Gordon Agátáék számára bár egyértelmű választás lett volna egy leszbikus fesztiválon tartott irodalmi beszélgetésre leszbikus szerzőket elhívni, de nem így tettek: egyrészt nehéz ma vállaltan leszbikus és egyúttal műveikben leszbikus témákat feldolgozó szerzőket találni, másrészt fontosnak tartották, hogy olyan szerzők műveiről is szó essék, akik maguk nem leszbikusok, de írásaikba belelátható ez a tapasztalat. Gordon Agáta szerint Karafiáth és Ágens művei ilyenek.

Fotók: Valuska Gábor

Ezzel a kijelentéssel Karafiáth Orsolya is egyetértett, hiszen regényében, a Maffia-klubban az egyik történetszál egy leszbikus párról szól. Ági és Éva története két fejezetben is előkerül. A szereplőket, mint mindenkit a regényben, valós személyekről, két barátnőjéről mintázta Karafiáth, akikkel rengeteget beszélgetett a kapcsolatukról. Az alaptörténet, egy előző szövegváltozat már az Éjszakai állatkert című női antológiában is megjelent, 2005-ben, és Karafiáth legnagyobb meglepetésére az ÉS-ben közölt kritikában a recenzens nem jött rá, hogy nőkről szól a szöveg, a szövegben található egyértelmű utalások ellenére. Bódis szerint ennek az az oka, hogy a heteroszexualitásban szocializálódott olvasónak eszébe sem jut egy ilyen lehetőség.

Ágens első hallásra szokatlanul áll a nemi szerepek és szexuális hovatartozás kérdéséhez, mint kifejtette, igaz, hogy Kúrós versek című kötetében a leszbikus tapasztalat nyíltan jelen van, számára mégis értelmezhetetlen ez a felosztás. A Kúrós versek egyébként 2007-es megjelenése ellenére máig nagy vitákat kavar, mint megjegyezte, maga Karafiáth is ellenezte először Ágens címválasztását, mert úgy gondolta akkor, ilyen címmel esélytelen, hogy egy kötet bármilyen sikert elérjen. Most már másképp látja. Ágens nem tartja magát sem heteroszexuálisnak, sem leszbikusnak, sem biszexuálisnak. Magát a jelenséget nem tudja problémaként értelmezni -- nem érdekli a világ ilyen jellegű felosztása. Az emberek története annál inkább, és a szerelemnek rendeli alá azt a viszonyt, amely két ember között létrejöhet. Sosem foglalkozott a nemi identitással, ő mindig szerelembe esett és mindegy volt, hogy nő volt az illető vagy férfi. Ehhez kapcsolódik, hogy a szexualitást is teljesen el tudja választani a szerelemtől, az egyik legnagyobb szerelmével soha egymáshoz sem értek. "Ez az illető speciel egy férfi volt, a nőket mindig elkaptam időben" - teszi hozzá. Karafiáth Orsolya saját bevallása szerint ridegebben gondolkodik a szerelemről, kevésszer esett szerelembe, de akkor az érzés mindig nagyon erősen összekapcsolódott nála a szexualitással.

A beszélgetés második felében a szerzők felolvastak. Karafiáth a szóban forgó fejezet egyik részét, Ágens két verset: A kis ribanc és a Mindennek rendelt ideje van címűeket. A második vers, mely a családon belüli erőszakról szól - egy kislányt rendszeresen, brutálisan ver az apja - elemi erővel hatott, főleg, hogy Ágens a megrázó téma ellenére, vagy éppen emiatt, nyugodt, már-már szenvtelen hangon olvasta fel a verset. A beállt csendet nehéz lehet megtörni, Bódis mégis bátran teszi fel az ilyenkor mindenkiben felmerülő kérdést: "Hogyan lesz a tapasztalatból szöveg?" A válasz egyszerű, legalábbis már annak hangzik: "Ilyen módon tudtam letenni ezt a pakkot. Le kellett zárni egy történetet, s ez csak így megy." Most már nem érinti meg a dolog, sőt, annyira el tudta magától távolítani, hogy már képes azt szövegként, versként kezelni.