2flekken plusz

Dossziék


Downhill

Downhill

A fenyegető, jéghideg, szürke víztömeg a horizont pereméig ér, és semmi remény arra, hogy ezen a horizonton túl van még más is, mint ez a közönyös és süket tér. Közönyös és süket térben nem lehet élni, még akkor sem, ha viszonylag tágas ez a tér, még ha kilencvenháromezer négyzetkilométernyi is. (Győrffy Ákos 2 flekken)

Körletszemle

Körletszemle

A litera év végi körkérdésére 41 író, költő, kritikus válaszolt. Az alábbiakban kis összegzést olvashatnak erről, valamint a jegyzetíró morfondírozásait kritikáról, egy egészségesebb kritikai életről, amit akár tekinthetnek vitaindítónak is.

Add magad!

Add magad!

A 2005-ben indult YouTube története valódi sikersztori. A Google birtokában lévő oldalon mára már nem csak privát videókat, ám például irodalmi interjúkat és felolvasásokról készült felvételeket is találni.

HardcoreHáz (A magyar sorozat)

HardcoreHáz (A magyar sorozat)

Gondoltam, a sír széléről visszalépek egyet, s mivel mostanság gyakran fordulok meg kórházban, az elmúlás szele helyett orcámat a dohtalanul is örökérvényűen dohosnak érzékelt falak jellegzetes szagába fürdetem ehelyütt.

Foghíjak

Foghíjak

Ácsorgás volt, régi szavak és régi mondatok örök körforgása volt; a nemlétet létté nem avatta sem ima, sem gondolat.

Áramkörök

Áramkörök

Egy ausztrál fiatalember, Juan Mann 2004 nyarán, „Free Hugs" feliratú táblával a kezében kiállt Sydney egy sétálóutcájára. Az akció videófelvételét 2006 szeptemberében hozta nyilvánosságra a YouTube. Novemberig hatmillióan látták. Nálunk mint „Ingyen ölelés" terjed.

Flóriántéri szép napok

Flóriántéri szép napok

Valljuk meg, a Filmünnep csak alibi. Mondvacsinált indok, álca, a valóság elfátyolozása, a ténylegesség elkendőzése, mely úgy lóg pécsi létemen, mint a szultán háremébe rablott, majd ott az évek során bánatába beleédesedő hastáncosnő derekán a fátylak.

Nyári fánkok, sorakozó!

Nyári fánkok, sorakozó!

Augusztus 9-én elkezdődött a 2006-os Sziget Fesztivál. Munkatársunk jegyzetét olvashatják.

Péntek, 05

Péntek, 05

Már úton vannak, délután kettőre megjönnek a könyvek, mondja a telefonba a kiadó előzékeny munkatársa. Elindultak hát, szépen beszálltak egy mikrobuszba mindannyian, jönnek a szavak, a mondatok, közelednek.

„Milyen ország ez? / milyen az arca?” (E. P.)

„Milyen ország ez? / milyen az arca?” (E. P.)

Botrány. Ez a szó jut eszembe, bocsássa meg az Isten, de ez. Nézem a híradót, napra nap, nem mindig, csak ha épp úgy adódik, hol itt, hol ott. Amikor megtörtént az (skandalum, fájdalom: halál), akkor kicsit jobban, és hiába tudtam, hogy így lesz, mégis néztem, kapcsolgattam, és vártam, dühöngtem, hogy nem, hogy miért nem. Közben persze arra is gondoltam, hogy talán jó, hogy nem, hogy nektek nem, nektek ne legyen meg az ő halála, nem kell, nem való!

DIA: Vetítés

DIA: Vetítés

Elképzelni: ott lógnak ők éppen hatvanketten, megannyi digitális halhatatlan, a Petőfi Irodalmi Múzeum falán (ja, Petőfi sem halhatatlan, biztos az örökösök tettek keresztbe); ott lógnak a falon, a kései Scheiber Hugó modorában; ott lóg mindenki Bertha Bulcsútól Esterházyn és Nádason át Tersánszky Józsi Jenőig - mínusz Ady, Krúdy, Móricz és Anettka - és mosolyog, mosolyog, ahogy csak egy halhatatlan tud, tökén méretes babérkoszorú, hóna alatt az örökre előfizetett Népszava meg az ingyenes internet-előfizetés.

Kulturális atombomba 2.

Kulturális atombomba 2.

Az igazi atombomba azért mégis a szabad ember lehetne, aki - pusztán csak azzal, amilyen - elrombolná a rosszat, a nézők arcába csapna, hogy atyámfiai az úrban, térjetek észhez! Na ez az ember befurakodván a valóságshow-kba látszatra megtestesítené a kis gonoszt, álhíreket terjesztene a lakókról, egymásnak ugrasztaná a fenenagy őszinteségben sorvadó és egymás torkát amúgy is elharapni készülő megfigyelteket, miközben a kamerákba kitekintve cinkosává avatná a nézőt. Ő lenne a kor Rózsa Sándora, Sóbri Jóskája, a mi Zorrónk vagy maga Pán Péter.

A kulturális atombomba

A kulturális atombomba

Ha valaki még nem lett volna biztos abban, hogy az agy egy romló természetű dolog, különböző behatásokra és az idő előrehaladtával így is, úgy is veszít képességeiből, attól a pillanattól kezdve mérget vehet rá, amikor a kereskedelmi televíziók valóságshow fedőnéven ledobták reánk a kulturális atombombát. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezekkel közel egy időben néhány elmés kiadó irodalomnak mondott bestsellerekkel támadta meg kíváncsi és gyanútlan elménk, a hatás tökéletesnek is nevezhető, ha szürkeállományunk teljes kiirtására tettünk hitet.