Nem a fesztáv a meglepő és nem a szakítószilárdság, hanem a következetesség, a magát alakító, meghaladó, a klasszikus bildung-nevelődés értelmében vett önismereti, tehát a közösség identitását, hagyományát is újraértő munka, amelybe mindenképpen beleértendő Balassa tanári pályájának fontossága is. Jánossy Lajos kritikája Balassa Péter kötetéről

Beszélgetés Schein Gáborral Balassa Péterről, akinek életművéből Átkelés I. címmel a Balassi kiadó jelentetett meg kötetet az Ünnepi Könyvhétre.

Szemlézőnk, Jánossy Lajos ez alkalommal a Jelenkor, a Műhely, a Műút és a Café Bábel számait lapozta végig.

Németh Zoltán ügyesen lavírozgat a szerkesztői kezet megkötő [...] dilemmák között: [...] a Hősöm tere meglehetősen negatív visszhangját Balassa pozitív kritikájával helyettesíti; a Parti Nagy elismerése irányában eleinte vonakodó Kulcsár-iskolát Fodor Péternek a Parti Nagy-prózáról 2003-ban írt alapos és pozitív elemzésével képviselteti, ahogy igen szimpatikus Széni Katalin 1997-es tanulmányának szerepeltetése is, hiszen [...] ez [...] elsőként foglalkozott a Sárbogárdi Jolán női szerzőségének később oly nagy karriert befutott kérdésével.

Rácz Péternek adományozták az Írók Boltja dolgozói az idei Üveggolyó-díjat. Rácz Péter Békéscsabán született 1948. december 24-én, költő, műfordító. A Balatonfüredi Fordítóház vezetője, létrejöttének kitartó segítője, 1998 óta a Magyar Fordítóház Alapítványának vezetője; Kierkegaard, Martin Buber és Rüdiger Safranski fordítója.

Lukács László főszerkesztő atya jelenlétében Bende József sorozatszerkesztő mutatta be a Vigília esszék sorozat két kötetét – a már tavasszal megjelent, pár nappal ezelőtt a Szépírók díjával kitüntetett Borbély Szilárd kötetet, valamint Varga Mátyás Nyitott rítusok című könyvét - előbbit Mártonffy Marcell, utóbbit Gelencsér Gábor méltatta.

Mint az utópiák és a sci-fik esetében legtöbbször elkerülhetetlenül, Szorokin könyvében sincs egyetlen konkrétum sem; miközben hemzsegnek benne a konkrétumok, a részletek, a leírások. Csupán reflektálatlan látszólagosságról van szó, egy testetlen szöveg homlokzatáról, stukkókkal és cirádákkal körülvett, prózailag nem értelmezett, üres helyről.