J. egy vérző cethalat, vagy talán egy makettrepülőt lát a mélybe zuhanni. Chagall alvadt zöldjei színezik a vizet, és az ő füstörvényei forognak fölötte. Fenyegetőn. A menyasszony és az ifjú persze nem a város fölött lebeg, visszatartott lélegzettel térdelnek ehelyett, a tenger fenekén. – Horváth Éva Mónika festményeihez Vass Norbert írt.

Ha film, akkor akció, álarcosok tépik fel a lakás ajtaját. És túlerejüktől részegen, harci nótát ordítva rontanak be a szobába,hogy terítsék ki, lopják meg, és főleg neveljék át, formálják saját képükre azt, aki ott van, bárki is legyen, mert az már csak olyan lehet – és ez egészen biztos –, hogy magától nem adja meg magát. – Horváth Éva Mónika képéhez Legát Tibor írt.

Örömteli karneváli tömeget látunk, a vidámságot és gondtalanságot a kép koloritja (...) húzza alá – és ugyanakkor a megsemmisülés iszonyatával (...) kényszerülünk szembenézni. – Horváth Éva Mónika képéhez Takács Ferenc írt.

A csónakban lévők menekültek, akik most érkeztek a vízen valahonnan, és kétségbeesetten szeretnének feljutni a fedélzetre. A csónak borul. Tiszta erőből küzdenek, van, aki épp a vízbe zuhan. A hajóra jutás jelentené az életüket. – Horváth Éva Mónika festményéhez Abody Rita írt.

Nekem soha nem jelentett jót a szivárvány. Néztem az ablakon át, néztem hazafelé menet, és elkomorultam. Nem mintha az esőt szeretném, mert gyűlölöm. – Horváth Éva Mónika festményéhez Nagy Márta Júlia írt.

Miért épp Beckett jutott eszembe a létráról, egy létráról bármi eszébe juthat az embernek, akkor miért pont Beckett. Megkeresem a helyemet, ott vagyok valahol a képen látható alakok térközeiben... – Horváth Éva Mónika festményéről Berta Ádám írt.

Sötét van az ajtó mögött, de biztos vagyok benne, hogy a Photoshop-művészet Photoshop-nélküli ősatyja (ez Uelsmann, a kép készítője) meghagyta nekem a lehetőséget arra, hogy találjak egy villanykapcsolót az ajtó után közvetlenül. – Az Inspiráció huszonkilencedik részében Pion István reflexióit olvashatják.

Mondanám, hogy a bányász arcvonásait és tekintetét sűrítettem össze, de úgy látom, hogy a fotón a sötétség némaságából táplálkozó elhatározás másfajta – ám a verssel valamennyire tényleg rokon – szomorúságot mutat. – Az Inspiráció huszonnyolcadik részében Fekete Richárd reflexióit olvashatják.

„én láttam párist és nem láttam semmit", mondja Kassák Lajos. Ebben (is) különbözünk. Nem láttam még Párizst (sem). (És hogy Kassák Ady-komplexusára is utaljak: Pécs az én Pécsem.) – Az Inspiráció huszonhetedik részében Mohácsi Balázs reflexióit olvashatják.

...ami tegnap még játék volt vagy rögtönzött kaland, az ma már történeti tény, holnapra pedig rangos műemlékké emelkedhet. Ha csak nem történik velük az..., hogy sikerül végleg leradíroznunk a falakról őket, és ezzel kitörölni az ország emlékezetéből a kulturális narrációk egy egész fejezetét. – Perneczky Géza budapesti falképekről.

azonos funkciójú épületek egymás mellé helyezve minimális, de végtelen számú variációt képeznek, az egyformának hitt építmények kifinomult konstruktivista esztétikáját tipologizálva, beszélve így egyszerre szintén látásról, történelemről, politikáról, a kapitalizmusról, helyekről és nem-helyekről. – Az Inspiráció huszonhatodik részében Vida Kamilla reflexióit olvashatják.

Mindig akartam valamit írni Magritte-ről, erről soha nem beszéltem senkinek, mert féltem, hogy akkor majd nem megy, de eddig még tényleg nem ment, úgyhogy végülis most már el is mondhatom. – Az Inspiráció huszonötödik részében Turi Tímea reflexióit olvashatják.

Ősi szokás, hogy a londoni Lord Mayornak minden év júniusában, a hónap tizenötödik napjáig bezárólag el kell mennie három dragonyos kíséretében a Horgony kocsmába, és adnia kell a kocsmáros lányának egy macskafület és egy rókalábat. Újabban bizonyos állatvédők megkérdőjelezik ennek a szokásnak a létjogosultságát. – Szijj Ferenc reflexiói az Inspiráció sorozatban.

az az univerzális köd (vagy vízalattiság), az az áthatolhatatlan közeg, ami túszul ejti Carrière szereplőit, sokban emlékeztetett arra a klausztrofób gomolygásra, arra a miliőre, az időnek arra a kiismerhetetlen és fullasztó keringető rendszerére, ami aztán az egész Holtidény lírai hangjának természetes élőhelye lett – Az Inspiráció huszonharmadik részében Fehér Renátó reflexióit olvashatják.

Nem maradt más hátra a szerelmükből, mint két kisfiú és ez a festmény. Egy puritán, feszültséggel teli, precíz kép. – Az Inspiráció huszonkettedik részében Borda Réka reflexióit olvashatják.

