Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is.

1984-ben, amikor megtagadta az együttműködést a román titkosrendőrséggel, a Securitatéval, elbocsátották tanári állásából. Herta Müller azóta szabadfoglalkozású íróként dolgozik. 1987 elején férjével együtt áttelepült Németországba.

A román hatóságok által elrendelt publikációs tilalom ellenére Nyugaton már 1984-ben megjelent Niederungen című elbeszéléskötete. Herta Müller ekkor lett a német irodalom "felfedezettje". Egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és valósággal. Számos kötetével elismerést vívott ki a nemzetközi irodalmi életben: műveit több, mint 20 nyelvre fordították le, számos díjjal jutalmazták.

A Der König verneigt sich und tötet ("A király meghajol és gyilkol") költői címet viselő kötetében is a diktatúrában szerzett tapasztalataival foglalkozik, ezúttal egészen újszerű módon. A totalitárius állam nyelve áll a középpontjában: mit közvetít és hogyan manipulálja az embereket ez a nyelv?

Herta Müller 2004-es Könyvfesztiválon járt Magyarországon, amikor Németország volt a díszvendég.  -  Beszámolónk a beszélgetésről itt olvasható. Herta Müllert akkor Konrád György és Váradi Júlia mutatta be a közönségnek. A beszélgetésen Müller a romániai diktatúra éveiről, az elnyomás élményéről, saját tapasztalairól mesélt. Müller szeirnt Romániában a diktatúra idején az emberek mindennapjaikban főleg a hétköznapi nyelvben élték ki az elnyomó rendszer miatt érzett dühüket. A mennyezetről lelógó egy szál villanykörtét orosz csillárnak hívták, a szotyolát orosz rágóguminak, s a káromkodást pedig olyan tökélyre fejlesztették, hogy egy-egy jól sikerült tiráda valóban levezette a feszültséget.

Azonban a román diktatúra mégis mindig sikerrel legyőzte kiszemelt áldozatait. A totális pusztulás akkor állt be, amikor az ember már nem tudta realizálni, hogy kicsoda, hol, mit cselekszik, s egyáltalán cselekvése, léte értelmezhető-e egyáltalán. Herta Müller akkor hagyta el Romániát, amikor a titkosrendőrség állandó zaklatásának köszönhetően már azt sem tudta, hogy ha sír, miért, és ha nevet, akkor miért.

Berlinben Herta Müller még három évig volt a román titkosrendőrség látókörében, de ennek ellenére az első éveket a megkönnyebbülés jellemezte. Herta Müller elmondta, énje egyik fele úgy érzi, hogy akkor jól döntött, a másik pedig - már megfelelő távlatból - úgy, hogy maradni kellett volna. Ugyanis milyen társadalmi helyzet az, ahol nem a diktátor megy, hanem rajta kívül mindenki más.

Németországhoz Herta Müllernek más viszonya is fűződött. Édesapja SS-katona volt, s az írónő állítása szerint apját csak az mentette meg a brutális cselekedetektől, hogy nem olyan helyen szolgált, ahol erre lehetőség nyílott volna. Herta Müller elmondta, édesapja a nemzeti szocialista időszakról sohasem akart beszélni, s ezzel szembenézni sem. Amikor az írónő a Der Spiegel fotóit mutatta a haj- és szemüveghegyekről, édesapja csak annyit válaszolt, az oroszok sem jobbak.

Herta Müller az írásról elmondta, hogy számára a témát saját élményei adják, s amikor jelentkezik a kétely, akkor kezdődik az irodalom. Az írás során az elhallgatás a megszólalással kezdőik. Ugyanis akik diktatúrában éltek, jól tudják, az elhallgatás sokkal többet és veszélyesebbet közöl, mint a beszéd, sőt, a beszéd igazából nagyon alkalmas arra, hogy eltakarjuk mondanivalónkat.

A beszélgetés felolvasással zárult: Konrád György olvasott az írónő egyetlen magyarul is megjelent könyvéből, A rókák csapdába esnek című regényből. 

Megjelent kötetei (válogatás):

Niederungen (1984), Reisende auf einem Bein (1989), Der Wächter nimmt seinen Kamm (1993), Herztier (regény, 1994), Der Mensch ist ein grosser Fasan auf der Welt (elbeszélés, 1995), Heute wär ich mir lieber nicht begegnet (regény, 1997), Der fremde Blick oder Das Leben ist ein Furz in der Laterne (1999), Im Haarknoten wohnt eine Dame (versek és kollázsok, 2000), Der König verneigt sich und tötet (önéletrajzi regény, 2003)
Magyar nyelven: A rókák csapdába esnek (1995)