Sáska Gézának  

Egy csütörtökről vasárnapra virradó éjszaka hajnalán elkezdtük várni a magyarországiakat. Hogy várakozás közben se üljünk tétlenül, elmentünk sört venni. Mindenekelőtt arra volt szükségünk, hogy megtudjuk: hol osztanak sört. Abban az időben már nem használtunk olyan kifejezéseket, hogy mondjuk elmegyünk vásárolni. Azt végképp nem mondtuk soha, hogy elmegyünk vásárolni valamit. Amit éppen osztottak, azt vettük. No de híre kélt, hogy szilveszter előtt lehet, hogy valahol osztanak sört. Tényleg osztottak a Sas-palotában, alig két órás volt a sör-sor, fejenként két üveggel volt szabad venni. Akkor odamentünk az üzlet vezetőjéhez, halkan, de jelentőségteljesen a fülébe súgtuk: bennünket K. elvtárs  küldött az öt láda sörért! Fogalma sem volt, ki lehetett K. elvtárs, ahogy nekünk sem, sápadtan beterelt a raktárba és remegő kézzel mutatta: merre vigyük, hogy a kint várakozók észre ne vegyenek bennünket. Éjjel fél kettőkor kimentünk az állomásra, akkor jött a Balt-Orient, rajta a magyarországiak, ők hozták a szilveszteri kellékeket. A húst, a kenyeret, az olajat, a vajat, a fűszereket, a sajtot, az Unikumot, a pezsgőt, a budipapírt, a szappant, a fogamzásgátlót és a szamizdatot. Az állomáson ijedt, sapkába-kendőbe burkolózó embereket lehetett látni, akik néha odamentek egy-egy leszálló utashoz, és valamit a fülükbe súgtak, amazok megrázták a fejüket és továbbsiettek. Ezek a fura érdeklődők azok a barátaink voltak, akiket meg akartunk tréfálni, és előző nap megsúgtuk nekik: fontos küldemény érkezik Magyarországról, a jelszó: mandarinszappan. Azután főzni kezdtünk, hogy egyetlen éjszaka megegyük egy teljes szövőgyár kéthavi fejadagját. Volt, aki követelőzni kezdett. Caracallát tegnapelőtt fogyasztotta el felséged Arábiai Fülöppel együtt, a vajas spárga mellé – felelte neki P. , de R. nem tágított: Akkor süsse meg a szakács hivatali elődömet, Julius Nepost, az sem való másra. És a jövőben az Odoaker-tyúk tojásait kérem a reggelihez. Minden rokonszenvem az övé. Csodálatosak a képességei. Amit jól csinálnak ezek a germánok, azt át kell venni tőlük... ha már egyszer ide jönnek.

A darabban rám Odoaker szerepét osztották. Többször is eljátszottuk, erre nem tudtunk ráunni.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen kurva nehéz eltörni egy bakelit lemezt, üvöltötte L., és legalább tízszer a földhöz vágta, majd a térdén törte el Jó estét nyár, jó estét nyár szerelem -bakelitot. Néhányan elindultak kezet fogni a holddal. Megállapíttatott: aki nem iszik, az lop is.



Történt Nagyváradon, 1982/83 szilveszterén. Akkor a nagy Romulus elvtársnak már csak hét éve és hat napja volt hátra.