Az ikonok mellett titokban profán festményeket is alkotott, de ezeket csak Kosztyának, Zsenyának meg a Doktornak mutatta meg. Képein visszatérő motívumok a magányos farkasok, a helybeli kocsma törzsvendégei, és lányok háttal, pohárral a kézben. – Kamondy Imre Borsándi Balázs festményéhez írt szövege augusztus 3-án, a kiállítás finisszázsán hangzik el a Pótkulcsban.

A titokzatos férfi egy borús októberi reggelen, kalapját mélyen a szemére húzva lép ki az utcára. Így jár-kél az idegen városokban. – Kamondy Imre képeihez Ménes Attila írt egyperceseket, melyek augusztus 3-án, a kiállítás finisszázsán hangzanak el a Pótkulcsban.

Erika munkái néha olyanok számomra, mintha lelki akupresszúrában részesítenének: kicsit kényelmetlen, amikor először találkozom velük, feszengek, mert nyomnak, feszítenek, majd egy pillanat alatt kiengedek és eloldoznak – az ott nyugalom, és béke is talán. – Az Inspiráció huszonegyedik részében Kabai Lóránt reflexióit olvashatják.

Úgy léptem a szobába, mint festő a vászna elé, felálltam a létrára, áztattam, kapartam, téptem a tapétát, miközben ömlött rólam a víz a munka hevében. – Az Inspiráció huszadik részében Balogh Ádám reflexióit olvashatják.

Az árnyak, a füstfodrok folyamatos módosulása talán jellemzőbb arra a városra, mint valamelyik kitüntetett részletének rögzített képe. Péntek Orsolyát éppen a változás ragadta meg, éppen a változások folyamatának állandóságát mutatják meg képei. – Zoltán Gábor megnyitóbeszéde Péntek Orsolya Cannaregio című kiállításán.

Pilinszky a tihanyi Rege presszó teraszán, mögötte a magyar tenger. Devecseri, mint valami aranyifjú, a Balaton partján pózol a kamerának. Mészöly Miklós és Polcz Alaine vitorláznak, ahogy egyébként a hatvanas években, úgy tűnik, mindenki, aki ír és mozog... – A PIM Balatoni nyár című kiállításáról Békefi Teodóra írt.

Szeretem ezeket az alig ismert, kézzel merített papírra készült képeit – átgondolt, elmélyült részleteit. – Az Inspiráció tizennyolcadik részében Molnár Krisztina Rita reflexióit olvashatják.

Mintha az utolsó atlantiszi hajók hagyták volna hátra ezeket a horgonyokat, hogy legyen nekünk is kapaszkodónk, kései embereknek, akik céltalanul lebegünk itt a világban. – Az Inspiráció tizenhetedik részében Tóth Krisztina reflexióit olvashatják.

Elszakadva már emígy az eksztatikus csendtől, a süket csendbe helyeződjék át az önálló életre kelt nyelv bizarr örökmozgása, kommentálása kvázi a teljes értelmetlenség sarába süllyedt háborúskodás fordulatainak. – Az Inspiráció tizenötödik részében Marno János reflexióit olvashatják.

Látom az elő- és látom az ősképeket, de ilyen erővel, ilyen koncentráltságban, ahogy az elnyílt, a kitátott száj a sötétbe harap, öntudatlan, az álom és a halál közös partjára vetve: ilyen képet én még nem láttam sosem – Az Inspiráció tizennegyedik részében Markója Csilla reflexióit olvashatják.

Ez a világ legjobb festménye. Nem szép. Egyáltalán nem, alig nézhető, a festő semmilyen díszt, semmilyen szép redőzést vagy cikornyát nem vetett be, egyetlen szép színt sem engedett meg magának. – Az Inspiráció tizenharmadik részében Radics Viktória reflexióit olvashatják.

A kép minden egyes alakját több mint hat évtizede buzgón és betelhetetlenül tanulmányozom. Nem értem. Ha egyszer a Dunába ugranak, akkor minek másznak ki a másik oldalon. Ennél az első pillérnél ilyen sekély nem lehetett a víz. – Az Inspiráció tizenkettedik részében Nádas Péter reflexióit olvashatják.

Középkornak nevezem, mert nem tudok jobbat, miközben inkább arról a lényről van szó, akit Carl Gustav Jung a bennünk élő „régi embernek" nevezett. A régi embernek nincs kora, a világ kezdete óta él, és azt hiszem, nem nagyon különbözik a csillagos égtől. – Az Inspiráció tizenegyedik részében Győrffy Ákos reflexióit olvashatják.

az egyszerre melankolikus, túlvilági és békés hangulat, a folyón leereszkedő emberek némasága és a velük utazó tündéri állat nyugalma viszont ott lebegett a szemem előtt, ám hiába minden igyekezetem, még a Google sem adta ki a képet, pedig mindenféle kulcsszóval rákerestem – Az Inspiráció tizedik részében Bajtai András reflexióit olvashatják.

Mi, akik nézzük, zsákmányállatok vagyunk, és a metrószerelvény mesterséges fényében üldögélő, műszőrme bundákba burkolózott farkasfalka biztos a dolgában. – Az Inspiráció nyolcadik részében Bognár Péter reflexióit olvashatják.

Ha az álmok álmodójukhoz kötöttek, mintha kódolva lenne bennük a személyes sors, és amíg azt álmodjuk, amit, addig vagyunk, akik, és súlyaink is akármi életben, akárhol, ugyanazok. – Az Inspiráció hetedik részében Dévai Lili reflexióit olvashatják.

Ehhez szimbolikusan kapcsolódik a tér, Bukta Imre kocsmasorozatának egy darabja, amiben a homály és a fény szaggatott játéka, a mozdulatlan várakozás az esendő lényeg, a holtpont, ahol egyszerre fakad a Léthé, a felejtés, és Mnémoszüné, az emlékezet forrása. – Az Inspiráció hatodik részében Wirth Imre reflexióit olvashatják.

