Nádasdy Ádám novelláját ajánljuk figyelmükbe az Árgus új lapszámából.

Megjelent az Árgus legújabb, tematikus száma. Pallag Zoltán főszerkesztő előszava mellett Sári B. László irodalmi blogokkal és portálokkal foglalkozó írását ajánljuk figyelmükbe, amelyben a litera is szóba kerül.

A Miskolcon megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat legújabb számát Sopotnik Zoltán versei nyitják, majd Kukorelly Endre, Spiegelmann Laura, Péterfy Gergely prózarészletei következnek. Olvashatunk továbbá verseket Pollágh Pétertől, Ayhan Gökhántól, Menyhért Annától, Aczél Gézától. Több kritikát közöl a lapszám Esterházy új regényéről, Bárány Tibor Bókay Antal tankönyvéről ír.

"A lehető legnagyobb ellenállás mentén feszül szembe a megcsontosodó hagyománnyal, az unásig ismert struktúrákkal és mindenféle elvárási trenddel. Igyekszik teljesen egyedi világot kiépíteni."

A profán fertőző. Egyetlen érintés elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett. A profanáció azt jelenti, hogy megteremtjük a hanyagság e speciális formájának lehetőségét, amely figyelmen kívül hagyja a szent és a profán különválasztását. Sőt, talán nem is hagyja figyelmen kívül, inkább csak sajátos módon próbálja használni.

A Kalligram nyári száma több mint 160 oldallal jelentkezett. A lapszám központi témája a negyven éves prágai tavasz (1968), a lap közli Kundera és Havel esszévitáját. Olvashatjuk továbbá Lanczkor Gábor, Gyukics Gábor, és Tábor Ádám verseit, regényrészletet Péterfy Gergelytől, novellát Vámos Miklóstól és Ingeborg Bachmanntól, recenziókat Varró Dániel, Kiss Judit Ágnes, Tőzsér Árpád műveiről. Álvaro de Campos, Magyari Andrea és Pályi András műveit műveit mi is közöljük.

Tartalmát és szerzőgárdáját tekintve is rendhagyó antológiát tart kezében a kedves Olvasó. Rendhagyó azért, mert a lírától a drámarészletig, a prózától a tanulmányokon át a gyermekirodalomig valamennyi műfaj képviselteti magát benne, ráadásul mindez olyan szerzők tollából, akik közül némelyik már komoly életművet tudhat maga mögött, míg mások alig első lépéseiket tették meg egy még ismeretlen ívű alkotói pályán.

Évek óta érdeklődéssel olvasom néhány, szakmailag nagyon felkészült magyar kutató könyveit, tanulmányait, akiknek feltűnt, hogy az utóbbi évtizedekben a modern múzeumok válságát tematizáló „új muzeológiaként” elkeresztelt kritikai diskurzus jelöli ki a múzeumról, mint intézményről szóló beszéd kereteit, és akik úgy gondolták, hogy érdemes bekapcsolódni ebbe a vitába itthon is, ezúttal éppen az Árgus lapjain keresztül.