hirdetés

Belépés

Legfrissebb alkotás

Törless elbújik

Látom, most elbújsz, jól van, hangosan
azt mondom, hol vagy Törless, miközben
a lépcső köréd csavarodik és tényleg el-
hiszem, nem látlak. A lépcső alatt mégis hallok valami szót, de megtudom, hogy
valakinek az fáj, aztán mégsem: az jó.
A lépcsőkről hallottam mendemondát,
a szegecseket hagyták csorbítatlanul kifelé állni, Törless, kérlek, nézz fel!
Égbe meredő arccal lelkesen felelsz.
Mint egy emlékhely –. Sokan vannak.
Egy-egy szegecs, egy-egy fejfát állít. Nem hiszek neked, nem hiszek neked,

Tanyaszó

Hanyatt feküdt a traktor utánfutóján, beékelve magát két rönkfa közé. Pillanatnyilag ez volt minden vágya, se több, se kevesebb. Félig hunyt pillái alól leste a felette elsuhanó kopasz fák homályképét. „Hát… jól lenne [...]

Viharos tercinák

Koosán Ildikó Viharos szél tombolt minap, fákat csavart ki tövestől az elszabadult indulat. Por, levél kerengett le, s föl. Kupacban húzta meg magát avardomb, fénycsík az estből szusszanásnyit, s gurult tovább. Hullám- fodrozott [...]

Változom

Változom. Ürülék szagú kincsem nincsen. Nem voltam Úr, Nem leszek Isten. Érek-e annyit, mint fák törzsén korhadó szú rágta kéreg, ha ledobni kívánja magáról a fölösleges törmeléket? Érezlek-e majd, mikor forró ajkadon valahol [...]

Törless utazik

A vonatról leszállsz, furcsa ez a hely. Az állomásbódé falán cirkuszi plakát. Nézd, az elefánt fejére szögeltek! A torony ablaka helyén beszakadt. Ez mindig furcsa hely volt számodra. A vonaton. Iskolásnak néztek. [...]

A fehér hopelyhek

A tavaszi levegôbe vegyülô Fehér hopelyhek Uraljàk a teret Es elfoglaljàk helyüket a térben A föld rejtekeiben Es a viz felszinén Lehullanak Tàncbemutatojuk végén Es az ujabb pelyhek Elfoglaljàk helyüket Majd ôk is elvesznek A [...]

Még nem válaszoltam

el nem mondott soraim szövik naponta öledbe álarcomat, mögötte kitépett gondolatok, fércük sem jelent varrást, vázlatok, nyomtalanná simogat a futóhomok, a holdfény hanggá porzik, elszabott képpé, ciklikus vonyításunk imádja [...]

Karszt

belőlem talajvíz lúgozta ki a barlangommá mosott évmillióimat, porózus arszpoétikámmá időnként özönvizek gondolnak rám szivacstestűektől irígyeltem el a struktúrát, gombáktól a fonást, a szövést vizes látványom csak [...]

Aki másnak abszurdokot vers, maga íródik bele

Sósszotyidált koporsóska lesz ebédre,ha edényből edénybe sikeresen teszem át a kísérletező kedvemnek széccsászármorzsolta eredménystruktúrácskáját a déli harangszósszal öntve le a hordozórakéták tetoválatlan [...]

A nemlétezô idô

A föld gravitàcios erejébôl Kiszabadulvàn A bolyhos felhôk között Lebegvén Soha meg nem àllva Visszafelé haladunk A nemlétezô Idô Nemlétezô létràjàn Kikerülvén A fekete lyukak Màgnesesen Erthetetlen Erejét Palasti Zsuzsanna [...]