Chagall képein az emberek túl könnyűnek tűnnek. Ide-oda röpködnek, mint az álmok. Néha már gyanús ez a szárnyaskodás. Mik ezek a nagy szemű állatok? Kinek a titkait lesik? Melyikünk változik legközelebb kecskévé, angyallá, mázsás vízlénnyé? – Új sorozatunk első részében Deres Kornélia reflexióit olvashatják.

Inspiráció címmel ma új sorozat indul a Literán. Kortárs írók, költők küldenek inspiráló képeket egymásnak stafétában. Deres Kornélia kezdi a sort. A sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna. Mostantól tehát: minden szerdán Inspiráció.

Az Andalúz lányai és a Dorka könyve regények szerzője, Péntek Orsolya – mint nyilatkozta ezt sok helyen – elsősorban festőnek tekinti magát. Képeiből már mutattunk válogatást a Literán. Most újabb sor festményt adunk közre az azóta készült művekből.

„When a wave rolls out and the next has not yet broken” címmel nyílt december 8-án csoportos kiállítás az Akademie Schloss Solitude stuttgarti projekttermében Elmar Mellert szervezésében. – A kiállításról az egyik résztvevő, Lesi Zoltán írt a Literának.

Én megkockáztattam, hogy eközben óvatosan és kíméletesen beavassam Körnert a disszidálásom tervébe. Elrémült, halálosan megijedt: ezt nem teheted meg velem! – Perneczky Géza írása Körner Évával közös 1970-es németországi útját és disszidálásának történetét beszéli el. Első rész.

Kéregetni bárhol, de koldulni csak a parlament, a miniszterelnökség és az igazságügyi minisztérium környékén lehessen. Nem taglalom, hogy ennek milyen előnyei lennének választott képviselőinkre és a magas hivatalt viselőkre nézve – Oláh Gergely Máté fotóiról írók írtak verset, novellát. Szijj Ferenc írását olvashatják.

Lassan, / Ebben az eszelős forgatagban, / Késő délután, a Dembinszkyben. / A te anyád! Papa, mi a fasz van?! / Tolom kiskocsim, életem viszem. – Oláh Gergely Máté fotóihoz hat író írt verset, novellát. Sajó László írását olvashatják. Videóval!

Igen, elárulom, hogy miről beszélek, Laci. Egy öreg Renault-ról. Az volt az első kocsi a tankörben. Akkor még voltak tankörök. Ma meg mindenki magában bóklászik az egyetem folyosóin. Óráról órára. Kreditrendszer. – Oláh Gergely Máté fotóihoz hat író írt verset, novellát. Molnár Krisztina Rita írását olvashatják. Videóval!

A falmászás kipróbálásához párban érdemes érkezni, mert biztosító személyt nem áll módunkban fenntartani. Valószínű, hogy a helyszínen találsz valakit, aki biztosít, de ily módon egy ismeretlen kezébe helyezed az életed. – Oláh Gergely Máté fotóihoz hat író írt verset, novellát. Zilahi Anna írását olvashatják.

2017. december 11-én Oláh Gergely Máté fotós kiállítását nyitotta meg hat író a Nyitott Műhelyben. A Képmegnyitás című rendezvényen, amely egyben a Nyitott Műhely születésnapja is volt, felolvasott: Csutak Gabi, Sajó László, Zilahi Anna, Györe Balázs, Molnár Krisztina Rita és Szijj Ferenc. Tekintsék meg galériánkat.

...a juhbelet összecsomózva árulják. Ki kell bogozni, beáztatni és csíkocskákra vágni, hogy lapot lehessen belőle ragasztani. Az így létrejövő hártyavékony felület aztán észrevétlenül változik, mozog, mint valami élő bőr. A kékeslilás ceruzafoltok is olyanok rajta, mint a véraláfutás. – A hónap szerzője Roskó Bea Hangok folyója című képéről írt.

A kopár szík sarja című kiállításon a csoport 1987-92 közti munkássága látható. Anonim festményeken, rajzokon kívül videók és néhány fontos installációjuk – A hónap szerzője, Tábor Ádám a Hejettes Szomlyazók kiállítását ajánlja a Ludwig Múzeumban.

2017. június 29-én, csütörtökön 17 órakor a Budapest Galéria Másodlat című kiállításában másolás, reprodukció, utánzat kérdéseiről a kiállító művészekkel, valamint Péterfy Gergellyel és Závada Péterrel Zsikla Mónika és Nagy Gabriella beszélget.

Kevés ilyen őszinte képet látni mifelénk, ha az őszinteségen a magunkramaradottság ábrázolását értjük, s nem a megfelelően szolgáló, hasznot hajtó testért leélt életet. – Szijj Ferencnek március 9-én Hibás torzók címen nyílt kiállítása a Nyitott Műhelyben. A képek mellett György Péter megnyitószövegét olvashatják.

Péntek Orsolyának, Az Andalúz lányai című regény szerzőjének Zöld címen kiálíltása nyílt a Nyitott Műhelyben. A porpasztell-képek mellett egy nagy méretű olajfestmény is látható a legújabb művekből rendezett tárlaton. A festményeket az alkotó kommentárjaival mutatjuk meg olvasóinknak.

„Betenni egy fachba a szöveget, majd hónapok múltán kivenni lefordítva. Ez volna a műfordítás?" – A PIM Műfordítógép  című kiállítása ledönti a műfordításról alkotott tévképzeteket, az alkotóművészi folyamatot hangsúlyozza, s egyben rávilágít a műfordítóknak járó művészi elismerés hiányára.

