers, próza és esszé/kritika kategóriákban. Június 2-án este hattól, az Alexandra Könyvesház - Párizsi Nagyáruház Lotz termében vers kategóriában Marno János, próza kategóriában Garaczi László, esszé/kritika kategóriában Veres András vehette át a díjat.


Az idén tizenegyedszer adják át a Szépírók Díját. A háromtagú kuratórium vers, próza és esszé/kritika kategóriában három-három alkotót választott ki. Közülük került ki a három díjazott.

A Díjat a világhírű és országos hírű írókat magában foglaló Szépírók Társasága ítéli oda (támogató az Alexandra Könyvesház) évenként három kategóriában: vers, próza, esszé/kritika. A  háromtagú kuratórium sok olvasás és vita után mindegyik kategóriában három alkotót választott ki.

Vers kategóriában Borbély Szilárd: A Testhez (Kalligram), Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái (Argumentum) és Marno János: A semmi esélye (Palimpszeszt–Prae.hu) című kötete bizonyult a legkiválóbbnak.
Próza kategóriában Bodor Ádám: Az utolsó szénégető (Magvető), Garaczi László: Arc és hátraarc (Magvető) és Lovas Ildikó: A kiskavics (Kalligram) című művét találta a kuratórium a legkiemelkedőbbnek.
Az esszék és kritikák között Bazsányi Sándor: „…testének temploma…” (Műút), Radnóti Sándor: Az Egy és a Sok (Jelenkor) és
Veres András: [Kosztolányi Dezső: Édes Anna] (Kalligram, sajtó alá rendezés) című kötete érdemelte ki a zsűri elismerését.

Vers kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:

MARNO JÁNOS: A semmi esélye 
Palimpszeszt / PRAE.HU KFT., 2010, 176 oldal

Marno János szándékos kívülállása ellenére a fiatal költőgeneráció meghatározó ,,elődje" tud lenni költői életművével. Idén a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjban részesült. A semmi esélye címmel jelent meg új verseskötete a 2010-es Ünnepi Könyvhétre. A kötethez készült egy könyvjelző, melyben maga a szerző világítja meg, miért ezt a címet választotta. ,,Azt hiszem, magamnak is mint olvasó(m)nak tartozom egy rövid magyarázattal, hogy miért inkább A semmi esélye, mint mondjuk a korábban fölvetődött, majd végül csak egy ciklus élére került Kész Nárcisz lett a jelen könyv címe. Mert sokáig szerettem én a Kész Nárciszt, úgy éreztem, ha Nárcisz készül, akkor annak nem maradhat el túl sokáig a fejleménye sem, nem lévén azonban derűlátó alkat, a kimerülése, vagyis a kimerültsége mellett voksoltam, amit a Kész Nárcisz visszhangzott a fülemben. Mint amikor vízzel eltömött hallójáratunk miatt kong a fejünk a saját szavunktól. Na de épp ezt kezdtem lassacskán megelégelni; ezt a kellemetlenné váló bensőségességet, a szó koponyaűri akusztikáját, a szóét vagy a köhintését vagy éppen a nyelését, illetve a zörgetését, amivel hiába próbálunk benyitni a labirintusba, a víz nem enged. (...) Jártam-keltem tehát, törtem a fejemet, átolvastam a ciklusokat, újrajártam a vers-színhelyeket, de semmi; sehol semmi esélye egy átfogóbb, az apróságokra is figyelő-figyelmeztető főcímnek. Semmi esélye. Ezt gondoltam, majd már nem gondoltam hanem csak nyelv-automatikám jaktálta tovább, míg csak egy névelő be nem akadt az imamalomba: A. És így esett a címválasztás, így bukkantam rá a megfelelő kötetcímre: A semmi esélye."

Próza kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:

GARACZI LÁSZLÓ: Arc és hátraarc
Magvető Könyvkiadó, 2010, 176 oldal

Arccal a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol "férfi lesz az emberből"; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?...
A Mintha élnél (1995) és a Pompásan buszozunk! (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.

Esszé/ kritika kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:

Kosztolányi Dezső Összes Művei - Édes Anna (sajtó alá rendezte: VERES ANDRÁS)
Sorozatszerkesztő Szegedy-Maszák Mihály és Veres András
A kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette Veres András. A forrásokat sajtó alá rendezte Veres András, Parádi Andrea, Józan Ildikó, Sárközi Éva, Lipa Tímea. Lektorálta Horváth Iván, Tverdota György, 2010, 936 oldal

A genetikus textológia Magyarországon úttörő módszerével tesszük közzé Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényét. A szöveget szokatlan formában adjuk közre: párhuzamosan közöljük a fennmaradt kézirat betűhű átiratát és az 1926-os első könyvkiadás ugyancsak betűhű szövegét (feltüntetve a Nyugatban megjelent változat eltéréseit is). Az olvasó így betekintést nyer Kosztolányi alkotói műhelyébe. Nemcsak a kézirat közlése számít forráskiadásnak, hanem a szerző gyorsírással írt, eddig ismeretlen színpadi forgatókönyvének közreadása is. Az Édes Anna kalandos utóéletét is részletesen bemutatjuk és dokumentáljuk. 1943 és 1963 között ugyanis nem jelenhetett meg a regény, később viszont Kosztolányi legtöbb kiadást megért műve lett. A kötet szöveggyűjteményként tartalmazza az Édes Annáról szóló gazdag irodalmat 1926-tól 2010-ig, s Kosztolányi vele kapcsolatos összes nyilatkozatát, írását. Az Édes Annával indul útjára az életmű régóta tervezett kritikai kiadása.

A díjakat Csaplár Vilmos és Matyi Dezső adta át, laudációt mondott Radics Viktória, Selyem Zsuzsa és Tarján Tamás.

A fotókat Valuska Gábor készítette.