Dragomán György Herta Müllerről:


Idén júniusban találkoztunk Svájcban, nagyon kedves embernek ismertem meg, románul beszéltünk egymással. Elmodhatatlanul örültem, hogy ő kapta, most hívott épp Filip Florian barátom, hogy elmondja, mennyire boldog ő is. Herta Müllert fontos erkölcsi tartás jellemzi, érzelmileg megrázóan ír a '80-as évekről, őszinte szépséggel mutatja meg, hogy milyen volt ezekben az években a diktatúrában élni. Őt nem szervezték be, nem árult el senkit, mindvégig kitartott az elvei mellett. Akkor hagyta ott Erdélyt, amikor már nem bírta tovább. Ő '87-ben ment el Romániából, én '88-ban, sok közös van bennünk. Pátosz nélkül tud írni az otthontalanságról. Most olvastam a legújabb regényét Atemschaukelt, amely gyakorlatilag Oscar Pastiorról szól. Pastior egyike volt azoknak az erdélyi szászoknak, akiket a románok 45-ben lágerbe küldtek. Pastior öt évvel később szabadult, ám hazatérve nem beszélt erről az élményről senkinek, mert erről nem lehetett beszélni se Romániában, se máshol. Müller az Atemschaukel-ben - amit talán Lélegzethintának lehet fordítani - Pastior tapasztalatait dolgozza fel regényformában. A halála előtt Pastior nagyon sokat beszélgetett Müllerrel, neki mondta el ezeket az éveket, ennek a történetnek a megrázó feldolgozása ez a nagyszerű regényt.

Herta Müller itthon kevésbe ismert író, de Németországban ez másképp van.

Igen, Németországban abszolút az élvonalba tartozik, a legismertebb írók egyike. Nagyon furcsának találom, hogy itthon eddig csak egy könyve jelent meg, én is németül olvastam őket. Remélem, most a díjazással sorra elkezdik fordítani az életművet. Én mindenképp a legújabb regényét adnám ki magyarul, ez a legaktuálisabb.

Lehet-e politikai döntést látni Müller díjazása mögött?

Ez érdekes kérdés. Most jöttem haza Stockholmból, ahova romániai és magyar szerzőket hívtak meg. Sokat beszélgettünk a közelgő díjátadóról is, és hiába látszik ez kívülről egy átpolitizált dolognak, szerintem messze nem az. A Nobel Bizottságban is olvasó emberek ülnek, akiket megfog egy-egy szerző vagy könyv. Ha mégis szeretnénk ennek egy politikai kapcsolódást is adni, lehet úgy is magyarázni, hogy a Nobel Bizottság fel akarja hívni a figyelmet egy olyan fontos politikai és társadalmi kérdésre, mint a kisebbségi lét, a diktatúrában élő alkotók bátorságának és tartásának díjazása. Nem nagyon beszélnek ezekről a dolgokról Romániában; például az utóbbi években kutathatóak voltak azok a dokumentumok, amelyek a titkosszolgálati beszervezésekről szóltak, most mégis vannak olyan törekvések, hogy ezeket az iratokat újra titkossá kéne tenni. Herta Müller Nobel-díjával remélhetőleg újra ráirányul a figyelem ezekre a kényes kérdésekre, és megindul a társadalmi diskurzus.

Kiss Noémi Herta Müllerről:


"Müller prózája intenzív, sűrű, költői, és gyakran éppen az elhallgatás eszközeivel beszéli el a lényeges dolgokat." - kommentálta a hírt Kiss Noémi író, esszéista, aki tőlünk értesült a hírről. Ebből a szempontból Paul Celan írásművészetével is rokonítható. Ezt az analógiát erősíti a kisebbségi létbe születés: Celan Bukovinában, Müller pedig a Bánátságban nőtt fel. Ezek a kultúraközi, kisebbségi tapasztalatok Müller több művében is megjelennek. A Der König verneigt sich und tötet (A király gyilkol és mulat) című önéletrajzi prózakötetében (2003) például a király maga a diktátor, Nicolae Ceauşescu. Müllerre jellemző, hogy olyan témákat dolgoz fel, amelyekről korábban alig-alig vagy egyáltalán nem esett szó.

Kiss Noémi éppen a napokban olvasta Müller legújabb, idén megjelent regényét az Atemschaukel-t. Ebben a művében a második világháború utáni német nemzetiségű lakosság meghurcolását és kitelepítését dolgozza fel szépirodalmi eszközökkel. Eredetileg Oscar Pastior szintén erdélyi származású, Nagyszebenben született német íróval közösen kezdte el az írást, de Pastior a munka közben meghalt. Így regénye, mely a múlttal szembenéző továbbélés története, egyfajta gyászmunka is. A főhős életútja sokban megegyezik Pastior háborús, katonai emlékeivel. "Herta Müller teljesen megérdemelte a díjat, kiváló költő és író, lelkes vagyok, de azért az jól látszik, milyen erősen tükröződik a német irodalmi publikum ízlése és az ország irodalmi lobbija a Nobel-díj utóbbi évebeli kiosztásában, ennek mi persze csak örülhetünk, másokat viszont rendkívül felbosszanthat."  

"De miért nem fordították le eddig több művét is magyarra?" - tette fel a kérdést Kiss Noémi. Hiszen Müller bánáti történeteiben ráadásul a magyarok is megjelennek, még ha nem is mindig a legjobb színben. Lévén Müller a sváb és a magyar lakosság rivalizálását nem egyszer ironikusan ábrázolja. Némiképpen jellemző, hogy a magyar irodalom nem figyelt eddig Müllerre; hiába a térbeli és a történelmi közelség, hiába a közös kelet-közép-európai tapasztalatvilág. "Az elmúlt években Láng Zsolt (Bookart Kiadó) és Visky András (Koinónia Kiadó) is szerette volna kiadni Müller műveit, én is fordítanám őt szívesen, de erre talán a pénz hiánya miatt nem volt lehetőség, legalábbis eddig." - fűzte hozzá Kiss Noémi.