A #moszkvater ‒ A Széll Kálmán tér története című nagy sikerű kiállítás október első hétvégéjén bezár, de addig is izgalmas programokkal várja látogatóit a Kiscelli Múzeum. Vendégek lesznek többek között: Para-Kovács Imre, Legát Tibor, Kisfaludy András, Ujlaki Dénes, Török Ferenc és Szabó Simon.

Van, hogy naponta negyven képet is készít, ám az esti munkaszemle alkalmával kidob belőlük harmincnyolcat, másnap pedig a maradék kettőt. Általában így tett idáig, ám a szerencsénkre nem mindig. – Hauer Lajos kiállítását, mely június 26-ig látható a Mai Manó Házban, Zeke Gyula nyitotta meg. 

Le se vettem a szemem a másfél méternyi ösvénydarabról és az ezüstszínű sárhányóról, és úgy szorítottam a kormányt, hogy már pár perc után érződött a bőr savanykás szaga. A töltésből és a folyópartból csak annyit láttam, amennyi magától odakerült a szemem sarkába. − Lengőhidak című társművészetekhez kapcsolódó sorozatunkban Csutak Gabi ezúttal Szőcs Petra fotójához írt novellát.

A túlélő árnyéka című El Kazovszkij-kiállítás képei ihlették Csutak Gabi szövegeit, melyeket egy új sorozat első darabjaiként közlünk. A rendszeresen jelentkező rovatban képzőművészeti alkotásokhoz született írások olvashatóak majd.

A kép, ami előtt állok, Malevicséhez képest épp száz évvel későbbi. Nincs alatta más kép. Nem fekete. Hanem színes. Nyilván nem egy kultúrkör végét jelzi: de részek egysége, arányos, elrendezett, összefogott, áttekinthető. Van benne báj. –  Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Kukorelly Endre írását olvashatják.

Kemény György gyanúsított... azt bizonygatja, hogy a rendőrség teljesen félreérti a képeket, ezek valójában narratív alkotások. Nagy Bernadette leinti, és a faszfejek kifejezést használja, ezt kérésre jegyzőkönyvben rögzítem. – Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Tóth Krisztina írását olvashatják.

– Homályos mértani kudarcpont. Bekeretezett mezőben áttetsző síkidom.– Begyakorolt szabadulás, fokozódó sebességgel elernyedő test. –  Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Wirth Imre írását olvashatják.

Te is lehettél volna főalak. Senki nem tiltotta meg neked. Választhattad volna a Napot. De te úgy döntöttél, nem lehetsz a nagy, melegsárga négyzet. Mert te a kis kék négyzet vagy, és az is maradsz. – Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Kemény István írását olvashatják.

Két szerencsés olvasónk belépőt nyerhet a műcsarnoki Schöffer-napra, ahol a képzőművészet, az urbanisztika, a mozgásművészet és az irodalom határmezsgyéin mozogva ismerkedhetnek meg a fénymágus művészetével.

„Ilyen vagyok, ilyen! Ilyen lennék, ha geometria és szín lennék Detti koreográfiájában. Nem is ilyen, hanem: épp ez a pillanat!" – Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Bárdos Deák Ágnes írását olvashatják.

És csak reménykedhet az útnak induló, hogy mögötte ajtó nyílik, hiszen Vörösváry Ákos „utazást” ígér, „útszéli jeleket”, „megérkezést”, nála – fog talán gyanút olvasója – minden jelhagyás írás is egyben. Vagyis mintha a képbe lépve, azon áthatolva juthatnánk el a „megérkezésig”, amiről nem lehet tudni, hogy pontosan mit is jelent. − A létra című kiállításról Wirth Imre írt.

Azok az alkotók, akik a színekig és a formákig csupaszítják a művet, ha maguk sem tudják, mit ásnak elő a kollektív tudásból, ugyanazt a hatásmechanizmust alkalmazzák, mint elődeik egykor. – Idei képmegnyitásunkon Nagy Bernadette műveihez írtak szövegeket az írók. Péntek Orsolya írását olvashatják.

2016. január 4-én, hétfőn 19 órától hat szerző "nyitotta meg" ez alkalomra írt történetével Nagy Bernadette Színművek című kiállítását a Nyitott Műhelyben, a Műhely és a Litera szervezésében. Tekintsék meg képgaléránkat. A fotókat Valuska Gábor készítette.

Meglep és elgondolkodtat. Különös sejtetései egyre mélyebbre hatolnak az idővel. Talán mert jósol. Boszorkányos egyszerűséggel csippent a kortárs irodalomból és a kortárs egzisztenciából. - Szabó Imola Julianna bevezetője Könyv Kata AgyésLap és a Puha képek kiállításához. 

Megmondom, mi a magyarság kimerültségének az oka. Az a rengeteg méreg, mely leülepszik a nemzet testében és nyomja az idegeket.  –  A Kiscelli Múzeumban látható Képzelt közösségek, magánképzetek kiállításhoz a Litera szerzői írtak szöveget. Parti Nagy Lajos írását olvashatják.

ha nem cigány lett volna, hanem tényleg csak egyszerűen tanulatlan, kicsi, brutális, nyúlszájú, farkastorkú és gátlástalan, akkor nem lett volna belőle harmadikra az osztály réme... – A Kiscelli Múzeumban látható Képzelt közösségek, magánképzetek  kiállításhoz a Litera szerzői írtak szöveget. Németh Gábor írását olvashatják.

A kecske belül üreges, a szakállába hatalmas ünnepség keretében helyezték be a blatvák atombomba színezüst indítókulcsát, erről mind az ötvenhét blatvák televízió helyszíni közvetítésben számolt be... – A Kiscelli Múzeumban látható Képzelt közösségek, magánképzetek kiállításhoz a Litera szerzői írtak szöveget. Spiró György írását olvashatják.

Putyi nem köntörfalaz, címadó alakjai a saját nevükön szerepelnek: Antal Juszuf és Pauer Gyula a két jeles férfiú, akiket könyve hőséül avat. Ahogyan másokat sem kímél, megkapja mindenki a magáét, a maga nevét. - Dr. Horváth Putyi Hattyúember és Berberkirály című kötetének bemutatójára a múlt héten került sor. Jánossy Lajos könyvmegnyitását olvashatják.

A Privát nacionalizmus projekt keretében a Budapest Galériában és a Kiscelli Múzeumban nyílt kiállítás Képzelt közösségek, magánképzetek címmel. 2015. december 5-én 18 órától a Litera szervezésében három író – Németh Gábor, Parti Nagy Lajos és Spiró György – vezeti körbe a látogatót a tárlaton, majd az estet felolvasás és beszélgetés zárja.

Közös képüket Pápai fiúk néven írja alá, a család ezúttal az édesanya fedőneve után Pápai néven jelenik meg. Vagyis mi, nézők az állambiztonsági szolgálat szemszögéből tekintünk rá, illetéktelen módon leskelődünk, beférkőzünk a zsigerekbe, kikémleljük legbelsőbb gondolataikat. – A Jelentés című kiállításon jártunk.

Megszólalhat-e azonos nyelven Kosztolányi Dezső szerelmének száz évnél is régebbi naplója és egy mai kamaszlány SMS-ei az SMS ezredfordulós hőskorából? Talált tárgy rovatunkban Pályi Márk Fischer Judit festővel közösen készített, a szentbékkállai Emlékek Tava kiállításon látható naplófüzet-installációját mutatjuk be.

Katerina Mestankova cseh fotóművész képeihez Tóth Kinga írt szövegeket. A fotósorozat Havirovban készült, az anyagból kiállítást nyitottak a csehországi város Kyrstal galériájában. A Nocturnót hanganyaggal és performansz kíséretében idén ősszel mutatják be Magyarországon. 

Tihanyi Anna Berlin bhf. (pályaudvar) című kiállításán magyar írók Berlin-élményei által inspirált fotókat tekinthetnek meg 2015. február 3. és március 14. között a Capa Kortárs Fotográfiai Központban. - Darvasi László kiállításmegnyitóját olvashatják.  

2015. január 28-án került sor az Eingejännert – Paul Celan és Gisèle Celan-Lestrange című kiállítás megnyitójára a 2B Galériában. Bartók Imre ez alkalomból írt szövegét olvashatják.

2014. december 20-án került sor  Juhász Ferenc Halott feketerigó című könyve köré szerveződő Juhász-komposzt eat art performansz nyilvános bemutatására a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában. Az eseményen Borsik Miklós mondott beszédet.

Ha azt veszem észre, hogy a tervező hangosan kiabál, erőlködve próbálja magára irányítani a figyelmet, az nekem olyasmi, mint amikor a szinkronszínész saját hangját kihallja a filmből. - Eperjesi Ágnes grafikus, fotóművész írását a jó könyvborítóról vitaindítónak szánjuk. Várjuk a véleményeket!

Szilágyi Lenke sok más egyéb mellett attól nagy művész, hogy nem az alanyt akarja megörökíteni, hanem ezt a viszonyt, kapcsolatot, interakciót, két ember belső dialógusát képes a képein megjeleníteni. Kíváncsi rád akkor is, ha száz éve ismer. - Szilágyi Lenke Közelnézet című, íróportrékból álló kiállítását Keresztury Tibor ezekben a percekben nyitja meg.

A Képzőművészeti Társulat vezetősége csak azoknak a művészeknek rendezett kiállításokat, akikre rábólintottak, ezért a „modernista harcosokban” megfogalmazódott az igény egy saját kaszinóra, klubhelyiségre, ahol kiállításokat rendezhetnek és irodalmi estélyeket, előadásokat is tarthatnak. -  Csontó Sándor esszéje a Céhbeliek 1914-es kiállításáról.

Az Ámos Imre életművének emléket állító összművészeti kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg az Ámos Imre és a 20. század című kötet és DVD. A könyv bemutatóján Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott beszédet a „magyar Chagall"-ról, amelyet most, Ámos Imre születésének 106. évfordulóján nálunk is elolvashatnak.

Maradunk itt – mármint Budapesten, hová is mennénk? Meg minek, amikor ezeken a bizonyíthatóan ebben a városban készült képeken – nézzék csak evvel a szemmel őket – ott van Párizs, Madrid, Lisszabon, London és még a mennyország is, ahová evilági teendőink végeztével az Országház-űrhajón földön kívüli lányokkal indulhatunk. - Oláh Gergely Máté kiállítását a Libellában Zeke Gyula nyitotta meg. 

Akkora élmény az uralkodó zagyvaságban, az értelmes jelentését vesztett közéleti nyelvi zűrzavar­ban ilyen tiszta hangot hallani, hogy az ember óvatosan körülsandít: nem valami gonosz tréfa, kegyetlen csíny áldozata-e... - Keresztury Tibor az Ámos-kiállításról.

Bukta a magyar vidéken élve látja, hogy korszakos méretű dráma zajlik körülötte. Keresi az igazságot... Lázadása személyes, művészete besorolhatatlan. - Bukta Imrének november 10-én Másik Magyarország címen nyílt retrospektív kiállítása a Műcsarnokban. Borbély Szilárd megnyitón elhangzott szövegét olvashatják.

Április 28-án nyílt meg Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban a Szabóék Szentendrén című kiállítás. A tárlat az évtizedeken át széleskörű népszerűségű korabeli rádiós szappanoperát metaforául véve mutatja be a Kádár-kori Magyarország egyik lehetséges narratíváját Szentendre történetén végigvezetve. Jánossy Lajos kiállításmegnyitóját olvashatják.

Hagyományos szomorúmanók, valódi angyalok, igazi ördögök, öntelt teremtők, szorongó indiánok, szomorú pingvinemberek és számtalan más különös lény elevenedik meg e könyv lapjain.

Március 19-étől három napon át Halász Péterre emlékeztek a Műcsarnokban. A Szellemidézés című fesztiválon művészbarátok, szerzőtársak produkciói és művei voltak láthatóak. Fotóink mellett a kiállításon is szereplő Halász-mondatokat olvashatják.

...így bukkantak föl most ezek a söralátétek is Maja hagyatékából, egy sokáig zárva maradt koffer mélyéről, 1986-ból, rajtuk bevásárlás-listák, regénytervek, versek, és kósza ötletek - Forgách András mondja a Petri-kiállítás megnyitóján.

A Műcsarnokban látható, a Balázs Béla Stúdió 50 éves születésnapja alkalmából rendezett kiállítás irodalmi idegenvezetője a múlt héten Csaplár Vilmos volt. Jánossy Lajos is az író nyomába eredt, az ő beszámolóját olvashatják.

A Műcsarnok Más hangok, más szobák – A Balázs Béla Stúdió 50 éve című kiállításán írói-irodalmi tárlatvezetések, szerzői estek, beszélgetések várják a látogatókat. Fellép többek között Dobai Péter, Dárday István, Podmaniczky Szilárd és Csaplár Vilmos.

Csörgő Attila a fiatal magyar művészgeneráció egyik legismertebb, rangos nemzetközi kiállításokon, vásárokon szereplő képzőművésze. Ismered a műveit? Szeretnéd tudni, milyen művekkel aratott nemzetközi sikereket? Játssz velünk!

2009. október 30. és 2010. január 24. között látható Csörgő Attila kiállítása a Ludwig Múzeumban.

2009 Amerigo Tot-emlékév. Te tudod, ki volt ő? Ha nem, akkor játssz velünk, és nézd meg a róla szóló kiállítást.

Amerigo Tot (Tóth Imre) születésének századik évfordulójára a Ludwig Múzeum nagyszabású kiállítást rendezett a szobrász műveiből Párhuzamos konstrukciók címmel, képet adva a 60-as, 70-es évek magyar kulturpolitikájáról is. - A kiállítás 2010. január 3-ig tart nyitva.

Szombat-vasárnap rendezik meg az Ernst Múzeumban az első Budapesti Képzőművészeti Könyv- és Folyóiratvásárt. A kezdeményezés célja, hogy a képzőművészet iránt érdeklődő közönség számára keresztmetszetet adjon a Budapesten megjelenő művészeti publikációkról illetve, hogy lehetőséget teremtsen a szakma és a nagyközönség találkozására.

Az Ernst Múzeum 2007. tavaszán megrendezi az első Budapesti Képzőművészeti Könyv- és Folyóiratvásárt.

A kötet Baranyai Levente festészetének művészetelméleti és irodalmi feldolgozása.

Budapest 1956-2006, Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match fotóriportere címmel rendezett szabadtéri fotókiállítást a Párizsi Magyar Intézet a Francia fővárosban. A kiállítás egy hónapon át látogatható.

2006. szeptember 7-től szeptember 28-ig látható a Jövő Háza Teátrumban Vancsó Zoltán Óperencián innen című fotókiállítása.

Hogy milyen az éhezés? „Olyan, amilyen te vagy”. Az éhezőművész naplója, az Éhségkönyv, a régi és új barátok, pályatársak körében, Ladik Katalin hangköltészeti előadásával megszentelve került – esőül – avatott kezekbe.

A lé... az meg nincs. Ez a nemlét hozta ki az archívumot a sodrából s vitte bele a Gödörbe, a szombaton és vasárnap Segélykoncept címmel tartott rendezvényükre, melyen igyekeztek felhívni a figyelmet arra, mi is veszne el, ha december 31-én dobozolni kell a Liszt Ferenc téri 140 négyzetméter minden kincsét s raktározni valami sötét pincében.

2005. október 1-jén és 2-án Segélykoncept címen fesztivál zajlik az underground művészet dokumentumainak megőrzéséért, az Artpoolért a Gödör Klubban. A fesztivál apropóján tesszük közzé az alábbi írást. 

Június 16-án, csütörtökön nyitották meg Hajas Tibor Kényszerleszállás című retrospektív kiállítását a LUMÚban. Ketten, kétféle szemszögből közelítettek az eseményekhez: Bárdos-Deák Ágnes és Dunajcsik Mátyás írásait közöljük. Itt Dunajcsik Mátyás írása olvasható.

"Én azt mondanám, virtuális tanítványként: Biki lázadó volt. " Június 16-án nyílt meg Hajas Tibor kiállítása a Ludwig Múzeumban. Ketten, kétféle szemszögből közelítettek az eseményekhez: Bárdos-Deák Ágnes és Dunajcsik Mátyás írását is közöljük.

Bár a Könyvhét is éppen e napon indul, egy másik fontos esemény is zajlik június 2-án a Duna mentén...

A "kísérletezés ideális fehéregere, a könyv Laknernél is fontos szerepet játszik. Elsősorban tárgyként, óriási méretben, lapozhatatlanul, mintha csak tároló lenne, gyűjtőhelye mindenféle szellemi szilánknak. Rendszert tartalmazó, rendszeren belüli rendszerként, amikor Platón, Lukács, Adorno és mások esztétikái spárgával átkötve, kötésükben átfestve, egyetlen falfelületre függesztve, időtlen (mert használhatatlan) könyvtárként jelennek meg.” Lakner László életmű-kiállítása a Ludwig Múzeumban január 30-áig látható. Hejettem KissVirág írása

A harmadik álom Buddha érintése. Egy titok. Az a különleges mód, ahogy a kéz a bambusz nedvekkel teli, lüktető szilárdságát vagy a szalma, a kiszáradt nád öreges finomságú, törékeny keménységét érintve ösztönösen tud meg valamit az életről. Az a különleges mód, ahogy a kéz az anyagot valami eszközzel érintve ösztönösen tud meg valamit a létről… Kiss Virág írása a műcsarnoki Záborszky Gábor- és Lugossy Mária-kiállításról

A poszt-kamasz, a radikális ellenálló, az élből lázadó mindenhol talál teret az önkifejezésben kulmináló kritikus-önkritikus világnézet kifejtéséhez, s a használhatatlannak tűnő giccset lerombolja, vagy a felismerhetetlenségig átalakítja, átrendezi a világot, hogy emlékezhessen-emlékeztessen a saját képére. (…) A kiállítók új belső közteret hoztak létre, a falak lebontása nélkül hajtották végre az építészeti dekonstrukciót, fény-, mozgás- és akusztikai elemekkel legózták újjá a virtualitást. Bárdos Deák Ágnes írása

"A Holocaust nem intézhető el az 'akinek nem inge, ne vegye magára' virtussal. Ha valóban létezik még nép - esetünkben a magyar -, akkor a lelke rajta, ha megfeledkezik számot vetni vétkeivel. (…) Tudjuk, miért hunytak szemet, akik szemet hunytak, lehet, az én nagymamám is, mert amúgy sem szívelhették a cigányokat, zsidókat, nem beszélve az evolúciós baklövésként számon tartottak, az elmebetegek és homoszexuálisok iránti fóbiáról.” Bárdos Deák Ágnes írása

Ezen az estén határozottan van térerő, az Arabtelefon szóval, képpel belecsörög a téli álomba és játszani is enged. A Műcsarnok előadóterme tele lelkes és érdeklődő fiatallal, szerencsémre még időben lecsapok egy székre a kabátommal. Miközben a pótszékeket is elfoglalja a közönség, a terem két oldalfalán kígyózó "8 méter művészet" egy-egy kockájába merülök, reflexből történetet keresek, ahogy haladok előre építem is a magam sztoriját, holott az egymásból nyíló alkotásokat ez esetben a punctum sodorja tovább.Martin Iringó helyszíni szemléje

A tekinteteket látjuk. Ahogyan férfi ránéz a nőre, ahogy a nő a férfira, férfi az égre, gyermek ránk, nő a távolba vagy befelé, néha félre. Úgy lopott és véletlen pillanatok ezek, hogy szigorú precizitással komponáltak… A néző részese a tekintetváltásoknak, nézi, ahogy néznek. És pontosan ugyanúgy kell néznie, ahogyan ők, máskülönben csak a felületet látja.

"Légió! Itt a Földközi-tenger partján minden illúzió lefoszlik erről a szóról, amely nálunk annyi hamis, hazug romantikát képvisel. Megszokott látvány a légionista, tele van velük a kikötő. Nem szeretik őket, durva, műveletlen, kötekedő emberek, sokat hazudnak, és ha nincsenek többen, gyávák is. Az újoncokat mélyen beviszik Afrikába, lehetőleg mindjárt tűzvonalba..."

Lelet rovatunk "főhőse" ez alkalommal Rejtő Jenő. Az itt közölt anyag a Petőfi Irodalmi Múzeum Az ellopott tragédia című kiállításának anyagára épül elsősorban. Jelen írás mellett figyelmébe ajánljuk minden Rejtő-rajongónak a kiállítás tárlatvezetőként használandó kísérőszövegét a rendezők, Thuróczy Gergely és Horváth Csaba tollából, a kiállított tárgyak mellett szereplő Rejtő-idézeteket, valamint a képgalériában (Képriport, jobbra fent) közzétett dokumentumokat, ínyencségeket és az izgalmas linkgyűjteményt is.Kedves kalandor olvasó! Hagyj fel minden reménnyel/regénnyel! Ahová belépsz, nem más, mint "Kávéház és étterem a négy döglött patkányhoz. Az úri közönség táncol!"

A Műcsarnok még mindig névtelen pincéjében nem nagyon van hova letenni táskát, fellógatni kabátot, de a cókmókkal együtt is befér az a 70-80 ember, aki kíváncsi a könyvbemutatóra. A várakozás percein ingyen kávé és üdítők, illetve a dunaújvárosi Ica naplója- Kortárs művészeti folyóirat szintén ingyenes példányai segítenek át.Pál Kata helyszíni szemléje.

Jánossy Lajos kritikája. A múzeum (legyen az bármelyik művészeti terület gyűjteményével rendelkező) kérdése aktuális kultúr- és művészettörténeti probléma. A múzeumról – amelyről például Radnóti Sándor is monográfiát ír – György Péternek most jelenik meg könyve. A bemutatóját november 20-án 18 órától a Műcsarnokban tartják. "György Péter a múzeum történetét az intézményesített emlékezet történeteként írja le, a narratív identitás egyik legfontosabb forrásaként és az emberi önmegértés tárgyiasított formájaként…"

Mai Manó a 19–20. század fordulójának különleges képességû fényképésze, a kor legjobb fényképészeti lapjának a fõszerkesztõje és jelentõs közszereplõ volt. Igazi csemege ez a gyönyörû album a fotó és a szép könyv szerelmeseinek, hiszen a császári és királyi fotográfus múlt század eleji hangulatot árasztó felvételei elõször jelennek meg kötetben.

Bárdos Deák Ágnes beszámolója. "...ez a fa, mondom (Nádas mondja): ellenállt az evolúciós elvárásoknak, és csak húzta ki magát, mint délceg, deli, daliás ifjú, később meglett ember. Szerintem asszony. Innentől kezdve már nem volt nehéz az írói képzeletnek az antropomorfizálás, főleg mert úgy állt ott az a fa, mintha egyenes derékkal, egyenes gerinccel. Reggel, délben, este, télen, nyáron, tavasszal, lombkoronás-vígan, csupasz-komoran, elgondolkodón hullatva leveleit, és: ábrándos virágba borultan, szerelem idején. Egyszóval Esterházy Péternek jólesett - sőt nem volt más választása, mint a lényt végül emberszabásúnak látni. Kezdetben óvatosan csak gerincesnek, aztán, az emlősséget egy könnyed tollvonással áthidalva, embernek."

Bárdos Deák Ágnes szemléje költők, írók rajzairól és fotóiról, amelyek "persze szépek (érdekesek, viccesek, meghatóak stb.) a többiek munkái is, főleg akiknek tudjuk személyes élettörténetét, ismerjük írásait. A kettő mond együtt valamit, olyat, amit egy névtelen művész képe előtt soha nem fogunk érezni. S ráadásul a kiállítók mind kortársaink, szinte még a rég halottak is, Kassák, Kondor."

Mit jelent ma a Múzeum? Több-e tárgyak poros gyűjteményénél? György Péter arra keresi a választ új könyvében, hogy van-e létjogosultsága a 21. században a hagyományőrzés e formájának. Vagy, mint azt számos kulturtörténész gondolja, a Múzeum ideje lejárt. A szerző – akárcsak korábbi nagy sikerű könyveiben, a Digitális édenben, vagy a Memexben – most is nagy tárgyismerettel és alapossággal elemzi az átalakuló kulturális közeg folyamatait. Könyve tanulságos és elgondolkoztató olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek jelenünk és jövőnk meghatározó problémái iránt.

József Attila-díjas költő, műfordító, az egykori Nappali Ház szerkesztője. Legutóbbi kötete, a Szuromberek királyfi című meseregény, 2001-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Látható volt már tőle erotikus grafikasorozat is az Élet és Irodalom oldalain."Az itt látható fényképek dobozkamerával (camera obscura) készültek 2001-2002-ben. Eredeti méretük kb. 7 x 7 cm. A szkennelés a papírnegatívról történt." (Szijj Ferenc)A fotók a Képriportban tekinthetőek meg (lásd jobb felső sarok).

1960-ban született Vámosmikolán. Író. Legutóbbi könyvei: Kotródom el (versek, Palatinus, 2002) Alfabéta és a negyvennégy rabló (meseábécé, Faltisz Alexandrával, Osiris, 2002), A bogyósgyümölcskertész fia (novellák, Palatinus, 2003). Két drámáját mutatta már be több színház, A Gézagyerek és A Herner Ferike faterja címűeket. Könyveinek borítóit maga festi, az Élet és Irodalom pedig már két ízben közölt nagyobb válogatást festményeiből és rajzaiból.

1938-ban született Budapesten. Költő, író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész és "rajzoló". Legismeretebb kötetei: Töredék Hamletnek, Egy talált tárgy megtisztítása, Miért élnél örökké?, Az erősebb lét közelében, Vigyázz magadra, ne törődj velem, Vagy majdnem, Madárzsoké, Az evidenciatörténetek, A Semmi Kéz, Kész és félkész katasztrófák, Ködös Iker, Sohamár. De minek? Megjelentek már rajzai kötetben is: Rajzok, képversek. Művészetek Háza Veszprém, 1996.Itt közölt rajzait csak és kizárólag a literának alkotta, megtekinthetőek a Képriportban (jobbra fent).

Világotlátott. Viszajött. Győzött? Mi történt Halász Péterrel, aki mítoszának one way ticketjét egy valóság-retúrra váltotta?

Harminc év múltán megjelent a balatonboglári események művészeti és nem művészeti dokumentumainak gyűjteménye.

Nádas Péter egy éven keresztül minden nap készített egy fényképfelvételt a gombosszegi kertjében álló terebélyes vadkörtefáról. Kilenc évvel ezelőtt, Budapesten, egy meleg, fülledt kora nyári szerda délutánon az író klinikai halálától a reanimációig körülbelül három és fél perc telhetett el. Ebből az élményéből született Saját halál című elbeszélése, amely az Élet és Irodalomban jelent meg [2001/51-52.]. Az elbeszélés újabb német nyelvű kiadása nemrég látott napvilágot és érdekes újdonságokkal szolgál. Lényegesen eltér a magyar eredetitől, mert egy százhatvan képből álló, Nádas által készített fényképsorozat kíséri a visszaemlékezés kockáit.